Könyvhét <br> 2021
Móra Kiadó
újdonságai
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
Móra Kiadó <br> újdonságai Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Magyar gyerekkönyvkiadás — a sikersztori

A szerkesztő bevezetője

Az utóbbi néhány, gazdasági válsággal, nehezedő piaci viszonyokkal, a fizetőképes kereslet csökkenésével terhes évben a magyar könyvszakmának az egyik különösen jól teljesítő ágazata a gyerekkönyvkiadás volt.
Ennek az állításnak az igazolására a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének könyvforgalmi statisztikájából idézek itt kicsit hosszasabban. Az MKKE minden évben elkészíti a könyvpiaci szereplők önkéntes adatszolgáltatása alapján a magyarországi könyvforgalom előző évének a statisztikáját, és a honlapján közzéteszi az adatsort. Jelenleg a 2011-re vonatkozó adatok az utolsók a sorban, az ott megtalálható legkorábbi adatok 1997-esek.

A 2011. évi folyamatokról azt írják a statisztika összeállítói, hogy „az elmúlt három esztendőben a forgalom csökkenése nominálisan is 13,6%-ot tett ki, s ha ehhez hozzávesszük, hogy 2009 és 2011 között a hivatalos infláció pontosan 13% volt, akkor azzal a drámai adattal szembesülünk, hogy a magyarországi könyvpiac az elmúlt három esztendőben több mint 26 százalékos veszteséget szenvedett el!”

Ehhez nem nagyon lehet hozzáfűzni semmit, valóban drámai mértékű a veszteség.
Annál inkább figyelemre méltó a gyerekkönyvekre vonatkozó adat, amit a következőképpen értelmez a statisztika szöveges része. „A gyermek- és ifjúsági könyvkiadás idei adatsora nominálisan káprázatos növekedést mutat, a 2010-es esztendőben regisztrált 7.633.134.000 Ft-tal szemben a kiadók 9.963.280.000 Ft-os 2011-es eladási adatot jelentettek, ami papíron 30,5%-os növekedés. (Bár az ágazat valóban jelentősen fejlődött, a regisztrált növekedési ütem rendkívül eltúlzott, aminek az az oka, hogy az elmúlt évi statisztika készítésekor a gyermekkönyv-kiadási piac egyik legjelentősebb szereplője téves adatot szolgáltatott, s amikor a hiba kiderült, a statisztikát már nem lehetett módosítani. Tekintettel arra, hogy az adatszolgáltatási hiba miatt a tavalyelőtti növekedés helyett 16,6%-os csökkenést mutattunk ki a statisztikában, a 2011-es reális növekedés a valóságban 13-14%-os. A magyar könyvkiadás többi ágazatának forgalmi alakulását figyelembe véve ez a növekedési ütem is kimagasló!)”
A gyerekkönyvekre vonatkozó részt teljes egészében idéztem, és az idézetből az is jól látszik, hogy a növekedés a statisztikai hiba korrigálásával is több mint 13 %-os, ami a 2011-es forgalomcsökkenés 3,32 %-os átlagos mértékéhez viszonyítva valóban kiemelkedően jó adat.

A Könyvhét 1977. szeptember 11-én megjelent első számától kezdődően folyamatosan szemlézte, ismertette a gyerekkönyv-újdonságokat, bemutatott gyerekkönyv-szerzőket, így és ettől nyer értelmet állításunk: tapasztalataink szerint a gyerekkönyveknek nem csak a forgalma nő, hanem irodalmi, művészeti, grafikai színvonala is egyre magasabb, és a világ bármely országának és nyelvének gyerekkönyveivel kiállja az összehasonlítást.

Ezennel el is érkeztünk 2012. szeptember 12-i Könyvhét LapNap rendezvényünknek a „főcíméhez”: magyar gyerekkönyvkiadás – a sikersztori. Hiszen ilyen mutatókkal, művekkel és szerzőkkel a magyar könyvszakma egyik ágazatának az eredményeire mi mást lehetne mondani, mint hogy az odáig vezető folyamat egy sikersztori.
A LapNap témája, tárgya ez a sikersztori, kicsit leegyszerűsítve, de remélhetőleg „blickfangosra” formálva a kérdést: mi ennek a sikersztorinak a titka? Némileg visszafogottabban: mi a magyarázata annak, hogy a könyvszakma általános forgalomromlása közepette a gyerekkönyvek forgalma növekedni tudott? Úgy, hogy nem mellesleg, ebben a forgalomnövekedésben kortárs magyar szerzők és grafikusok munkái is komoly szerephez jutottak.
Miközben ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan, zajlott a gyerekirodalom elméleti emancipálódása, annak a törekvésnek az eredményeként, hogy a gyerekirodalmat tárgyaló tudományos- és irodalomtudományi, irodalomkritikai tevékenység önálló diszciplínának ismertessék el. Ez az önállósodási folyamat nem ért még véget, nyilván hosszas diskurzusok következményeként fordul majd a történet erre vagy arra, annyi azonban bizonyos, máris mutatkozik haszna a munkának.
Mindez így, együtt jellemzi a magyar gyerekkönyvkiadást és annak szellemi és intézményi hátterét.

Visszatérve a Könyvhét LapNap kérdéséhez, a sikersztori titkának megfejtéséhez több oldalról kértünk segítséget.
— megkérdeztük egy nagy kereskedelmi és kiadói csoport, a Líra Könyv vezérigazgatóját, Kolosi Beátát
— megkérdeztük az egyik legnagyobb magyarországi gyerekkönyvkiadó, a Móra igazgatóját, Janikovszky Jánost, és főszerkesztőjét, Merényi Ágnest
— megkérdeztük a tizennégy magyar gyerekkönyvkiadót képviselő szakmai egyesülésnek, a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülésének az igazgatóját, Nánási Yvette-et
— megkérdeztük az „elméletet” képviselő gyerekirodalom-kutatót, Pompor Zoltánt
— megkérdeztük az írót, aki gyerekeknek szánt művel jelentkezett legutóbb, Tasnádi Istvánt
— megkérdeztük a Könyvhét főszerkesztő-helyettesét, aki a kezdetektől a gyermek- és ifjúsági irodalmat szemlézi a lapban, Csokonai Attilát
A megkérdezetteket a Könyvhét LapNapon Kőrössi P. József kérdezi majd, a beszélgetés moderátoraként.

A megkérdezettekkel készült interjúk, illetve írásaik itt a honlapunkon olvashatók. Bizonyos, hogy ezek a cikkek és interjúk közelebb visznek bennünket a titok megfejtéséhez, de a szeptember 12-ei LapNapon interjúalanyaink és szerzőink még azt is elmondhatják, ami nem fért bele az írásos anyagok terjedelmébe, továbbá minden olvasó, aki eljön a Petőfi Irodalmi Múzeumba a LapNapra, meghallgathatja a résztvevőket, és ha kérdezni szeretne valamit tőlük, azt is megteheti.
(A Szerk.)

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*: