A napokban ünnepelte 65. születésnapját Kaiser László,  költő, író, szerkesztő, dramaturg, 1995-től a Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője, tanára.  Az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg Vándorok, vérebek, angyalok című verseinek kötete.

– Tömény, esszenciális kötettel gazdagodhat az olvasó, aki a Vándorok, vérebek, angyalok mellett dönt; amely válogatott és új verseket is tartalmaz, 1975-től egészen napjainkig. A versek kiválasztásánál mi volt a gondolati vezérfonal, szándék?

– Úgy gondoltam, hogy erre a kerek évfordulóra, mármint a születésnapomra, május 25-re meglepem magam és persze a potenciális olvasókat egy válogatott kötettel. A fő szempont az volt, hogy keresztmetszet legyen eddigi költői munkásságomból. Tehát az eddig megjelent kötetekből válogattam Novák Valentin szerkesztő segítségével: az általam jónak tartott versekből úgy, hogy nagyon bennük legyek, és az domináljon, amit a beszédes cím is takar: vándorolunk, vándorolunk, s közben bennünk és köröttünk angyalok s vérebek, másképp: tények, viaskodások, felmutatások nem kerülhetők el, melyek nem kerülhetők el…  S amit az ember (költő) lát tapasztal, rögzíteni kell, talán ezért komor némileg a kötet, bár én amúgy jól vagyok.

– Akkor nézzük külön-külön. Kiadóként hogy van?

– Amúgy jól. Közel 700 kötetet jelentetett meg a több mint húsz éve működő Hungarovox, főleg hazai szerzők, talán nem túlzás, a hazai irodalom színe-java, hadd ne mondjak most neveket. De mi bárkit kiadunk, ha a műve jó és – ami manapság nem könnyű – „működőképessé” tudjuk tenni a kéziratot, vagyis „fényre bábáskodni”, hogy könyv legyen.  Itt jön a sokat emlegetett támogatás. És persze néha az önkizsákmányoló, amúgy élvezetes szerkesztői, kiadói munka. Dolgozunk. Más út nincs.

– És szerzőként hogy van?

– Itt is kevés panaszom lehet, az örökös szerzői elégedetlenkedésen túl. 22 kötetem jelent meg, verses könyveken kívül novellák, esszék, tanulmányok, interjúk, librettók. Bár a díjak nemigen érdekelnek, van az újságírói Petőfi Sándor-sajtószabadság díj, a nemzetközi költői, Olaszországban kapott Brianza-díj, tavaly ősszel Szkárosi Endrével megkaptuk a XIII. kerületi Kassák Lajos-díjat. A Magyar Írószövetség választmányának tagja vagyok. Mostani kötetemet támogatta az NKA. Szóval úgy körülbelül működnek köröttem és velem „dolgok”, ami a legnehezebb, összeegyeztetni időben és mozgásban a kiadói és szerzői teendőket. Hiszen az írás végül is koncentrált és szeparált tevékenység, a kiadói munka eléggé diffúz. És persze az örök probléma, az idő, a tempus uralma… Lehet rangsorolni a feladatok és vágyak között.

– Akkor mi mégis a komorság oka?

– Legkevésbé a velem múló idő, nem így értettem a tempust.  Inkább az az általános tendencia, amit látok, érzek magam körül, ez pedig nem más, mint valami lumpenizáció. A kultúra, a kulturált viselkedés bizonyos fokú retirálása a mindennapokban is. S ha már az élet a konfliktusok halmaza (az is konfliktus, hogy visszautaljak magamra: éppen szerző vagy kiadó legyek…) a konfliktusok rossz kezelése. Vagy éppen elszomorít az élet bármely területén tapasztalható könyörtelen érdekérvényesítés – hogy szép szóval éljek. Azt is tudom nyilván, hogy a kis és nagy betűs életben mennyire számít a „kapcsolati demokrácia”. De hogy ennyire! És számomra ebben a helyzetben felértékelődnek az igazi kapcsolatok, kapcsolataim.

– Hogyan ítéli meg, hogy van manapság a könyves világ?

– Mondjuk – szerintem – jó közepesen. Ez hosszú téma. Lehetne rosszabbul, számomra ez a legfontosabb. A szokásos panaszokat most nem is említeném. Csak két kívánalom részemről: legyen kevesebb bóvli és több, főleg több fiatal olvasó…

– Mindent összevetve alkotókedve töretlen, érlelődik esetleg már önben újabb, formába foglalandó?

– Némi túlzás, de talán igaz: minden valamire való szerző tarsolyában van bevetésre váró kézirat. Nekem tanulmányok és recenziók ácsingóznak kötetre. Ami az írást illeti: novellatémák várnak megörökítésre, illetve nagy tervem, hogy egykori nagy formátumú tanáraimról – a szegedi Tanárképzőtől az ELTE-n át a Színművészetiig – portrét formáljak. Neveket itt sem említenék, csak egyet, akit kötelesség ebben az újságban: Tarján Tamás.

– Ha most arra kérném, válasszon a kötetből egyetlen verset, melyik lenne az?

– Ez nem lehet más, mint a nemrég íródott Születésnap című.

Születésnap

Most vagy föl vagy elhagyod magad,
most pincemély vagy szolid koccanat,
most remélsz vagy leszel búskomor,
most pengeagy vagy fejed szétbomol,
most egyben vagy lehet szerteszéjjel,
éjjelben a nappal nappalban az éjjel,
lehet minden és lehet a nagy semmi,
ellökni szókat vagy kezet kézbe venni.

Lehet Istennel és Isten nélkül lenni.

Illényi Mária

Kaiser László
Vándorok, vérebek, angyalok
Válogatott és új versek
Hungarovox Kiadó, 160 oldal, 1700 Ft