ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Könyvhét folyóirat

Az is a te tested, hogy valaki elképzeli, hogy hozzáforraszt egy végtagot – interjú Bartók Imrével

Hományi Péter - 2013.07.11.

Bartók Imre még nem töltötte be a harmincadik életévét, és idén már negyedik kötete jelenik meg. Az író és kritikus 2009-ben Paul Celanról írt monográfiájával hívta fel magára a figyelmet, melyet 2011-ben egy Rilkéről szóló munka és első, Fém című regénye követett. Második prózakötete, A patkány éve című idén az Ünnepi Könyvhétre jelent meg, mely korábbi fikciós műve független és zárt nyelvi univerzumának továbbgondolása. Álomszerű vízióit, motívumait, nyelvi megoldásait alkalmazza, de más kontextusba helyezi azokat.

- Míg a Fém egy teljesen szuverén munka volt, addig A patkány éve több népszerű műfajjal is – többek közt a horrorral, a krimivel és a biopunkkal – is szoros kapcsolatban áll. Ugyanazt a témát írtad meg újra, vagy éppen továbbírtad, azt ami az első könyvben kezdett el burjánzani?

- Egyrészt egy teljesen más projekt kibontása volt a szándékom, másrészt nem kérdés, hogy a Patkány szorosan kötődik a korábbi regény egyes motívumaihoz. Nem hiszem ugyan, hogy „minden szerző csak egy könyvet írna”, ahogy azt mondani szokás, de bizonyos alaptémák nyilvánvalóan visszatérnek. Tömören összefoglalva, számomra az egzisztenciális kilátástalanság, a művészet (és az arra vonatkozó reflexió), az erőszak, a szerelem és a sebezhetőség jelentik ezeket a témákat. Ez persze így igencsak általános. A Fémben mindezt valóban egy zárt szubjektivitáson keresztül látjuk. Arra törekedtem, hogy a Patkányban ezek a problémák történelemfilozófiai kereteket nyerjenek el.

- A regényt olvasva gyakran eszembe jutott a trash mint műfaj, mivel a könyv az akciófilmek, családi filmek, sorozatok hatásvadász, közhelyes kliséit parodisztikus módon hasznosítja újra. A finálé „váratlan fordulata” kifejezetten hangsúlyossá teszi ezt. Mennyire tudatos választás volt ez, illetve igaznak véled-e ezt a jelzőt a műre?

-  Nem igazán tartom használhatónak a trash fogalmát a regény esetében. A trash mint esztétikai kategória alapvetően formai jellemzőkre vonatkozik, vagyis attól még nem lesz valami trash, hogy vér, gyilkosság, incesztus stb. van benne. A Patkány olyan nyelvi rétegzettséggel rendelkezik, ami alapvetően idegen a trash „felszíni” világától. A regényben számtalan elbeszélői nézőpont váltakozik, sok szál fut egymás mellett, párhuzamos világok és tétek forognak kockán. Félrevezetőnek érzem a trash-t, mert azzal fenyeget, hogy ellenkulturális klisévé, valamilyen, ki tudja miféle és kinek a számára releváns kánon puszta tagadásává válik. Engem ez a szempont kevéssé foglalkoztat.
A popkulturális, mainstream filmkultúrából kölcsönzött megoldások, klisék azonban nagyon is jelen vannak a könyvben. Ez – és maga az amerikai környezet – elsősorban a három filozófus „világidegenségének” kihangsúlyozása szempontjából jelentős.

- A szöveg ellenáll a referenciális ugyanakkor a pszichologizáló és az allegorikus olvasatoknak is. A hősök elrajzolt rajzfilmfigurák valahol Batman és Goofy közt. A mű játszik az olvasói elvárásokkal, és folyamatosan elbizonytalanít. Mit gondolsz, van ideális olvasási módja a kötetnek?

- Négy üveg whiskey, megfelelő zenei aláfestés, széles, golyóálló szállodai ablakok. Az ideális olvasó az, aki nem vár semmit, mégis mindent akar. Az ideális olvasó sosem kap meg mindent, de amit megkap, azt is képes megfelelően használni, vagyis a maga számára értelmezni. Az ideális olvasó megtalálja azt, ami fontos a számára, vannak elvárásai, de képes azokat olvasás közben dinamizálni. A Patkány ideális olvasója nem pusztán rögzít egy-egy problematikus mozzanatot, de megpróbálja azt értelmezni. Többen kiemelték pl. a könyv lírai nyelvezetét. Örülök, ha valaki ezt értékeli, de az ideális olvasónak ezen az észrevételen túl arról is kell gondolnia valamit, hogy mégis hogyan, miért úgy funkcionál ez a nyelv, ahogy, milyen törésvonalai vannak, honnan hova vezetnek az asszociáció stb. Az ideális olvasó sarkvidéki állat: kevés van belőle, és szerény.

- Miért volt szükséges a könyvedhez feltámasztani a modern európai filozófia három legjelentősebb alakját? Számomra úgy tűnt, hogy a hőseidet szinte kizárólag csak nevük és sorsuknak egy-egy eltorzított, kinagyított eleme kapcsolja össze a híres gondolkodókkal?

- A könyv alapproblémájára kérdezel. Elnagyoltak a figurák – részben igen, ugyanis ők a könyv világán belül is identitásválságban vannak. Nem tudják, hogy kicsodák, pontosabban nem tudják, hogy azok, akik, illetve nehezen tudnak ezzel a ténnyel mit kezdeni. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a nyugati civilizáció végét éppen azok (vagy azoknak a reinkarnációi) készítik elő, akik egykor mindent feltettek e civilizáció jó értelemben vett megváltoztatásáért. Robespierre azt mondta: „Valóra váltjuk a filozófusok álmait!”. A Patkány szereplői azt mondják: „Megvalósítjuk a filozófusok bosszúját.” Utóbbinak nem volna értelme az előbbi projekt, illetve annak kudarca nélkül.

- Végeztél a könyv megírása előtt kutatómunkát? A sci-fi elemeknek van tudományos háttere, vagy teljes mértékben a fantáziád termékei? Egyáltalán fontosnak tartod-e azt, hogy az úgynevezett valósághoz tárgyi szinten kapcsolódjon a fikciód?

- A legtöbb helyzetben elég világosan elválik egymástól, hol van értelme a referencialitásnak, és hol engedhetem át magam a nyelv önműködésének. Vannak olyan reáliák, amelyekkel kapcsolatban természetesen tájékozódtam, pl. hány emelet az Empire State Building, hol van ez, hol van az. Karl sakkpartiját természetesen ismertem, pontosan idézem is az utolsó lépéseit. Más kérdésekben azonban – leginkább a tudományos zsargonban – egymásra csúszik a fikció és az egzaktság. Persze sokat olvasgattam, ugyanakkor számos ténykérdés kapcsán végül kidobtam az információt. Ez nem véletlen. Egyrészt a három filozófus is ambivalens viszonyban van a tudománnyal, másrészt a könyv narratívájában bizonyos – amúgy kardinális – kérdések tudományos magyarázata teljességgel fölöslegesnek tűnt. De gondolj csak a 2001 Űrodüsszeiára, egy majom agyonveri riválisát, majd a fegyverként használt csontot feldobja az égbe: láss csodát, ott egy űrhajó. Hogy a kettő között mi történt, senkit sem érdekel. Mellesleg Wittgenstein mondta: ha a tudomány minden kérdésére választ is találunk, életproblémáinkat még csak nem is érintettük.

- A patkány éve lapjain a szereplők lelki működése mellett különösen hangsúlyos helyen szerepelnek azok testi folyamatai is. Kendőzetlenül ábrázolod ezt, ahogy az erőszakot. Miért fontos számodra ennyire a létezés fizikai aspektusa?

- Ha egymás mellé rakod a könyv hat-hét durvább erőszak-ábrázolását, látni fogod, hogy mindegyik nagyon másról szól, máshol vannak a hangsúlyok, a tétek, még a leírás is másra figyel. Engem ez a sokféleség érdekelt, az, hogy a „testről” ne in abstracto, hanem ezernyi konkrétumában beszéljünk, és ehhez számos fikciós ugrás is kell. A test nem csak emésztés és szexus. Az is a te tested, hogy valaki elképzeli, hogy hozzáforraszt egy újabb végtagot. Hogy valaki elváltoztat. A test az, ami a test lehet, amiről álmodik, hogy lehessen, és amivé más testek álmodják őt. Minden más csak a test önreprezentációja. A test megváltoztatható, a „belső emigráció” többé nem metafora: bevarrhatod magad önmagad lebenyeibe. A három főszereplő teste ennek a problémának egy további szintjét jeleníti meg. Az ő testük a leginkább problematikus, hiszen egyszerre a legerősebb, ugyanakkor – mivel a leginkább elváltoztatott – a legsebezhetőbb is.

- Az alkotási folyamat során szükséges számodra, hogy a kritikusi éned valamilyen módon elcsendesítsd, vagy számodra nem jelent problémát az alkotói és értelmezői attitűd szétválasztása?

- Az alkotás közben semmi nem érdekel, csak az a mondat vagy bekezdés, ahol éppen tartok. Ekkor tehát nem jelenthet problémát a „kritikai szellem”, ha pedig utólag válok önmagam kritikusává, értelmezőjévé, abban – a normális keretek megőrzése mellett, vagyis úgy, hogy a saját elképzeléseimet nem erőltetem az olvasóra – nem látok kivetnivalót. Egyébként elég szigorú vagyok magammal, zavarnak a hibáim, és az utolsó pillanatig igyekszem mindent rendbe tenni.

- Más, korábbi interjúidból kiderül, hogy A patkány évét trilógiává szeretnéd bővíteni. Mikorra várhatjuk a következő kötet premierjét?

- 2014 tavasz. A csontváz készen áll, már csak bőr kell rá. És szervek a hézagokba.

Hományi Péter

Bartók Imre: A patkány éve
Libri Könyvkiadó, 576 oldal, 3990 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2018/4.ÉS Páratlan oldalSzókimondókaKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés