ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben

 Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben


Magától értetődő, hogy a denotív szimbólum a dolognak a fogalmi lényegére utal, míg a depiktív a dolog alaki lényegére. Ez a két funkció világosan szétválik a különböző kommunikációs jelrendszerekben, de az emberi nyelv olyan különös képződmény, hogy ott nem csak egyszerűen a hangutánzó vagy hangulatfestő szavak jelentik azokat a szimbólumokat, melyek ábrázolják is (egy kissé) tárgyukat, miközben alapvetően jelölik. A nyelvi jel tudniillik univerzális szimbólumrendszer; egyformán képes jelölni és ábrázolni is, a tudomány nyelve éppúgy lehet, mint a művészeté.
A természetben nincsenek tiszta formák: pont, egyenes, kör, há-romszög stb. ezek az emberi elme absztrakciói. A kommunikáció szimbólumai között sincsenek tisztán fogalmi vagy ábrázoló szimbólumok, csak trendek, tendenciák vannak; arányok, dominanciák. Ezt figyelembe véve mondhatjuk, hogy a depiktív, vagyis az alaki szimbólum szubjektív, az adó személyisége döntően meghatározza, és dekódolása döntően a vevő személyiségétől függ. Ezzel szemben a fogalmi szimbólumok objektívek, legalábbis objektivitásra törekednek és igyekeznek függetlenedni mind az adó, mind a vevő szubjektumától, személyiségétől. Ezért a fogalmi szimbólumok a tudományos kommunikáció jelei, az ábrázoló, alaki szimbólumok viszont a művészetek jelei; más szóval azok a szimbó-lumok, melyeknek esztétikai töltésük van, mindig a depiktív, a dolgot, amelyre vonatkoznak, valamiképp ábrázolni is képes szimbólumok.
Az esztétika nagy kérdése a következő:
„Minden boldog család hasonló, de a boldogtalan családok mind a maguk módján boldogtalanok. Az Oblonszkij házban minden összekavarodott.”
A fönti szöveg (nyelvi jelcsoport) három száraz kijelentő mondatból áll, lehetnének akár egy tudományos értekezés részei. De ez a három kijelentő mondat a világ egyik legnagyobb regényének a kezdete, vagyis már így is sistereg belőlük az esztétikai töltés. (Azaz, talán így, összefüggéseikből kiragadva nem, de az egész részeként bizonyosan.) Így kezdődik Lev Tolsztoj Anna Kareninája.
Más:
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt.” Két mellérendelt kijelentő mondat, semmi több. Leíró próza éppúgy lehet, mint tudományos értekezés része. De ha tördeljük és még folytatjuk is:
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Ebben a formájában ugyanaz a nyelvi jelcsoport klasszikus verslábakból álló rímes vers, rímképlete: a-b-a-b. És mellesleg ismét csak a világirodalom egyik legnagyobb költeményének első négy sora.
Hogy van ez? Mitől képes az emberi nyelv erre a csodára, hogy miközben a szinkronanalízis szempontjából minden nyelvi szimbólum jelölő, (denotív) jel, és kizárólag a társadalmi megegyezés rendeli a jeltárgy mellé, használati szabályának semmi köze nincs a dolog ábrázolásához, melyre vonatkozik, mégis esztétikai elemeket, ábrázolást, mimézist, látomást és indulatmenetet képes hordozni? Ráadásul még élőszó sem kell hozzá, nem szükséges, hogy valaki hanggal, hangsúlyokkal, arcjátékkal, gesztusokkal erősítse föl a denotív jeleket, így tegye mimetikussá, utánzóvá őket; minden gesztus nélkül, minden metakommunikációs kiegészítés nélkül, szárazon leírva, vagyis a hangok ugyancsak denotív jelzéseivel rögzítve, mégis esztétika töltést, esztétikai értékeket bír hordozni.
Következő alkalommal megpróbáljuk majd körüljárni ezt a titkot.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Válogatás
Könyvhét 2018/3.ÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés