Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Könyvhét folyóirat

A hibás kötődési minták krimije – Steinbach Annamária könyvéről

Vincze Ágnes - 2019.09.30.

Izgalmas krimit tudhat a magáénak az, aki megvásárolja Steinbach Annamária könyvét. A 7köznapi pszichológia bloggere úgy csavargatja a szálakat a történetben, hogy az utolsó pillanatig fogva tartja az olvasó figyelmét. Mindeközben hiteles képet kapunk többféle, nem egyforma mélységben segítségre szoruló emberi lélek működéséről – amely tulajdonképpen nagyszerűen beteljesíti az olvasó előfeltevéseit, miszerint a lélektan szakemberének otthon kell lennie a psziché és az elme tökéletlenségeiben.

A kötet az író honlapja szerint első része egy sorozatnak, amelyekben a színek fontos szerepet kapnak. A piros színről tudjuk, hogy a tűz, a szenvedély, a szerelem, vagy éppen a hatalom, hatni akarás színe. Ennek ellenére viselője csendes, „bocshogyélek” típusú lány, aki a világ összes bajáért magát hibáztatja. Egyedül akkor tettre kész, ha másokért kell tennie, például az idős vak emberért, aki eltűnt Hannover utcáin, vagy amikor a csoportterápián lelöknek egy lányt a lépcsőn.  Azonban mégsem teljesen ellentétes ez a szín az ő személyiségével. Mert a borítón látható piros kabátos, szemét félénken lesütő lány élni akar. Bátortalansága ellenére a regény első lapjaitól kezdve érezhető: nagy energiákkal dolgozik azon, hogy változtatni tudjon. A szerző szerint „A piros szín szerelmesei élni akarnak. És nem csak élni, hanem élvezni is az életet teljes erőből. Teljességre törekszenek, és érzelmekben gazdag, köntörfalazások nélküli kapcsolatok kialakítására.” Ezt szeretné Emma is. A korábban átélt borzalmak szürkévé tették és összetörték őt, de elhatározta, hogy kilép ebből.  A könyv annak a története, hogy miközben próbálja egyre nagyobb lépésekben újra kezébe venni élete irányítását, addig valaki éppen az ellenkezőjét akarja: az életére tör.

Természetesnek tűnik az egyes szám első személyű hang egy olyan regényben, ahol arra irányul a figyelem, miért teszi az ember éppen azt, éppen úgy, ahogy, milyen gondolatok gátolják, vagy éppen késztetik cselekvéseiben. Ezek bemutatására az író három fő hangot használ, majd egyetlen fejezet erejéig betekinthetünk a negyedik szereplő beteg elméjébe is.

Az első hang a főszereplő Emma hangja, aki a történetben hatalmas utat jár be a félénk, önmagát vállalni nem merő szürke kisegér állapotától egészen addig, hogy határozottan mások szemébe mondja, amit gondol. Szembenéz azzal, ami öt éve vele történt, felismeri kapcsolatfüggőségét, és végre mások befolyása nélkül hoz olyan döntést, amely a gyógyulását szolgálja. A második hang Danielé, a fegyelmezett, dinamikus, mindent kézben tartó férfié, akit nehéz gyerekkora alakított macsóvá, és ezért úgy hiszi, neki nem való a tartós kapcsolat. Természetesen Emmával való találkozása megváltoztatja, és átlépve elvein életében először ragaszkodni kezd valakihez. A regény szereplői közül talán őt mondhatnánk a legszerencsésebbnek, hiszen úgy tűnik, teljes az élete. Azonban gyerekkora édesanyja halála óta (testvérével való szoros kapcsolatán kívül) nagyjából szeretet nélkül telt, és valószínűleg ennek az a következménye, hogy nem akar kötődni komolyan senkihez. Ám őt egyáltalán nem zavarja ez az állapot. Úgy tűnik, kettőjük közül Emma a sérültebb, hiszen öt évvel az események előtt bántalmazás áldozata volt. Akkor is rossz partner volt mellette, és most is egy értelmetlen, számára semmit nem adó kapcsolathoz ragaszkodik, miközben Daniel mellett néhány nap alatt ráébredt, hogy másképp is lehetne. Azonban Daniellel ellentétben ő már az első lapok tanulsága szerint változtatni akar sivár életén. Kitartóan dolgozik saját magán, míg a férfi nem a saját sorsának, lelkiállapotának gyógyításáért, hanem a szeretett nőért adja fel korábbi elveit. Azonban az, hogy Daniel nem tudja magáról, hogy az érzelmi életén lehetne segíteni, arra is utal, hogy a férfiak többsége nem igazán tudja, vagy az általános elvárásoknak köszönhetően nem szokta boncolgatni a saját lelkét. Valószínűleg ezért nem ismeri fel azt sem, hogy a testvére sokkal nagyobb bajban van, mint ami a felszínen látszik.

Daniel és Emma izgalmas szerelmi szála a századik oldal körül egy időre szétválik, és itt lép be a harmadik, az olvasó számára is egyértelműen súlyos problémákkal küzdő Attila hangja. Első megszólalásánál édesapjával sétál, és bár láthatunk egy-egy utalást a múltjára, mégis az az érzésünk, problémáinak nagy részét egyértelműen az apja hozzáállása okozza. Természetesen hamar rájövünk, hogy ennél bonyolultabb a helyzet, de tény, hogy a szülei nem könnyítik meg a dolgát. Édesapja orvos, és mintha fiát is betegségként kezelné: felírja neki a gyógyszereket, és elvárja tőle, hogy azoktól rendben legyen, mintegy kikapcsolva a problémát a saját életéből. Apai feladatait letudja a heti egy közös sétával, ahol a saját problémáiról panaszkodik, észre sem véve, mennyire unalmas és idegesítő azt hallgatni. Amikor esetleg Attila is beszélni szeretne valamiről, esetleg egy lányról, akkor meggyanúsítja (egyébként jogosan), hogy már nem is szedi a gyógyszereit. Attilát gyerekként kezelik a szülei, amire időnként dühvel reagál, de nincs azzal tisztában, hogy valójában milyen szokásai, gondolatai, tettei vannak egy felnőtt embernek. Miközben dühös az apjára, mert nem figyel rá oda, nem érdeklik a gondolatai, pontosan ugyanúgy kezeli édesanyját, ahogyan azt az apjától látta. Édesanyja cselédként szolgálja ki 35 éves felnőtt fiát, aki ezt el is várja tőle, és dühös, ha nincs ideje például kitakarítani a szobájában. Nem érzi szükségét a függetlenedésnek, hiszen otthon mindene megvan. „És hogy lehetnék önállóbb? Örülhetne (édesanyja), hogy van kiről gondoskodnia! Ha én nem lennék, főzögethetne magára unalmában.” Édesanyja, aki éveken keresztül csendben tűrte férje kicsapongásait, és persze azt, hogy nem volt szava a saját házában, néhány hónapja kitette a hűtlen férfi szűrét. Családjukban ő érte el a legnagyobb fejlődést, ám ezért elutasítást kap: fia neheztel, mert nem fogadta vissza az apját – aki egyébként mindkettőjüket elnyomta, míg otthon lakott. Attila szülei nevelésének (amely bőven túlnyúlt a 18 éven) és valószínűleg lelki alkatának köszönhetően maradt benne a gyermekszerepben. Még a lányokhoz is úgy viszonyul, ahogyan egy félénk kiskamasz, aki az első mosolyba viszonzott érzelmeket képzel. Mindehhez a paranoia és a skizofrénia diktálta képzelgések is társulnak, amelyekről az olvasó természetesen érzi, hogy nem valósak, de az írás hitelessége folytán elhisszük, hogy Attila valóban így látja. Viselkedésével gyakran a frászt hozza a lányokra, és akár még el is képzelhető róla, hogy valódi fenyegetést jelent a szőke lányokra. Hasonló típusú emberrel sajnos manapság gyakran találkozhatunk, akik azért többnyire nem büszkélkedhetnek víziókkal, de szüleik szerint örökké gyerekek. A való élet szereplői vagy minden erejükkel ki akarnak törni, vagy tehetetlenül vergődnek az érzelmi terror súlya alatt.

A lebilincselő történet izgalmas pontja Attila felbukkanása. Vajon mit keres Emma és Daniel történetében?  Egészen a regény végéig homályban marad ez a kérdés. Eleinte még az sem magyarázza számunkra, hogy ennyire közelről a fejébe lássunk, hogy mindhárman ugyanarra a pszichodráma terápiára jelentkeznek, természetesen más okokból. Attila a gyógyszerek mellékhatásától akar megszabadulni, úgy hiszi, ezzel a foglalkozással megúszhatja azok szedését. Emma szeretné feldolgozni azt, ami őt érte, míg Daniel üzleti okokból keveredik oda: meg akarja nézni magának a kurzus egyik vezetőjét, hátha a jövőben tudnának vele együtt dolgozni. Persze rajta is segíthetnének a foglalkozások, de ezt nem vallja be magának. A nyakán lévő hegről nem tudunk meg részleteket, nem mesél Emmának sem. Talán ennek magyarázatára sor kerülhet a második részben.

Ha érdekel bennünket a pszichológia, akkor már nem ismeretlen fogalmak számunkra a regény pszichológiai állapotai: kapcsolatfüggés, kapcsolatfóbia, skizofrénia, a szülőről való leválás képtelensége, és egyéb „hibás” kötődési minták. De akár érdekel bennünket, akár nem, ennek a regénynek a karakterein keresztül hitelesen ábrázolva tekinthetünk bele olyan emberek gondolatvilágába, akik a szereplőkhöz hasonlóan nem tudnak egészséges kapcsolatot kialakítani embertársaikkal.

Vincze Ágnes

Steinbach Annamária: 3 nővér és 1 fiú – Piros
K.u.K. Kiadó, 312 oldal, 3500 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés