Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony
Könyvhét folyóirat

A banki betyár legendája – A Viszkis

Laik Eszter - 2019.04.17.

Kevés rabló élvezheti annyira a közönség dédelgetését, mint Ambrus Attila, a „Viszkis”, aki nemcsak hogy élő legendává lett, de egész mitológia szövődött köré. Egyre-másra jönnek ki az életét feldolgozó könyvek, és november végén bemutatták a várva-várt filmet is Antal Nimród rendezésében. A Viszkis idén ünnepli 50. születésnapját, ami bizonyára szerepet játszik a 2017-ben csúcsra járatott kultuszában. A róla szóló művek közül (ide tartozik a saját maga jegyezte naplóregény is) azonban kiemelkedik Julian Rubinstein, amerikai újságíró A Viszkis című kötete, amely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg. Ami mindjárt megtorpanásra késztet, maga a szerző: miért nyúl a témához egy, a legnagyobb lapokban publikáló, számos díjjal kitüntetett amerikai zsurnaliszta? Pedig nincs ellentmondás: Rubinsteint épp a téma – onnan nézve – egzotikuma izgatta: egy kelet-európai ország helyzete a rendszerváltásnak nevezett történelmi átalakulás küszöbén, majd átbukdácsolva egy új berendezkedésbe. A Viszkis tehát nem celebéletrajz, nem csupán „felturbózott” rablósztori, hanem Kelet-Európa, azon belül Magyarország és Románia társadalomrajza is 1988-tól a 2000-es évek elejéig.

Rubinstein a történelem kontextusába helyezi mindenki kedvenc rablójának históriáját, megvilágítva a jelenség összetett hátterét: miért épp ott és akkor lehetett ennyire „sikeres” egy eltévelyedett, sokkal jobb sorsra érdemes fiatalember.

Bár a könyv eredetileg az amerikai közönségnek íródott, mégis revelatív élmény, hogy egy külföldi tárgyilagos szemüvegén át látjuk Magyarország történelmi buktatóinak sorát. Bernstein nagy léptékű összefoglalója egész Mohácsig nyúlik vissza, tömörsége és a madártávlat széles perspektívája okán akár tankönyvekben is közölni lehetne. Trianon, a második világháborús kudarc, a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer léleknyomorító évtizedei után eljutunk 1988 egy októberi napjáig, amikor is egy megviselt külsejű fiatalember leszáll a Keleti-pályaudvaron a Romániából befutó szerelvényről. Hogy a szerelvény mely részéről, nos, a poént nem lőjük le, de annyi bizonyos, hogy nem az első osztályon utazott. A Ceauşescu-éra terrorja elől Erdélyből átszökő Ambrus az Ígéret Földjére érkezett meg, s hogy életútja másképp alakult, mint a maga is elképzelte jéghokis karrier, abban a „szerencse” éppúgy közrejátszott, mint valamiféle predesztináció, ami ezt a tehetséges fickót a sorsa felé lökdöste. A Viszkis sodró történetéből ugyanis egy, számos kiváló adottsággal megáldott ember lép elénk, akinek parádés készségei mellé – szervezői és kombinációs rátermettség, remek memória, fürgeség, kiváló fizikum és macskaszerűen ügyes mozgás – egy csomó szociális készség is adódott: jó kommunikációs képesség, székely humor, szelíd udvariasság, kedvesség, sárm, a nők szeretete és még sorolhatnánk…

A „furfangos székely legény” Magyarországon oly népszerű romantikus zsánere is hozzájárult, hogy Attila „rablókarrierje” idején annyira belopta magát a lakosság szívébe. Bernstein könyve úgy fejti fel a népszerűség mögött húzódó társadalmi okokat, hogy a kép darabjait az olvasó maga illesztheti össze: a privatizációs korszak vérlázító sikkasztásai, a Tocsik-ügy, a velejéig korrupt rendőrség hatalmi harcai, az alkalmatlan vezetők kinevezése a magas pozíciókba, a választási küzdelem hamis ígéretei, a bankok arcátlan térnyerése és VIP-listás kedvezményei… Ebbe a korszakba robbant be a Viszkis, aki híressé lett „27 + 3” eredményével sorra fosztogatta a postákat, bankokat, utazási irodákat. Bernstein egy letehetetlenül izgalmas rabló–pandúr-sztoriba rántja be az olvasót, amikor az amerikai filmek „zsaru és üldözött” zsánerére hajazó módon építi fel az egyre bosszúsabb rendőrvezér orra alá folyamatosan borsot törő, csupa életkedv rosszfiú történetét, aki úgy siklik ki a komikusan tehetetlen bűnüldözés markából, mint egy síkos halacska. Bernstein a naplószerűen elbeszélt rablásokkal párhuzamosan a közvélemény alakulását is detektálja, a Viszkis sztorijához ugyanis éppúgy hozzátartozik a korabeli média, a tévés műfajok átalakulása, így például Juszt László műsora, amely elsőként afféle valóságshow-vá alakította a bűnügyi tévés programot, és még azt is felajánlotta, ha a Viszkis adásnapra teszi következő akcióját, szívesen felveszik.

Az események izgalmán túl a könyv legélvezetesebb rétege maga a lélekrajz, noha egyetlen szó direkt pszichologizálás nem hangzik el benne. Ambrus életének ingája folyamatosan kilengett a két szélsőség: a nincstelen kolduslét és a felső tízezer csillogó életének nagykanállal való habzsolása között, akár egyetlen nap leforgása alatt. Felfoghatatlan, hogy amikor ráköszöntött a szerencse (akár szerencsejáték, akár zsákmány formájában), vajon miért nem tartotta meg, fektette be, gyarapította; hogy amikor sikeresen elpucolt a törvény elől, miért nem húzta meg magát a világ egy rejtett zugában, és kezdett új életet. Ambrusnak szenvedélye volt a rablás, ugyanolyan szerencsejáték, amelyet a kaszinókban űzött, a napi adrenalinlöket „vénásan” befecskendezve, de mint minden szerencseszéria, ez is véget ért egyszer. Hosszú büntetése letöltése után Attila ma új ember – de ez már talán egy újabb kötet tárgya lesz.

Laik Eszter
Fotó: Jelenetképek A Viszkis című filmből – Intercom

Julian Rubinstein: A Viszkis
Európa Könyvkiadó, 456 oldal, 3990 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2019/1ÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés