Könyvhét 2022
Móra Kiadó
MONDJAD MÉG!
Mélytengeri Mentőcsapat
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
Móra Kiadó<br>MONDJAD MÉG! Mélytengeri Mentőcsapat Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben
Kiemelt

Nyerges Gábor Ádám: „Van, ami a Halál Országánál is erősebb” – Az Élet és Irodalom 2022/21. számából

2022.05.26.

Az Élet és Irodalom 21. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Nyerges Gábor Ádám
írt esszét „Van, ami a Halál Országánál is erősebb”címmel Orbán Ottó utolsó verseskötetéről.

„Húsz éve jelent meg Orbán Ottó utolsó még általa összeállított (de már posztumusz megjelent) verseskötete az Ostromgyűrűben. Ilyesformán ez tekinthető utolsó teljesértékű munkájának, hiszen ez még nem csupán a benne foglalt művek milyensége, hanem a kompozíció és szerkesztés szempontjából is bír a szerzői autenticitás teljeskörű hitelesítő értékével. (Szemben a szintén posztumusz megjelent és már nem Orbán által összeállított és megtervezett Az éjnek rémjáró szaka kötettel.) Az Ostromgyűrűben életműlezárásként láthatóan tudatos gesztusok által formált mű. Megnyilatkozásai, állapotának alakulása és halála körülményeinek ismeretében vélelmezhető, hogy Orbán Ottó nem volt, nem lehetett bizonyos benne, hogy az Ostromgyűrűben lesz majd az utolsó még életében elkészített verseskötete, viszont kialakítása során, minden kétséget kizárhatóan, számolt ennek lehetőségével, megalkotásakor tehát bizonyosan releváns befolyásoló erővel, lényeges szempontként hatott a kötet esetleges lezárásként is érvényesülhető, különleges szerepe. Ezek miatt annak tudatában is „az utolsó szó jogán” kelt, lezárásnak szánhatott műegészként tekintek rá, ha egy esetleges újabb, hasonló szereppel bíró verseskötet lehetőségét (reményét) vélhetően maga Orbán sem zárta ki.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba
Piros Vera Eltévesztettem, drágám című kötetéről írt kritikát.

„A szerző nem akar triumfálni, sajnálkozni sem, szeretettel nézi a hol komolyan, hol csak viccből kiabáló, általában elég hülyén viselkedő Leót is, és Mártát is, mikor mondjuk amiatt ostorozza magát, hogy Leó még egy kibaszott szendvicset is jobban tud nála elkészíteni, nem is beszélve a főzésről. Mikor Márta elhatározza, hogy el akar válni, a szerző akkor is semleges marad – lesz, ami lesz, lesz, aminek lennie kell. Remek ötlet például, ahogyan párbeszédes formában esik szó arról, hogy Leó öngyilkossággal fenyegetőzött, és Márta kihívta rá a rendőröket – mindezt Márta egy barátnőjének, Julinak meséli el, aki értetlenkedve kérdezgeti. Ezzel a technikával a szerző eléri, hogy csupán megmutassa, mi a helyzet, és mindössze a barátnő kommentálja az egészet „Hát, ti teljesen hülyék vagytok. Juli rágyújt. / Igen, az lehet, nevet Márta. / Nevetnek.” (104.)”

AZ ÉS KÖNYVE MÁJUSBAN

Szolláth Dávid Váratlan leosztás című recenziójában elemzi Nádas Péter Rémtörténetek című regényét.

„Nádas regénye persze nem népi irodalom és nem is szegénységrealizmus. Noha a regényvilág társadalmilag kétségbeejtően pontos, analízisének végső terminusa mégsem szociológiai, levezetései nem állnak meg a szegénység vagy a parasztság fogalmánál. Továbbra is a – megszorítások nélküli – emberről beszél, igaz, a humanizmus csapdáit kényesen kerülő, a magyar irodalomban mindmáig szentségtörőnek ható nyelvén. Épp ezért nincs benne a szegénységrealizmusok képviseleti viszonyulása, szolidaritása. Nem merül fel, hogy az „azok helyett beszél, akiknek nincs nyelvük” Tarra és másokra alkalmazott közhelye érvényes lehetne. Az elbeszélő „fordításai” is inkább műfajparódiának tűnnek. Noha gyakorta többes szám első személyben beszél a névtelen faluról, (amiben egyébként ráismerhetünk Kisoroszira), semmilyen fogódzót nem kapunk arról, hogy a Párhuzamos történetekből ismerős mindentudó, de ismeretlen elbeszélőnek vajon mi köze van a helyhez, milyen jogon használja a közösséget kifejező „mi”-t.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Hartay Csaba, Marno János és Mesterházy Fruzsina versei olvashatók. Közülük Marno János versét ajánljuk az olvasók figyelmébe:

Misztérium

Dávidnak

Égnek a házak, az ablakok füstöt
okádnak, s én csípem a hangyát, minthogy
ilyen a természetem. Fürtökben
ragyogva lógnak egy fakereszten
a szorgos kis fekete lelkek, magam
meg csak ülök itt éjjel egy ósdi
fotelben, és nem jön a szememre
álom - a hangyákkal telten. Ellenben
virrasztok, őrszem gyanánt - seregem
szálláshelyének a tudatában?
Merhetem ezt? Állítani, és nemcsak
úgy odavetni fél nyelvvel nyeglén? Egy
szál katona, rongy kényszerzubbonyban.
Ha rágyújtok, robban-e tüdőm is
azon nyomban? Gondoskodnak-e, s mondjam?...
Robajlik, igen, lassan, elnyújtottan,
minthogy a végén azt is észleled,
ami ott rekedt, bent, a rókalukban.
A tyúkot, és a nyüzsgő rengeteg
sárga csibét. Mind együtt, szanaszét.
Rubin cseppek, alvadt pihék és tollak,
az imént keltek, és rorátét toltak,
akkor történt. Eredj, katona, aludj még
egyet, valamit kitalálunk, volt,
ami lett, és annak is tűnt, egészen
addig, amíg a hangyatermészet
szorgoskodott csak és tűrt, most ennek
vége vagy csupán befellegzett, és
annak kell leesnie, mely nem tartja
fent magát, csak lófrál a fellegekbe’.

PRÓZA

Kávai Katalin
, Tóth B. Judit és Visky András prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Visky András Síráspróba című írásából:

„(670) a józsefházi Alsó utcai, szalmatetős vályogházat az öreg Simpftől béreltük, öreg Simpf, és mindig hozzátették: a falu esze, a konyhát dupla ajtó választotta el a gazos udvartól, a bejárati falépcső elkorhadt vagy szándékosan bontották el, hogy jelezzék, nem kell odamenni, nem lakik ott senki, a konyhából jobbra egy tágasabb szoba nyílt, amibe a lăteşti barakkunk mindenestől elfért volna, balra egy valamivel kisebb, mellette keskeny, körbepolcozott üres éléskamra, a ház kert felőli oldalán alacsony tetejű pincegádor vezetett a vasalt tölgyfa ajtóig, a kisebbik szobában Anyánk, Nényu és a lányok rendezkedtek be, az utcára néző nagyobbikba az öt fiú, a konyhai pamlagon a túlélőkre kiváncsi rokonok aludtak 
(671) a fiúszoba ablaka a szemközti magyar iskola keskeny, műútra merőlegesen ráfutó, frissen meszelt épületére nézett, a tőlünk messze eső végében, a szolgálati lakásban Rita lakott, első és egyetlen szerelmem, ő szorított magához életemben először úgy, hogy érezzem magam egy lánnyal, boldogan megmutatta káprázatos melleit, profilból nézzed, mondta, úgy szebbek, és ő tanította meg, hogyan szívhatom a saját véremet a karomból, amikor szorongás fog el vagy rémálmok gyötörnek”

SZÍNHÁZ

Papp Lídia a Szikora-Lezsák szerzőpáros Az Ég tartja a Földet című musicaljéről írt.

„Most pedig itt van nekünk Az Ég tartja a Földet. Szikorában állítólag valamikor a hetvenes években, Türingiát járva született meg a gondolat, hogy a rózsákkal ábrázolt magyar származású királylányról írni kéne valamit, és vissza őt adni a magyaroknak, de csak most vált valóra az elképzelés. A darab alapjául szolgáló, azonos című regényt Zsuffa Tünde, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke írta, aki csavart egyet a Bánk bánból ismert Gertrúd-ábrázoláson.”

ZENE

Fáy Miklós a Metropolitan Lucia di Lammermoor című előadásának élő közvetítését értékelte. 

„Álzseniális a rendezés, de Donizetti igazi zseni, és egyáltalán nem zavarja az érvényesülését az, ami a színen zajlik. Mindenekelőtt azért nem, mert Nadine Sierra a címszereplő, akit eddig elég óvatosan néztem és hallgattam, szép hang, jól is énekel, de tényleg eljutunk lassan oda, hogy az előnyös külső hátránynak számít az operában, túl komoly művészet ez ahhoz, hogy szép emberekre lehessen bízni. Kivéve most éppen Nadine Sierrát, aki úgy énekel, ahogy kell, még úgyabbul, mert kényelmesen megáll a magasságokon, látszik, hogy a hangerővel sincs probléma, tényleg az őrülési jelenet a csúcspontja a darabnak, és nem arról van szó, hogy jön egy csalogány, aki húsz percen át haldoklik.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2022/2.ÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés