Szabó T. Anna mindig szeretett meséiben a konyhával és a főzéssel foglalkozni, megmutatni a főzés varázsát. Új kötetében a fűszerek legalább olyan fontos szerepet játszanak, mint a főszereplők. Adva van három gyerek, akik elindulnak, hogy megmentsék a világosságot a sötétségtől. Különböző próbákon kell átesniük, miközben összegyűjtenek egy sor egzotikus fűszert, hogy összeállíthassák belőle azt a varázsfőzetet, ami elűzi a napot felfalni akaró szörnyeteget. A könyvet Schall Eszter vidám és színes illusztrációi díszítik, tökéletesen kiegészítve a történetet. A könyvről a szerzővel és az illusztrátorral beszélgettem.

– A történetet eredetileg színdarab formájában írtad meg, 2013-ban be is mutatták a Budaörsi Játékszínben, ahol nagy sikerrel futott.

Sz. T. A.: A forgatókönyvből elkezdtem írni egy kamaszregényt, de aztán a történet kettévált: lett belőle egy kicsiknek szóló mese, ami címében és történetében követi a színpadi mesejátékot, és egyszer lesz belőle egy nagyobbaknak, 13-14 éveseknek szóló kalandregény is, ebből egy sorozatot tervezek, ami a napimádókkal, a nap körüli kultuszokkal foglalkozik majd. Az egyiptomi hitvilágból Ré és Apophisz, a hinduizmusból Agni, Geruda, Benu, Antantanága és Ráhu szerepel a kötetben, míg az európai, illetve a magyar hitvilágból Morkoláb.  A kicsiknek csak említés szintjén jönnek elő a nevek, a nagyoknál már jobban körüljárom majd az egyes figurákat, a kulturális környezetet. A gyakorlatban is kipróbáltam már, hogyan működik A fűszermadár meséje, jártam vele gyerekek között, és kiderült, elég jól ismerik ezeket a különleges fűszereket. Ennek örülök, mert én gyerekkoromban úgy vágytam volna egy ilyen színes, fűszeres könyvre! A mesék általában nem ételekről szólnak, de szerencsére van kivétel. Sajnos az én gyerekkoromban, a 80-as évekbeli Erdélyben nem dúskáltunk a fűszerekben – talán a zöldfűszereket kivéve –,  főleg a keleti ízvilágról nem volt fogalmunk, hiszen semmilyen egzotikus dolog nem jutott el Romániába, még egy izgalmasabb szakácskönyv sem. Pedig a fűszereknek a régi erdélyi konyhában nagy múltja van! Elég csak elolvasni Bornemissza Anna szakácskönyvét. A gyömbér, a bors például mindennapos volt a tizenhetedik századi nemesi konyhában. Azóta persze sokat utaztam, sokat olvastam, nagy hatással voltak rám a keleti fűszerpiacok is Kairóban vagy Kínában, és persze egész fűszer- és  fűszerkönyv-gyűjteményem van. Gyuri is nagyon szeret egzotikus fűszerekkel főzni. Több mesém és darabom is foglalkozik a főzéssel (a Mézeskalács és a Borsószem például), nagyon fontos számomra a jó étel, és remek, hogy egy olyan férfival élek együtt, aki szeret főzni és kedveli a különleges ízeket! A színházi előadást nagyon szerettem a színes jelmezekkel, és Dés András ragyogó zenét írt a darabhoz. Az a vágyam viszont nem valósulhatott meg a színpadi körülmények között, hogy a gyerekek közelebb kerülhessenek a fűszerekhez, tapinthassák meg és szagolhassák azokat. Remélem, egyszer még ez is létrejön. Ez volt az első színpadi munkám egyébként. A darabot a zene és a jelmezek éltették, a könyvnek a riposztok, valamint a próza és a vers váltakozása adja meg a ritmusát.

– Milyen jó, hogyha valaki költő és prózaíró egyszerre!

Sz. T. A.: Családi mondókákat is beleszőttem a könyvbe, például Gyuri egyszer törte a mozsárban a fűszert és egy kis „varázsmondókát” mondogatott hozzá. A fiaim mondásai és fantáziái is beleíródtak, ők is korán érdeklődni kezdtek a főzés iránt. A nagyobbiknak először hároméves korában mutattam meg a fűszereket, de mire kettőt fordultam, az összeset kiöntötte a pultra, és elkezdte összemorzsolni... Tele lett a keze illattal és fűszerporral. Szép volt, még ha takarítani is kellett utána. Hiszem, hogy a fűszerek varázslata még a felnőtteket is vissza tudja vinni a gyermeki létbe.  Schall Eszter, az illusztrátor úgy tervezte meg a rajzokat a könyvhöz, hogy teljes természetességgel simulnak a szöveghez. Ennél jobbat el sem tudtam volna képzelni! Az őrült majom, a holdra felnéző Fűszermadár a két kedvencem, mindkettő olyan, hogy a felnőtteknek valami többletet ad.

– Hogyan találkozott össze illusztrátor és író?

S. E.: Annát már korábbról ismertem, volt egy kiállításom, amit ő nyitott meg. Összebarátkoztunk, rokonléleknek éreztem. Nagyon boldog voltam, amikor a Magvetőtől megkerestek, hogy illusztráljam Anna könyvét. Elolvasva a történetet, rögtön otthon éreztem magam benne, annak ellenére, hogy én nem igazán főzök.

– Hogyan indul el benned egy történet? Rögtön látod milyen színekkel, technikával fogod létrehozni a képeket?

S. E.: Nagyjából ugyanazzal a technikával dolgozom mindig, legfeljebb a stíluson változtatok. Amikor elolvasok valamit, színeket és formákat látok magam előtt. Bordó lett a borító, de sok narancssárgás, sárgás szín szerepel benne, ami számomra meghatározza a történetet. Digitálisan rajzolok, minden a számítógépen történik. A kötet annyiban más, mint a többi munkám, hogy nemcsak a saját rajzaim vannak benne, hanem kollázsszerűen beleapplikáltam a fűszerek képeit. A fűszerek gyakran csak picit térnek el egymástól, és szerettem volna a különbségeket láttatni.

– Már csak azért is, mert a könyv gyerekeknek íródott, akik így a fahéjtól a kardémonon át a gyömbérig megismerhetik az egzotikus fűszereket, amiket eddig legfeljebb por alakban láttak. Ahogy a honlapodon láttam, elsősorban gyerekeknek rajzolsz.

S. E.: Főleg gyerekeknek, bár gyakran összemosódik a felnőtt és gyerek illusztráció. Hiszen a könyveket felnőttek veszik gyerekeknek, vagy maguknak, vagy a barátaiknak. Inkább azt mondanám, elsősorban illusztrátornak tartom magam. De nemcsak alkalmazott grafikával foglalkozom, önálló képeim is vannak, autonóm művészként is tevékenykedem. Ezenkívül termékeket is készítek, mindenféle használati tárgyat, képeslapokat, ékszereket készítek, amiket a képeimmel díszítek, gyakran járok vásárokra.

Szénási Zsófia
Fotó: Szabó J. Judit

Szabó T. Anna: A fűszermadár
Ill. Schall Eszter
Magvető Kiadó, 120 oldal, 2990 Ft

Az interjú rövidített változata megjelent a Könyvhét 2015/4. számában