A nő huszonkétszer – Babarczy Eszter A mérgezett nő című novelláskötetéről
Bráder Edina - 2019.12.20.
“A gyerek a konyhaajtóban áll és nézi a nagymamát, a nagymama visszanéz, rezzenéstelen tekintettel.”
E szavakkal kezdődik Babarczy Eszter novelláskötete, és ezzel rögtön meg is üt egy alaphangot. Egy olyan alaphangot, melyből rögtön kiviláglik, milyen szerep jut ebben a kötetben az olvasónak: ugyanilyen külső szemlélőként figyeljük majd az elénk tárt női sorsokat, élettörténeteket. És hogy vajon a rezzenéstelen, higgadt és eltökélt nagymama vagy a rémült, értetlen gyerek szerepét szánja-e nekünk a szerző, azt mindenkinek magának kell eldöntenie.
Babarczyt eddig főként publicisztikai írásai nyomán ismerhette a nagyérdemű, ez az első szépirodalmi műve, melyet ehhez mérten hatalmas várakozás előzött meg. “(...) Novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül” - ígéri a fülszöveg, és ezzel tulajdonképpen el is mond mindent, amit a tartalmáról tudnunk kell. Nem könnyű feladat azonban nőként nőknek nőkről úgy írni, hogy az, főleg a mai politikai klímában ne váljon se propagandává vagy demagóggá, de ne legyen unalmas sem, ne hasonlítson a szöveg egy női magazin hasábjaira sem, és mindemellett persze valami újszerűt is tudjon mutatni. Novellákat kötetbe rendezve kiadni pedig természetéből adódóan hálátlanabb feladat, mint például egy regényt, nagyon ritka ugyanis az, hogy a szövegek közül mindegyik ugyanolyan minőségű legyen - az elmúlt év kisprózai megjelenései közül talán Moesko Péter Megyünk haza c. gyűjteményére illik ez a leírás. Így hát nem meglepő, hogy a fent említett akadályokat Babarczy Eszternek is hol könnyedén, hol pedig jóval nehézkesebben és kevésbé elegánsan sikerül átugrania.
A kötet nyitó darabja, a fentebb már idézett Nagymama című írás például kiváló kötetindító: hatalmas hangulatteremtő ereje van a szövegnek, a kifacsart, furcsa szituáció, amiben rögtön az első mondattal találjuk magunkat, teljesen hatalmába keríti az olvasót. Ezt a különös hangulatot pedig sikerül egészen a záró mondatig megtartania, olyan bekezdésekkel, mint amikor a gyerek , továbbra is farkasszemet nézve az almát tartó nagymamájával “Úgy érzi, hirtelen a magasba emelkedik. És a magasból látja a nagymama ezüst haját, a két tökéletes hullámot a hajában, a fehér bőrt alatta, egyáltalán nem korpás, mert szerencsére a családban senki nem korpás, ezt el szokták mondani fésülés közben, és a piros almát is felülről látja, így nem olyan gusztusos.” Azonban ha a további szövegektől is ezt a hangulatot várnánk, csalódnunk kell.
Babarczy Eszter lányai, asszonyai legtöbbje nem mindennapi problémákkal küzd. Akad itt mellrák és amputáció, többszörös nemi erőszak, egy nem akart munkahelyi viszony, öncsonkítás, eutanázia, páciensek a pszichiátrián, és természetesen a szülés és az anyaság is terítékre kerül. Nincs idealizálva semmi, ahol vérnek kell folynia, ott folyik is tisztességgel, ahol más borzalmakat kell ábrázolni, ott sem riad vissza tőle a szerző. Ezeket az elemeket sokszor nagyon precízen, jó ritmusban adagolja, például a Virágok c. írásban nagyon szépen, lassan bontakozik ki a konfliktus, ügyesen építkezik a szöveg, pontról pontra mutatja be a nőben dúló ellentétes érzelmeket egy nem kívánt munkahelyi viszonnyal kapcsolatban. Néhol azonban túl sok, egymáshoz nem szorosan kapcsolódó elem jelenik meg a történetben, például A levél címűben, ahol éppen elég lenne a nyugtalanító, feszült hangulat, amit annak láttán érzünk, hogy a családjától egy nyaralás során megszökött fiatal lányt egy idősebb férfi vesz szárnyai alá - és ugyan semmi illetlent nem láttat velünk a szerző, azt végig érezteti, hogy a lehetősége fennáll. Ez már önmagában is több mint elég lenne egy jól sikerült novellához, azonban kapunk még kurta-furcsa adalékokat a lány személyiségéből, például egy általa fabrikált versbetétet, vagy búcsúlevelének utolsó mondatát: “Én szeretlek titeket, csak valahogy nem illünk össze, felháborít titeket, hogy szenvedek, pedig nem tehetek róla.”, melyek idegennek hatnak a szövegben.
Akad azonban a Nagymama c. darabon kívül is olyan, aminek jól áll a furcsaság, például A pokol, ahol egy nő saját döntésképtelenségének foglya lesz, és úgy tűnik, örökre ott ragad az üzletben, ahol a különböző hajfestékek közül próbál választani. Vagy a Sennyei Ilma eltűnt című, ami talán a gyűjtemény legsikerültebb darabja - egy középiskolai tanárnő se szó, se beszéd, eltűnik, és ez a rejtély nemcsak a szövegben szereplő középiskola diákjait, de az olvasót is végig izgalomban tartja. Az időben nem konkrétan elhelyezett, ám valószínűleg rendszerváltás környéki iskolarendszert hihetetlenül pontosan ábrázolja, és persze szinte elkerülhetetlen az is, hogy napjainkra némi áthallás legyen. A tanárnő búcsúlevele pedig, mely végül előkerül, a fentebb emlegetettel ellentétben szép, csendes és átgondolt; egy kiábrándult ember tökéletes lélekábrázolása. Ahogy a tanárnő tettére és levelére adott többi reakció is.
Összességében tehát egy ígéretes szépírói indulást láthatunk, egy olyan kötettel, mely borítójának finom visszafogottsága egészen éles ellentétben áll beltartalmával. Asszonyok, lányok, nagymamák jönnek velünk szembe a napokon, nézegetjük, kóstolgatjuk egymást; sírunk, nevetünk, szörnyülködünk, és ugyanúgy sorsközösséget érzünk az elszántan koplaló tinédzserrel, mint a halál küszöbén álló idős, beteg asszonnyal. A kötet minden egyes darabjában vár ránk valamiféle meglepetés, hol kellemes, hol kellemetlenebb, és szinte mindegyikben vár ránk valamiféle kulcsmondat elrejtve, úgy mint “Hát így lettem nő helyett mindenekelőtt anyuka.” Mélyre kell merülni ezekhez a novellákhoz, ám annál édesebb az első korty levegő, mikor aztán végül visszahoz a felszínre.
Bráder Edina
Babarczy Eszter: A mérgezett nő
Jelenkor Kiadó, 256 oldal, 2999 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával