Az olvasás éjszakája
OLVASÁS
ÉJSZAKÁJA
KÖNYVES
KALANDOK
OLVASÁS ÉJSZAKÁJA KÖNYVES KALANDOK
Párizsba tegnap beszökött az ősz

Párizsba tegnap beszökött az ősz


De ezt itt nem kell szó szerint venni. Párizsban idén egész nyáron át egyfolytában ősz volt: hideg, szeles, esős, abszolút ronda idő, úgy látszik, a fölmelegedés, az aszály, az elsivatagosodás csak a Kárpát medencére érvényes, Nyugat Európára nem. Öt napig voltunk Párizsban és vittünk magunkkal két gyönyörű, tiszta, verőfényes kora őszi napot Magyarországról.
Feleségem, Éva, a nagy organizátor (ma ezt színtelenebbül „menedzsernek” mondják), két ankétot szervezett meg nekem, vagyis inkább a franciára fordított regényeimnek, a Tisztesség árának és a Makrának.
A Magyar Intézetben a Makra párizsi bemutatóját tavaly őszről tavaszra, aztán meg májusra halasztották azzal, hogy addigra lezajlanak a választások. Fél éves kemény szervezőmunkával sikerült a bemutatót arra az órára időzíteni, amikor Royal és Sarkozy tévévitáját közvetítették. Az eredményt kis fantáziával bárki elképzelheti. De!
Jean-Pierre Frommer (neve ellenére magyar eredetű francia) ott volt, és úgy határozott, hogy csinál az ő csapatával, a Mardis hongrois-val egy igazi ankétot ősszel. Többek között erre voltunk hivatalosak. A Mardis hongrois-nak külön helyisége nincs, egy belvárosi kávéház előterében tanyáztunk hosszú asztalnál, amivel akadályoztuk a vendégek ki-be menő forgalmát, de ez szemmel láthatóan senkit sem zavart. Elnézően kerülték ki a hangos társaságot, akik néha valami nagyon fura idegen nyelven is megszólaltak fehér ember létükre, ami semmilyen ismert nyelvre nem hasonlított. Mi lehetett, rejtély…
A beszéd eleinte franciául folyt, engem fordítottak, de itt szinte mindenki jól beszélt magyarul is. A hangulat vidám volt, mondhatni harsány, engem jóízűen provokáltak (sok humorral!), s én jókedvűen álltam elébe. Ott volt a fordító, Kassai György, a kiadó, Jerôme Martin gyönyörű iráni barátnőjével, két újságíró hölgy, barátságok alakultak, filmes kapcsolatok, van rá sansz, hogy a Tisztesség árából francia film legyen.
A másik ankét Sait Germain en Laye-ben, egy csodaszép Pá-rizs környéki kisvárosban volt, itt áll a palota, ahol XIV. Lajos született. (Nem állt – áll. Teljes pompájában!). Mi pedig napsugaras indián nyarat hoztunk a franciáknak arra a vasárnap-ra.
Mert ez afféle „vasárnapi iskola”. Párizsban és a környéken élő magyar fiatalasszonyok, kismamák, anyukák szervezték meg, Krisztina Ginsztler-Bertrand és Hajnalka Boulet-Stefan azért, hogy a gyerekeik ne felejtsenek el, illetve tanuljanak meg magyarul, ápolják a gyökereket, kapjanak kedvet a magyar kultúrához, a dalokhoz, táncokhoz, népi játékokhoz, később irodalomhoz, az óhaza értékei közül azokhoz, melyekre majd büszkék lehetnek.
És amíg a gyerekek gyakorolják vagy tanulják a magyar szót, az anyukák (de férfiak is szépszámmal), valamilyen magyar vonatkozású kulturális eseményt, előadást, művész találkozót, franciát, magyart egyaránt rendeznek maguknak a Vasárnapi Szalon keretében, azon a héten éppen a Makra francia fordításáról volt szó, vendégül látván a szerzőt és a feleségét, a nagy organizátort, akinek nem kis része volt az ankét létrehozásában.
A párhuzamos gyerekprogrammal sok meghitt melegség sugárzott át a kicsi előadóterembe, de amivel minden francia rendezvény elüt minden magyar hasonlótól: a gyerekek nélkül is derű, vidámság, pezsgő, friss szellem uralkodott, semmi nyafogás, komorság, búval béleltség, semmi „fagyos lehelet és hullaszag”.
Ha eddig nem értettük teljesen, most megérthettük Adyt.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Válogatás
A Könyvhét 2019/2. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés