ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Könyvhét folyóirat

A Város és a kolóniák – Beszélgetés Zágoni Balázzsal

Csokonai Attila - 2018.05.02.

A kolozsvári író és filmrendező gyermekkönyvei határainkon belül is jól ismertek, kedveltek. Bölcsész végzettségű szülei, Zágoni Olga és Zágoni Attila szintén írtak. Édesapja paródiákat, édesanyja meséket. 2009-ben vette át (az Ünnepi Könyvhét budapesti standjai között mindig megtalálható) Koinónia Kiadó vezetését. Ez évtől kezdve viszont már a Babeş-Bolyai Egyetemen tanít kreatív írást, forgatókönyvírást. A Móra Kiadónál ifjúsági regénnyel jelentkező szerzővel új könyve megjelenése alkalmából váltottunk szót, természetesen a „villanyposta” segítségével.

‒ A Barni-könyvek szereplője saját három gyermeke, s az Apa alakjában nyilván magamagát formázta meg. Mikor kezdte ezeket írni?

‒ A Barni könyve és a Barni Berlinben főszereplőjét elsőszülött fiúnk ihlette. Kétéves volt, amikor először azt kérte, hogy ezúttal róla mondjak mesét. Szót fogadtam. Visky András, a Koinónia kiadó akkori igazgatója, miután elolvasta az első meséket, azt mondta, hogy ha 25 ilyet tudok írni, abból kötet lesz. Kb. két év alatt születtek meg ezek a mesék, a környező világra rácsodálkozó és azzal barátkozó kolozsvári kisfiú történetei. A Barni Berlinben viszont egy apa-fiú utazós kalandregény. A harmadik kötettől, a Barni és a lányoktól kezdve jelennek meg a közben megszületett ikerhúgok is a történetben. A sorozat utolsó darabja a Barniék tele. Nagy örömöm, hogy a sorozat darabjait elkezdte kiadni cseh nyelven a prágai Triton kiadó. Az illusztrációk olyan jól sikerültek, hogy a Koinónia megvásárolta a jogait és a negyedik kiadás így már Markéta Vydrova rajzaival jelent meg.

‒ Folytatja-e Barnabás, Dorka és Hanna kalandjainak megírását?

‒ Egyelőre nem készül újabb kötet, ők is kinőttek ebből a korból és én is. De majd talán ha nagytata leszek…

‒ A Kolozsvári mesék című kötetben hat, a valóságon alapuló történeti mesét ad elő.

‒ Ezt alapjában a Kincses Képeskönyv Kolozsvár című ismeretterjesztő könyvünk ihlette. Miközben azon dolgoztam, rájöttem, hogy vannak olyan kolozsvári történetek, amelyekhez inkább dukál a fikciós keret. Akkor született meg az első mese, A céhek és a méhek, amit már Jánosi Andrea illusztrált, és amivel az Aranyvackor pályázaton épp a Móra Könyvkiadó különdíját nyertük el. Aztán megírtam a Biasini Kajetánt, ezt az olasz bevándorlót, aki megteremtette az első menetrendszerű postakocsi-járatot Kolozsvárra. Egy hosszabb szünet után jött a honfoglaláskori Magocska tompa nyílvesszője, egy újabb törökkori mese, ezúttal Linczigh Jánosról, a város bátor 17. századi polgármesteréről, de a múlt századforduló koráról is amikor egy néhány évig Kolozsvárnak is volt városi gőzvasútja, az ájváj. Ezekből írtam egy bábszíndarabot is a kolozsvári Puck Bábszínháznak, amit épp most játszanak.

‒ Budapesten a Film- és Színművészeti Egyetemen doktorált. Ezek szerint jól ismeri a fővárost. Gyermekei is többször megfordultak itt? És jártak-e önnel Visegrádon, Székesfehérváron, mely városokról szintén írt egy-egy „kincses képeskönyvet”? De ne hagyjuk ki Marosvásárhelyt sem!

‒ Budapestet gyerekkorom óta ismerem. Éppen ezért ez a következő város, amiről szeretnék Kincses Képeskönyvet. Visegrádba egy építész barátom hatására szerettem bele, Marosvásárhely pedig szintén szerelem, hiszen onnan származik a feleségem. Székesfehérvár esetében kicsit más volt a történet, itt az önkormányzat keresett meg, hogy látták a Visegrádról, Kolozsvárról szóló könyvet és ők is szeretnének egy ilyet. Ez a könyv egy jó hangulatú közös munka volt Laczkó Gáborral.

‒ Az Erdélyi Gyermekenciklopédia ismeretterjesztő mű – legalább annyira fontos, kedvcsináló lehet a magyarországi családoknak, mint az erdélyieknek. Mi volt ezzel a szándéka?

‒ Azt láttam, hogy remek gyermekenciklopédiák vannak a piacon, de mindegyik egy angol vagy az észak-amerikai gyerek szemével láttatja a világot. Egy itteni magyar gyerek számára egészen mást jelent a tanya, mint egy texasinak, vagy a nagyváros, mint egy londoninak. Egy olyan könyvet szerettem volna, amely segít eligazodni a nagy ovisoknak-kisiskolásnak az élet nagy kérdéseiben, és tudomást vesz az Erdélyre jellemző többnyelvűségről. És ugyanakkor azt is megmutatja, hogy hol vannak jó állatkertek és látogatható várak Erdélyben. De ennél a könyvnél nagyon fontos a szülő, nagyszülő vagy pedagógus. Ezt közös böngészésre-beszélgetésre találtuk ki Kürti Andreával, a könyv illusztrátorával.

‒ A Könyvfesztiválra jelent meg a Fekete fény első része, amelynek címe A gömb. Ezt az izgalmas, fantáziadús, Stephen Lawhead nyomdokain járó könyvet a sci-fit és fantasyt kedvelő tizenéveseknek tudom ajánlani. Mi inspiriálta e negatív utópia (disztópia) megírására?

‒ A közben kamasszá lett gyerekeimnek akartam írni. A Gömb első sorait 2013. január 2-án kezdtem írni. Már akkor megvolt a címe, de a sorozatcím, a Fekete fény sokkal későbbi. Három évig írtam és további két évnek kellett eltelnie, amíg megtalálta a kiadóját, és megjelenésre kész lett. Érdekes látni, hogy egynéhány dolog, amit ebben úgymond megjósoltam, beleírtam, mint a drón, az okosszemüveg vagy az üzlet, ahol nem kell semmilyen kasszához járulni, közben elterjedt vagy megjelent. De nem ez a lényeg. A Gömb főszereplője Vik, egy 13 éves fiú, aki családjával együtt kiszorul a városból. Édesanyja kompromisszumot köt és visszaköltözhet, de az apja egy gombász kolóniában próbál életben maradni a fiával, sokkal rosszabb körülmények között. Vik életét viszont gyökeresen megváltoztatja a titokzatos Gömbbel való találkozás, amely olyan lehetőségeket nyit meg előtte, amelyeket korábban álmodni sem mert. De természetesen ennek is ára van. A regény fontos szereplője a Vikkel egyidős, a Városban megismert lány, Ajla és kolóniabeli barátja, Boki. A regény egy lehetséges jövőben játszódik, egy olyan korban, amelyben újból városállamok népesítik be Kelet-Közép-Európa térképét. Nem mondanám, hogy egy kimondottan erdélyi történet, de barátaim, akik már olvasták a kéziratot, azt mondták, hogy felismerték benne az erdélyi tájat.

‒ Kötete végén többeknek (feleségének, barátainak, fiának) köszönetet mond, akik valamilyen módon segítették a munkáját. Közöttük szerkesztőjének, Dóka Péternek is. Felvetődik bennem a kérdés: hogyan került kézirata végül is a Móra Kiadóhoz?

‒ Korábbi könyveim vagy a Koinónia kiadónál vagy a családi Projectograph kiadónál jelentek meg. Úgy éreztem, szükségem van arra, hogy kipróbáljam magam a “hazai pályán” túl is. Ráadásul egyik kiadónál sem volt sci-fi vagy fantasy sorozat. A kézirat még pihent egy félévet egy másik kiadó asztalán is, majd észbe kaptam, hogy van egy jó ismerősöm Dóka Péter személyében a Móránál. Elküldtem neki, és nagy szerencsém volt, mert elolvasta és őszintén lelkesedett érte. Nekem eddig ez volt a legnagyobb szakmai elismerés.

‒ „Külön köszönet illeti Stephen R. Lawhead írót” – olvashatjuk ugyanott. A nálunk különösen a 90-es években népszerű amerikai író művei hogyan, mennyire inspirálták, és van-e személyes kapcsolat kettőjük között?

‒ Steve Lawhead amúgy már rég Oxfordban él, huszonöt éve őfelsége II. Erzsébet hűséges alattvalójaként. Az elmúlt negyedszázadban sokan amerikanizálódtak, ő viszont európaizálódott. Öt regényét olvastam, és nem tudom, hogy ezek mennyire hatottak a stílusomra, de ő emberként nagyon hatott, és nagyon sokat tanultam tőle magáról az írói mesterségről. Szerintem méltatlanul merült feledésbe a neve Magyarországon.

‒ Ahogy fentebb írtam, ön filmforgatókönyv-írást tanít Kolozsvárott. Az egyetem honlapján pedig megtalálható doktori disszertációja, melynek címe Miért népszerűbbek a hollywoodi filmek Európában? Ebben kortárs európai és hollywoodi filmek párhuzamos elemzését olvashatjuk. Ön kedveli-e a sci-fi filmeket, és ha igen, melyeket emelné ki és ajánlaná olvasóinak?

‒ A Fekete tükör (Black Mirror) című sci-fi antológiát mindenképp ajánlanám, nem kellemes, de nagyon kijózanító. Kellemes meglepetés volt viszont a négy évvel ezelőtti Ascension mini-sorozat és régi nagy kedvencem a méltatlanul és idejekorán leállított Firefly ‒ A szentjánosbogár.

‒ Sorozatnak tervezi a Fekete fényt? És szabad-e tudnunk, mire utal ez az önmagában ellentmondást tartalmazó jelzős szerkezet?

‒ Most írom a második részét, amelynek a felénél tartva úgy gondolom, hogy ezzel vége is lesz. Meglátjuk. Semmiképp sem szeretném túlírni.

Csokonai Attila

Zágoni Balázs: A Gömb
Móra Könyvkiadó, 360 oldal, 2499 Ft

Az interjú rövidebb változata a Könyvhét 2018/1. számában jelent meg

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2018/3.ÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés