ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Producer: Steven Spielberg

Producer: Steven Spielberg


Füst Milántól azt tanultam, hogy nincsenek szent tehenek. Attól, hogy valaki egyszer írt egy zseniálisat, zseni még lehet, de semmi biztosíték nincs, hogy a többi munkája is zseniális. Ez arra volt jó, hogy a tanitvány tanuljon meg minden konkrét esztétikai élmény esetén önálló ítéletet alkotni, ne dőljön be sem irodalomtörténeti, se kritikai előítéletnek. Szép az, ami nekem tetszik. Passz!
Ezerszer meggyőződtem róla, hogy az öregnek igaza van. De a művészet bonyolult világ: az ellenkezője is igaz. A zseni ujjlenyomata ott van a fércművein is. Ha filmről van szó, és a rendező a producer, ott van a produkcióin is. A Vészhelyzetet is Spielberg cége csinálja, meglátszik rajta. A múlt szombat esti filmen – (07-15); a Frank Marshall rendezte Véres virágok címűn; producer: Steven Spielberg – szintén rajta van a Mester keze nyoma. Hollywoodi film és ízig vérig amerikai, mint minden Spielberg, és mégis, szellemében, titokzatosan európai (mint minden Spielberg). Úgy látszik, ezek a kelet-közép-európai zsidók őrzik meg még generációkon keresztül is az európai szellemiséget az Újvilágban.
Akcióthriller. Miben különbözik mégis minden más amerikai ak-ció-thrillertől? Abban, hogy kőrealista. Minden mozzanata hátborzongatóan hiteles. Nem attól thriller, hogy két normális baráti család a vakációján elmebeteg bűnözőkbe botlik, hanem attól thriller, attól borsódzik a hátam, hogy minden valódi is, igaz is. A Véres virágok minden kockáját elhittem.
A díszlet, a berendezés, a ruhák, a gondosan kiválogatott, rozoga autók, az útmenti kocsmák légypiszkos függönyei, a vidéki sheriff-iroda és a fogda, a düledező útmenti ház, a színészek szívszorítóan hiteles játéka… és az amerikai vidék utánozhatatlan légköre…
Ezt az Amerikát mi magyarok értjük. Ez nálunk az Ugocsa non coronat! A vármegyei autonómia, a cuius regio eius religio, a nemesi pallosjog, a vidéki kúriák, a járási, megyei párttitkárok kiskirálysága, amit a központi hatalom nem bírt, nem is nagyon akart, megtörni. Amerikában ez a helyi állami, városi önkormányzati autonómiából ered, a legyőzött dél csökött passzív rezisztenciájából, és makacsul továbbélő rasszizmusából, amiben a feketék is cinkosok, mert ebben a rasszizmusban van egy kényelmes patriarchális–feudális kölcsönös függőségi viszony is, egy közös korrupciót, sőt bűntényeket eltussoló konszolidáció, épp úgy, akár a magyar vidéken; ettől a vidéki tahógyűlölködéstől azonnal a hideg futkározik minden városi ember hátán, akit a balsorsa arra vet, ettől tehetetlenek a FBI emberei is a helyi Sheriff bunkóságával szemben, itt nem a washingtoni fehérgallérosok meg a New-Yorki tojásfejűek diktálnak, itt mi mondjuk meg, mi a törvény!
Nem csak a sárga levegő izzott az amerikai délen a sivatag vörös sziklái között, de a reménytelen butaság, a helyi lökött pszichopaták lokálpatrióta rémuralma is. És egy tehervonat – az egyetlen szürreális elem a filmben –, ami elvágja az elmebeteg gyilkossal a kamaszlányáért élethalálharcot vívó apát a rendőröktől és a család többi tagjától, és a vonat csak megy, csak megy, csak megy, csak megy… és a szerelvény sohasem akar véget érni… és jön még egy ellenvonat is, hogy elsodorja és fölrobbantsa az eszelős gyilkost kocsistul, mert ennyi hepiend kell azért. Ennyi “istenítélet”. Hogy ne fogják már el a szemünk láttára a gyilkost, akire nyilván villamosszék vár, meg hogy az átutazó családból csak egy fő haljon meg, pedig meghalhatnának mind a hatan (egy lengyel filmben meg is halnának)… de ettől a két mozzanattól eltekintve minden a helyén volt.
És ettől volt a film azonnal nem-amerikai. (És ha nem amerikai, akkor milyen film készüljön a Spielberg istállóban? Hát amolyan… fé-lig-meddig európai.) Az amerikai film nem szponzorált, maga tartja el magát. Eladható legyen, de ez az egyetlen szempont. Valahogy be lehessen palizni a nézőt a mozikba, hogy rá lehessen zúdítani a reklámot tonnaszám. Ez az egyedüli cél. A film (bármilyen műalkotás) már rég nem üzenet-, már régen csak reklámhordozó. Akkor mi a fenének ragaszkodik a Spielberg cég hiteles filmekhez? Nincs rá racionális válasz. Ilyen. Mármint a Spielberg. Így válogatja a szüzsét, a forgatókönyvet, a munkatársait.
Dili ez; józan észérvekkel megmagyarázhatatlan. Nem feltétlenül Oscar díjra kacsint, ahhoz szuperprodukció kell szupersztárokkal, arra még odaát sincs mindig pénz. Az olyan hazardírozás lenne, mintha valaki lóversenyen csak tétre játszana, sose befutóra. Nem. Ő egyszerűen… belepusztul, ha nem csinál jót.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Válogatás
Könyvhét 2018/3.ÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés