Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Wagner István: Nagyszalontai nosztalgia – Az Élet és Irodalom 2023/47. számából

2023.11.23.

Az Élet és Irodalom 47. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

NÁDLER ISTVÁN 85 ÉVES

Fehér Dávid, Forgács Éva, Földényi F. László, Hegyi Lóránd, Kovalovszky Márta, Mélyi József, Radnóti Sándor és Tóth Ádám köszönti.

INTERJÚ

„Frusztrál, hogy nem tudok kérdezni tőle”

Joëelle Dufeuillyvel Várkonyi Benedek beszélgetett.

„Azt gondoljuk, hogy akinek nem magyar az anyanyelve, és magyarból fordít, annak biztosan pokoli nehéz a dolga. Talán igazunk is van, még akkor is, ha mi magunk ezt a nehézséget nemigen érezzük át, csak sejtjük. Mert lelkünk legmélyén ott pihen a magyar nyelv minden szabálya, mint egy elsüllyedt hajó, amely gyerekkorunkban, a nyelvtanórákon még a felszínen lebegett. Ezt a szabálytömeget egy külföldinek meg kell tanulnia, és alighanem a világ minden országában mindenki így van ezzel, aki idegen nyelvet tanul. Joëelle Dufeuillynek francia az anyanyelve; ő annyira megtanulta a nyelvünket, hogy mai szépirodalmunk egyik nagyszerű fordítója. A francia olvasó az ő sokszáz vagy inkább sokezer órájának köszönheti a mai magyar regényvilágot. Az is megtörtént vele, hogy egy íróval együtt kapott díjat, ő a fordításért. Dufeuillynek megvan az a különös lehetősége és szerencséje is, hogy beszélhet az íróval, konzultálhat vele, hogy a homályos foltok – amelyek minden fordító életében jó néhányszor megjelennek – élesek legyenek. Ez is különös lét lehet: Párizs közepén magyar irodalmat fordítani.”

FEUILLETON

Wagner István Nagyszalontai nosztalgia című esszéje egy „nem kerek” Arany-évforduló ürügyén született meg.

„Némán tűrtem a mondvacsinált ürüggyel tartott vegzálásokat, az ismételt rendőrségi kihallgatásokat és házkutatásokat, amelybe apámat és kamasz öcsémet is belekeverték. A sors úgy hozta, hogy a bukaresti Munkásélet szakszervezeti laptól Balogh Anna sokat megélt, idős újságíró kolleganőm épp akkor kopogtatott be, mert nem talált a munkahelyemen és „szókimondó asszonyság” lévén, spontánul felkiáltott: „Esküszöm, hogy az illegalitásban érzem ismét magam! Hány pár rendőrcsizma téblábol a lakásban?” – és mindaddig ott maradt, amíg el nem vonultak. Végül az esetleges letartóztatástól a jeles politikus, Domokos Géza mentett meg, aki akkor a nemzetiségi bizottság vezetője volt a pártközpont mellett.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba
Kakaó és babszem címmel írt Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című regényéről.

„Töredékes és dezillúziós regény ez, mondhatnánk, ha a két leghangsúlyosabban megidézett műre gondolunk. „Nem történelmi regény szeretne lenni, sokkal inkább valamiféle közérzetregény, melyben újraélhető vagy megismerhető a tárgyául választott éra” – írta első recenzense, Kolozsi Orsolya (Könyves Magazin, 2023. október 16.). Nevelődési regény, melyben fontos szerepet kap a bildung, a barátságok jobban, a szerelmek kevésbé számítanak, a családi háttér nagyon. Családregény, de nem úgy aparegény, mint az emlékezetes Hamu és ecet (2006), annál több. Korrajz a Kádár-rendszer utolsó két évtizedéről: „én is történelmi szereplő lettem” (527.) – olvasom a rendszer végét remélő húszévesről. Önéletrajzi alapú emlékezés egy 1967-ben budai polgári családba született fiúra, aki boldogan elfogadja a helyzetéből fakadó összes jót, de menekülni is próbál. Városregény, melyben belülről látunk belbudai úri házat és józsefvárosi proli lakást, sőt rendőrségi fogdát, alternatív helyeket, a Wichmann kocsmával az élen, eljutunk a New York Palotába és a Honvéd Kórházba, lóversenyre és egy külvárosi „cigány kocsmába”, az Impex irodáiba és Boldizsár Iván dolgozószobájába, a Hungarian Quarterly szerkesztőségébe. (Önszántunkból megyünk a Balatonra, Nyugat-Németországba, sőt elutazunk egészen Portugáliáig, ám kényszerből megyünk a marcali laktanyába és a nyíregyházi főiskolára.) A XX. századi magyar mentalitás (ha tetszik: a magyar balsors) látlelete is ez a mű, Trianontól a holokauszton és 1956-on át a rendszerváltásig idéződnek föl a neuralgikus pontok, melyekhez a szereplők gyökereik, neveltetésük és tapasztalataik alapján viszonyulnak.”

KÖNYVKRITIKA

Csontos Erika Gúzsba kötve című kritikája Nagy Gabriella Elviszlek Amerikába című regényéről szól.

„Mindhárom résznek más a nyelvezete, más a kiküzdött formája. Az első rész korábbi verziójának részei eredetileg a Népszabadság tárcarovatában jelentek meg. Véleményem szerint a szöveg előnyére vált a radikális átdolgozás. A közvélemény kórusa a korabeli élőbeszédet, a második, jelenetezős, mozgalmas rész a pszichiátria tudományos nyelvezetét imitálja, a harmadik pedig lírai, látomásos szövegdarabkákból áll. A három részt azonban motivikus kapcsok kötik össze. Visszatér például a méricskélés, a csikóhal, a fülkagyló, az akvárium motívuma. A Kiss Béla által készített impozáns akvárium és benne a halacskák nemcsak a vergődtetett nők metaforáivá, hanem konkrét cselekménybonyolító elemekké válnak a mű irtóztató hatású csúcsjelenetében.
Az Elviszlek Amerikába valódi írói remeklés. A jövőben feltehetőleg interdiszciplináris tanulmányok is fognak születni e regényről, miközben húsbavágó tétje, és az áldozat-lélektant megjelenítő történet izgalmas „húzóereje” miatt közönségsiker is remélhető.”

VERS

Ebben a számban Máhr Gábor és Marsó Paula versei olvashatók.
Itt most Marsó Paula Bűnlajstrom, szemelvények című ciklusából közöljük az egyik darabot:

L mint lustaság

[lásd még jóra való restség]

Ott van minden, ami megnevezésre vár.
Nézed, ahogy a reggeli fény kimossa,
átfesti, levakolja és megtölti a szobát.
Rögzíted, amint az emelkedő fényállás
téged is megemel, de kivárod, amíg
pontosan ugyanott a padlóra helyez.
Számításba veszed mindazt,
amit ma nem tehetsz meg, s hogy
ne vesszen el, gondosan felékesíted.
Különösen veszélyes élményvilág,
mindenre megtanít, ami te magad vagy,
és a döntő pillanatban magadra hagy.

PRÓZA

Dorozsmai-Szabó Eszter, Gerőcs Péter, Harmi Gábor prózája.
Tárcatár: Markó Béla.

Részlet Markó Béla Töltényhüvelyek című írásából:

„Képtelen vagyok újat kitalálni. Írom, amit hoztam magammal. A gyerekkorból. A kamaszkorból. A katonaságból. Izgalmasak a katonaemlékek. Akkor is, ha békeidőben voltál katona. Gyűjtenem kellett volna ezeket is. Lusta voltam. Inkább verseket írtam. Meg nyilván gyűjtöttem. Hogy majd legyenek összegyűjtött verseim. Ez is veszélyes szenvedély, de legalább nem töltöd meg verssel a házat, mint az egyik barátom festményekkel, szobrokkal és mindenféle régiséggel. Nekifogtam bélyeget gyűjteni, aztán abbahagytam. Rájöttem, hogy nem lesz meg a kék Mauritius. Még a moldvai ökörfejes sem. Az igazi gyűjtő a gyűjtésért gyűjt. Alkalmatlannak bizonyultam. Pedig mindenki gyűjtött körülöttem. Régi pénzt, színészképet, lepkét. Az egyik osztálytársammal elkezdtünk cserebogárszárnyat gyűjteni egy cipősdobozba. De azt is üzleti céllal. Egy kiló cserebogárszárnyért állítólag adtak egy focilabdát.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia az Örkény Színházban tartott Freeszemle előadásait értékelte.

„És akkor tisztázzunk is rögtön egy dolgot: tudod, a Freeszfe nem egyetem, hanem egyesület, szóval nincs benne ebben a felsőoktatási akkreditálósdiban, de attól még tanít ott – mármint ott, ahol épp befogadják őket – egy csomó elhivatott ember, nem is egy kvázi ingyen, és ezen a szemlén még egy beszélgetős konferenciára is futotta. (Ezen azért kicsit elgondolkodhatnál, inkább így fogalmazok, mert kérni nem szeretnék, de te attól még próbálhatnál intézni valamit.)”

ZENE

Csengery Kristóf
Győri Noémi és Suzana Bartal Exploration című lemezéről írt.

„Győri Noémi virtuóz és sokoldalú fuvolajátékos, aki akkor is elemében van, ha a zeneszerző széles ívű kantilénákban fogalmazza meg mondandóját, és akkor is, ha rebbenő apró motívumok staccatói keltenek figyelmet a fúvós hangszer szólamában. Regiszterei kiegyenlítettek, fuvolája a mély oktávban tud öblösen és tartalmasan zengeni, a magasban karcsún szárnyalni, de nincs törés: a kétféle minőség finom átmenetekkel olvad egymásba. Suzana Bartal jó partner, a két művész összeszokottan, kedvvel és kommunikatívan muzsikál együtt, a zongorista szükség esetén alkalmazkodón kísér, de ha a zene úgy kívánja, karaktermeghatározó jelentőséggel lép előtérbe.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



KőszeghyÉS Páratlan oldalTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés