Az olvasás éjszakája
OLVASÁS
ÉJSZAKÁJA
KÖNYVES
KALANDOK
OLVASÁS ÉJSZAKÁJA KÖNYVES KALANDOK
Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak

 Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak


Az átfedések az esztétikai kommunikáció legjelentősebb ese-ményei; ettől értjük meg egymást. Csak a depiktív szimbólum totális, mert az egyén saját, egyedi látásmódja. Az a mód, ahogyan mindent lát, a világegészt, ettől totális.
A denotív szimbólum objektív, nem személyhez, a dologhoz kötött. Azt keresi, ami a dolog „Ding an sich”, a szemlélőtől függetlenül.
Persze a depiktív szimbólum szubjektivitása, és a denotív szimbólum objektivitása is csak trend, tendencia. A társadalomtudomány éppúgy nem ismer tiszta formákat, ahogy a természet se. A természetben nincs tökéletes kör, háromszög vagy egyenes: ezek a geometria elvonatkoztatásai.
Mindkettő viszony a személy és a világ, szubjektum és objek-tum között. Erről a viszonyról beszéltünk az orientáció, a tájékozódás tárgyalásakor. A művész a depiktív szimbólumokkal dolgozik, és igyekszik mindent a saját személyiségén átszűrni, míg a tudós a maximális objektivitásra törekedve, megpróbálja a saját személyiségét teljesen kihagyni a megismerő folyamatból. De mindkettő csak próbálkozik: száz százalékig egyiküknek sem sikerül.
A depiktív szemlélet lefestő, a művész mindent ugyanúgy lát, mint azt az egy dolgot, így horizontális, a világ egészét akarja megragadni, ettől totális; de a tudomány egy dologra képes igazán odafigyelni, a tudományos, jelölő szemlélet vertikális, minél mélyebbre szeretne ásni egy bizonyos dologban. Tehát elmondhatjuk, a tudomány ugyanúgy megismerő folyamat, mint a művészet csak éppen ellentétes irányúak. Mivel a tudomány egyre gyarapszik, képtelen átfogni az ismeretek egészét, a dokumentum-halmaz egyre inkább vertikálisan növekszik, és nem horizontálisan. A valóságnak csak egy-egy, mindig keskenyebb szeletét tudja befogni.
Ezért minél fejlettebb a tudomány, minél ritkább a polihisztor elme, annál nagyobb szükség van a valóságot totálisan megragadni képes művészetre.
Totalitás: cseppben a tenger. Ha egy virágot így látsz, minden mást is, egy galaxist is ugyanígy…
Totális Marquez is, és Agatha Christie is; mindegyik a maga szintjén. Természetesen a vevő akkor „pendül egy húron” az adóval, ha a szellemileg, pszichikailag, morálisan nagyjából egy szinten állnak. (Ha a szórakoztató iparban nagyot akarsz kaszálni, le kell menned kutyába; vagyis a legigénytelenebb ízlést kell kiszolgálnod.…)
Ha mindannyiunk belső tudattartalmai különböznek, tehát ugyanaz a jel, mondjuk „alma” vagy „ekhós szekér” mást és mást hív elő a belső tudatunkból, az adó és a vevő jelkészlete közötti megfelelés, átfedés, és így ember és ember között a kommunikáció nem volna lehetséges.
De minthogy mindannyian ugyanazt a valóságot látjuk, ha mind-mind egy kicsit más vetületben is; ha aperceptoraink (érzékszerveink) és agyunk szerkezete is nagyon hasonló akkor óriási lesz a különböző emberek tudattartalmai között az átfedés. Ez az átfedés teszi lehetővé a kommunikációt, azt, hogy nagyjából megértsük egymást.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Válogatás
A Könyvhét 2019/2. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés