Munkába menet, vagy hazafelé sokszor megállok a téren, ahol sátras asztalon leértékelt könyveket árulnak. Általában régi kiadású, több tíz éve megjelent művek, pár száz forintért kaphatók. Aggódva vettem észre, hogy növekszik az egy-két éve megjelent, tartalmilag helytálló könyvek kínálata az utcai asztalokon. Látlelet a hazai viszonyokról. Mi kényszerít egy kiadót, hogy padlóáron, 10-20 százalékán az eredeti árnak, átadja könyveit? Vagy milyen kapcsolatok révén szerzi be ezeket az árus? A háttérben biztos, hogy tőkehiány, likviditási gondok, pénzhiány áll.

1. A versenyhivatali döntés után

Focinyelven szólva, a könyvpiac és könyvárak pályáján az egész szakmának tizenegyesből gólt rúgott a Gazdasági Versenyhivatal, hetven millió forintra megbüntetve a terjesztőket, bár a fellebbezések miatt a gól megadása még várat magára.  A vizsgálat, amely 2009-ben   a kiskereskedelmi árak szerződéses rögzítése tárgyában a legnagyobb terjesztők ellen indult, fokozatosan kiterjesztette az érintettek körét  a könyvszakma meghatározó terjesztőire és kiadóira, összesen 37 cégre. Ez a vizsgálat zárult le ősszel, és megtiltja a legnagyobb terjesztőknek, hogy olyan szerződéseket kössenek, amelyben a kiadók a könyv végső eladási árát (fogyasztói árát) meghatározzák, mert ez korlátozza a versenyt. Ebből következően az olyan szerződéses kikötések is, hogy a kiadó ezt az árat más versenytárs felé nem változtathatja meg, vagy a változtatást időben korlátozza szintén tisztességtelen piaci magatartásnak minősül. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt) 11§-a kimondja:

“..tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.”

Az írás teljes terjedelmében idekattintva olvasható