A [2018-as] Margó fesztiválra jelenik meg a kis viking legendárium alcímet viselő könyv, négy lazán összefüggő verses mesével, benne a kötet  címadója, A szomjas troll, aztán A kíváncsi óratörpe, A kis hablegény, és A leprikónok átka.

– Amikor az Aki szépen butáskodik című apukanapló megjelenésekor beszélgettünk, azt mondtad, a kisfiaidnak írsz meséket, olyan témákról, ami őket érdekli és szórakoztatja.

– Ez így van. És ők egyre nagyobbak, Misi már nyolc éves, Jancsi hat, Béni három. Nagyon érdeklik őket a különféle lények meg a kalandos történetek. Úgyhogy a szórakoztatásukra költöttem egy verses mesefüzért trollokról, vikingekről és harcimókusokról.

– Hogyan függenek össze a történetek?

– Visszaköszönnek szereplők, helyszínek, több nézőpontból is előkerülnek ugyanazok a dolgok, de alapvetően négy különálló, magában is olvasható verses meséről van szó. Mindegyik északon játszódik, és kicsit a skandináv mitológiára épül. Az első mesében a bamba, jószívű, vikingevő troll, aki mindenképpen lakkaszörpöt szeretne inni, még főhős, neki drukkolunk. Ugyanez a troll a viking gyerekekről szóló mesében félelmetes lényként jelenik meg. A lakkaszörp is visszatérő motívum. Egyébként a lakka, azaz mocsári hamvas szeder, a finnek kedvence, főleg lekvárt szoktak készíteni belőle.

– Tetszik, hogy A leprikónok átkában az olvasónak is aktív szerepet szánsz.

– Ez egy lapozgatós kalandmese, amiben különböző varázstárgyakat kell gyűjteni, kis rejtvényeket megfejteni, lényekkel megküzdeni. Az én gyerekkoromban, a nyolcvanas években voltak divatosak ezek a „kaland, játék, kockázat” könyvek, a későbbi szerepjátékok elődei. Az olvasó belebújhatott a főszereplő bőrébe, ő választott, hogy melyik ajtón megy be, jobbra fordul vagy balra, megküzd egy szörnnyel vagy elbújik előle… Tinédzser koromban imádtam ezeket, és akkoriban nagyon szerettem volna én is ilyet írni. Most eszembe jutott ez a régi ábrándom, és gondoltam, megpróbálok verses formában írni egy ilyen „félelmetes fantáziajátékot.” Persze az én mesém nem olyan félelmetes, igyekeztem kisebb gyerekek számára is élvezetessé tenni, megszelídíteni ezt a fantasy világot. Egy belevaló, bátor viking vitézke bőrébe kell bújni ebben a mesében, aki mellé legnagyobb bosszúságára kijelölik fegyverhordozónak a kistesóját, a fonák észjárású Tekertagyú Jorikot, aki kis baglyos hátizsákjában mindenféle haszontalan holmit visz az útra. Kicsit ilyen együttműködős mese, és a hőseit persze Misiről és Jancsiról mintáztam.

– Hogy tetszik nekik a történet?

– Lelkesen követték, ahogy írtam, folyamatosan számon kérték, hogy lehet-e már újabb helyszínekre lapozni. Nagyon tetszett nekik, hogy ők dönthetnek a főhős helyett, és alakíthatják, hogy merre kanyarodik a történet. A hároméves Béni persze még nem tudta annyira követni, neki egy másik mesét írtam, egy kis hablegényről, akit a nővérei soha nem visznek magukkal a zátonyra énekelni, mert még kicsi, és beszélni sem tud. Viszont nagyon talpraesett (illetve uszonyra esett), és mikor a testvérei bajba kerülnek, nekivág egyedül az óceánnak, hogy megmentse őket.

– Andersen kis hableánya is megihletett?

– Persze, Andersen meséjét idézem meg, és viccelem ki egy kicsit ebben a történetben. Bevallom, hogy gyerekkoromban sem szerettem igazán az Andersen meséket, szomorúak, nyomasztóak, ritkán jó a végük. Rengeteg a leírás bennük, kevés dolog történik: valaki hónapokon keresztül vándorol, közben reménytelenül sóvárog, meg a szíve nagyon fáj… Ezt próbáltam egy kicsit karikírozni, hiszen ilyen szélsőséges érzelmek dúlnak az egy-két éves gyerekekben is, az egyik pillanatban keservesen sírnak, a másikban már ujjongva lelkesednek valami apróságért.

– A kíváncsi óratörpe hogyan született?

– Többször is jártunk a feleségemmel és a gyerekekkel Finnországban. Ez volt az egyik inspiráció, és a Kalevala is nagy kedvencem. Úgyhogy ez egy kis finn minieposz. Magát a kíváncsi óratörpe figuráját a középső kisfiam, Jancsi ihlette, aki egy rendkívül kísérletező kedvű kisfiú, és mindenkinek lukat beszél a hasába. Gyakorló szülőként nem bírtam megállni, hogy bele ne csempésszek egy kis tanulságot is a mesébe, ahogy Misi meséjében is van ilyesmi. Ott a bonyodalom egy átokkal kezdődik, aminek hatására a viking szülők mind nagyon gyerekesek lesznek. Először örülnek ennek a gyerekek, mert akármennyi csokit lehet enni, lehet éles baltával kardozni, nem tiltanak meg semmit a szülők, sőt együtt rosszalkodnak velük, de aztán kiderül, hogy ez így nem tartható, mert mindenféle bajok származnak belőle, úgyhogy sajnos muszáj visszacsinálni, hogy a felnőttek felnőttként viselkedjenek. Szerencsére az a tapasztalatom, hogy a gyerekeket egyáltalán nem zavarja, ha tanulság van egy mesében. Teljesen elsiklanak fölötte.

– A szórakoztató, humoros szövegek mellett az illusztrációk is nagyon tetszenek!

– Nagyon szeretem Maros Krisztina rajzait. Már dolgoztunk többször együtt, a mondókás könyveimet is ő illusztrálta. Nagyon hangulatosok a rajzok, kedvesen, finoman idézik meg ezt az északi, vikinges világot.

Szepesi Dóra

Varró Dániel: A szomjas troll – Kis viking legendárium
Jelenkor Kiadó, 128 oldal, 3999 Ft