ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Az évek éve

Az évek éve

1956. október 22-én vajon megjósolható volt-e már a forradalom kitörése? El-eljátszottam olykor ezzel a gondolatkísérlettel, s most, hogy az ötvenedik évfordulóra megjelent az év krónikája, folytatható a meditálás. A megtörténtekből visszatekintve ugyanis nem nehéz „megtalálni” a robbanást előkészítő momentumokat, a XX. szovjet pártkongresszust, a politikai demonstrációként párthatározatban elmarasztalt Nagy Imre születésnapi köszöntést, a szerencsétlen - Rákosi Mátyást Gerő Ernővel felváltó - pártfőtitkárcserét, a Rajk-temetést, vagy a szocializmus megújítását szorgalmazó-követelő diáktüntetések betiltását.
Az említetteknél jóval több olyan momentum akad, amely, akár, ellene is szólhatna a robbanásnak. „Normalizálódásként” is lehetne értelmezni Kun Béla februári rehabilitálását (s az addig kiátkozott és feledésre ítéltetett tanácsköztársasági vezér fényképe 1956. május elsején, Marx, Engels, Lenin és Sztálin szomszédságában a felvonulók transzparenseire is rákerült), a májusi nagy – 25 százalékos – árleszállítást, a Ratkó-korszak lezárásaként az abortusz engedélyezését, a külföldi, pontosabban a szocialista országokba való utazás lehetővé tételét, a magyar futballválogatott – 1945-utáni első (általános vélekedés szerint végre nem tiltott) – moszkvai győzelmét, a rettegett Farkas Mihály (és fia, az ávós ezredes Vladimír) letartóztatását. A mi mikor, és miért pont akkor, s nem máskor, a miért úgy és miért ő (vagy ők) – nos, ezek a történelem nagy talányai. Egyáltalán nem csodálható, ha ezek a kérdések másfél emberöltönyi távolságból is fokozott érdeklődésre tartanak számot, s nemcsak a kortársként érintetteknél. Az ötven év misztikus és mitikus idő: egyrészt régmúlt, amelyre a politikai és történeti korlátozások után már távlatosan és összefüggéseiben lehet visszatekinteni, másrészt ez a fél évszázad átélhető és elképzelhető is. Az évfordulós dömping ellenére ez a kettősség lehet az oka annak, hogy 1956 (szinte változatlanul) „divatban” van.
A hihetetlenül változatos – ám minőségét, értékét tekintve enyhén szólva is egyenetlen színvonalú - évfordulós kiadványok eddigi sorából kiemelkedik a Krónika 1956, amelynek átütő sikerét nem nehéz borítékolni. Jó volt az időzítés: a hat szerző-szerkesztő nem várta meg a várható nagy boom-t, azt hónapokkal megelőzve tette közzé összefoglalóját. (Bár gyanítom az időzítésben a kiadó igazgatójának is lehetett némi szerepe...) A Krónika-sorozatok már megszokott, jól áttekinthető, lapozgatásra és beleolvasgatásra csakúgy mint elmélyülésre késztető szerkezetét a szerzőhatos szakmailag is igen magas színvonalon oldotta meg. A korszakot jól ismerő történészek a fénykép- és dokumentumrengetegből biztos kézzel és jó arányérzékkel válogattak, nem tévesztve szem elől megcélzott - a történelem iránt érdeklődő, ám annak részletkérdései iránt már közömbös – olvasóközönségüket. A szakszerűségből nem engedve mindig az érdekességből, a rácsodálkoznivalóból indultak ki, a nélkülözhetetlen ismereteket újra és újra elegyítették az egyébként „szóra sem érdemes”, ám nagyon is korfestő adalékokkal. Könyvük ezáltal lett „velünk élő történelem”. Hogy csak egy példát említsek tőlük, a szerzőktől tudom (és meg is nézhetem), hogy 1956 júniusában Zappel József és Horváth József a székesfehérvári motorjavító vállalatnál elkészítette a soha tömeggyártásra nem került Balaton törpeautó prototípusát. A „nem oszt, nem szoroz” kategóriájába sorolható lenne az is, hogy 1956 őszén valahol valakik – hogy kik, hogyan és pontosan mikor, nos ez még történeti feltárására vár (vár?) – Szabad Európa Rádió-ellenes röpcédulákat állítottak elő, mondván „friss kacsát” – értsd: hamis híreket - csak a SZER szállít. Ez a kis cédula illusztrációként került a kötet SZER szócikkébe.
Az 1956-os esztendőt áttekintő könyv értelemszerűen „aránytalan”, a kötet terjedelmének nagyobb felét a forradalom napjait dokumentálják, s bár a szerkesztési elv (a Krónika 1956 nem szaktudományi alapkönyv) változatlan, a kiadvány, főleg a fényképek válogatásánál jónéhány meglepetést tartogat a szakma számára is: soha nem publikált képek jelentek meg az egyébként is igen nagy figyelemmel egybeválogatott illusztrációk sorában. Ez az album pedig eleven cáfolata annak az 1956-tal kapcsolatos tévhitnek, hogy a forradalomnak - a megtorlás utáni nagyarányú begyűjtés illetve félelem miatti megsemmisítés miatt – igen szegényes a képi emlékezete. Úgy tűnik - „a kézirat nem ég el!” mintájára – megfogalmazható az is, hogy szerencsére a fénykép sem ég el, legfeljebb rejtőzik, bújtatják, majd felfedezik, mint ebben a kötetben például a forradalom utáni falfirkaháborút. „Le a Kádár bandával!” – olvasható egy pesti lakóház falára pingált mészfelirat, egy oldallal később (a 196.-on) pedig az olvasható a Vörösmarty (ma: Gerbaud) cukrászda portáljának üvegén: „Támogasd a Forradalmi Munkás Paraszt Kormányt!” Számomra még ezeknél is korfestőbb a kötetben látható három „csapat” képe. A csapatkép az összetartozást szimbolizáló emlékezetes pillanat, mondhatni szektorsemleges megörökítése. Bármily meglepő is elsőre, de ugyanaz a jövőre kacsintó együtt-érzés tükröződik az 1951-es recski internáló őrszemélyzet csoportképén, mint 1956. augusztus 5-én a kupagyőztes Vasas labdarúgóiról készült felvételen, a szovjet hadsereg kivonulását hírül adó Népszavát olvasó forradalmárokon és a géppisztolyaikat magabiztosan markoló karhatalmistákon 1956 decemberében…
(Mint a fentiekből is kiderülhetett: ezt az 1956-os kiadványt pazarnak tartom. Éppen ezért még inkább sajnálatos, hogy az életrajzok, rövidítések, irodalom- és képjegyzék után nincs név- és tárgymutató. A Krónika 1956 nem dömpingáru, hosszú évekre, évtizedekre készült, újra és újra elővehető, lapozgatható. Későbbi használatát azonban nehézkessé, bosszantóvá teszi majd az említett hiány. Képtelen vagyok belátni, hogy egy szakmailag, esztétikailag igényes, minden ízében olvasóbarát kötet közreadói – akár időhiányra, akár költségkímélésre hivatkozva - miért nem tették ki az i-re a pontot.)
Murányi Gábor

Krónika 1956. Szerzők: Baráth Magdolna, Feitl István, Izsák Lajos (főszerkesztő), Palasik Mária, Stemler Gyula, Varga Zsuzsa. Kossuth Kiadó-Tekintet Alapítvány, 256 oldal, 7990 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2018/2. számaÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés