Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Livi meséi
Babák magyar
népi viseletben
Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Livi meséi Babák magyar <br> népi viseletben
Vásárhelyi vásár

Vásárhelyi vásár

November közepe tájt rendezték a nemzetközi könyvfesztivált és -vásárt Marosvásárhelyen. Immár a tizenharmadikat. Mint megnyitójában Péliné Bán Éva joggal állította: e szám a rendezvény történetében korántsem „szerencsétlen”, s további távlatokat nyithat. Első summázásban a fesztivál lelke, Káli Király István író, kiadóvezető is kedvező tapasztalatokról és erős forgalomról számolhatott be. Valóban állandó nyüzsgés és számos (igaz, nem mindig a tervek szerint megvalósult) program uralta a város színházának hatalmas földszinti és emeleti csarnokát (s a derengő fények közt nagyon sok iskolás ismerkedett a könyvek világával).
Magam – Szabó T. Anna, Várady Szabolcs, Závada Pál és Dragomán György írók társaságában – a vásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi irodalmi est moderátoraként érkeztem (már nem első ízben) a könyvünnepre. Számomra ebben a műsorvezetői, a programot lazán összefogó minőségemben mindig nagy élmény és tovább élő tapasztalat az írók, költők felolvasását hallgatni. Annát, Szabolcsot, Palit már sokszor láttam-hallottam közönség előtt, pódiumon. Tudtam, hogy a köszönés-köszöntés öröme: az irodalomszerető publikum tapsa nem marad el. Dragomán György ugyancsak megjósolható és megérdemelt sikerének azonban most először voltam ily személyes tanúja. Az egyébként Marosvásárhelyről elszármazott író A fehér király című regényéből olvasott fel mindkétszer: egy tizenegy éves kisgyermek szemével láttatta, hangján idézte meg a kiváló szöveg a diktatúra Romániáját.
Mit tesz Isten, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán (vagy Intézetben: a SzISzI-ben), közelebbről a kamaraszínházban tartott, meghittre kerekedett est előtt a régi barát, az egyik legtekintélyesebb erdélyi színházi rendező, az 1946-ban született
Kincses Elemér
Soha című regényének (Mentor Kiadó, Marosvásárhely) dedikált példányával lepett meg – s ez egy (az épp iskoláskortól a felnőttkorig cseperedő) gyermek, majd ifjú (az önéletrajzi én) a változó nyelvi és tudatállapothoz igazított krónikája (az 1950-es évek elejétől indítva). Egészen más alkotói technikákkal, mint Dragománnál, de ebben az esetben is eredeti megoldást nyert a kettős tükrözés: az egykori létbe-avatódás és a mai felidézés együttes stiláris megérzékítése. A dráma területén már gazdag termést magáénak tudó Kincses az epikára átnyergelve az egy lendületű, mégis nyugodt ritmusú, az erőteljes kulcsepizódokat főszerephez juttató történetmesélésnek kötelezte el magát. E közelítés fő problémája, hogy a való világ adaptálásának, részleges elsajátításának fragmentumai (a családi-testvéri beágyazódás „fotografálása”, a nyiladozó szexuális érdeklődés kalandjai, a halállal való találkozás döbbenete) viszonylag sok hasonló élménykönyvben viszonylag sokszor nyertek rokon megformálást, tehát általában várakozásunk szerint alakulnak (s persze ismerősen rájátszanak a magunk emlékeire is). Ám a (például az élsport motívumától színezett) fabula és a kiérlelt előadásmód felvértezi magát annyi sajátszerűséggel, hogy a Soha fordulatos epikává nőjön, mely máris követeli folytatását.
Ha már két színházba is hivatalosak voltunk könyvfesztiváli meghívottként, olvassunk „színházi regényt” is!
Radka Denemarková
– a cseh-német szakot végzett, még mindig negyvenen inneni bölcsész a prágai Divadlo Na Zábradlí: egy neves kisszínház dramaturgjául szegődött el, s (többek között) a korán elhunyt filmrendező, Evald Schorm monográfusa – egy idős, a pályától és az élettől búcsúzó neves rendező, valamint a bemutatott darabot író, már ugyancsak nem fiatal asszony egybefonódó sorsdrámáját igyekezett megformálni a Ki dörömböl? (Európa) lapjain. A „sötét komédia” némileg darabos volta a tapasztalt fordító, Körtvélyessy Klára magyarításán is kényszerűen átüt. Előkészítés nélkül lépnek működésbe némely jellemvonások, akad üresjárat, a titkosság nemegyszer érdektelen. Egy bizonyos – a múltra, a II. világháborúra vonatkozó – kérdő mondat vérzi át újra és újra a textust. A maguk és mások elől menekülő hősök (a magát lakása burjánozni engedett szennyével mintegy védeni próbáló Birgit, a lényéből ki-kivetkőző Petr) szinte misztikus kapcsolatba kerülnek, noha lényegében nem is keresztezi egymásét az útjuk. Ehhez „balladásan” játszik hozzá a kisregény sárkánymotívuma, mely inkább az ajánlásokból és a fejezeteket tagoló versidézetekből sugalmazódik, mintsem magából a műből olvasható ki és fejthető meg. Denemarková nem a legszigorúbb „dramaturgja” regényíró énjének, ám érthető, hogy szuggesztív – specifikumként rengeteg nőalakot felvonultató – alkotása nemzetközi figyelmet keltett, s hogy a Ki dörömböl? 2005-os közreadása óta írói pályája már tovább is emelkedett.
Béládi István
pályája viszont sajnos korán lezárult. Éppen ma, hogy ezt írom, van a huszonegyedik évfordulója 1986. november 14-én, huszonévesen elkövetett öngyilkosságának. Alakját Bognár Róbert baráti – és mesteri – utószava, ez a húsz esztendővel ezelőtti emlékezés/nekrológ eleveníti fel egy futó pillanatra. Bontakozó munkásságát, sötét, cselekménytelen, nyomott hangulatú novellisztikáját pedig az Egy halál című kötet, melyet a jogörökösök (élen a testvérrel, Béládi Lászlóval) nem egyszerűen kegyeleti gesztusnak szántak, hanem a valóban szuverén kisepika nyomtatott megőrzésének. A kallódás, az önpusztítás íróit, az évszázaddal ezelőtti „ködlovagokat” emlegessem elődökként? A „lézengő hős” köré rajzolt elbeszélések párhuzamaival példálózzak? Krasznahorkai László vagy mások műveit rokon jelenségként említve kérjek figyelmet Béládi István írói hagyatékának…?
Ott lehetett volna velünk Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön.
Tarján Tamás


Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Válogatás
A Könyvhét 2017/4. számaA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsonyNKA
Belépés