Szabad Tér július
A hosszú hajú
királykisasszony
Babák magyar
népi viseletben
Lullalína, a bátor
kis hercegnő
Csibi
tűzoltó lesz
A hosszú hajú <br> királykisasszony Babák magyar <br> népi viseletben Lullalína, a bátor <br> kis hercegnő Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Egy szabad nő – Interjú Menyhért Annával

Szepesi Dóra - 2017.07.26.

Erdős Renée-t a Bródy Sándorhoz fűződő viharos szerelme mellett erotikus regényeiről ismeri az utókor. De ki is volt ő valójában? Menyhért Anna a huszadik század elejének legnépszerűbb magyar írónőjéről írt regényt.

– Mi volt az újdonság az ő hangjában?

– Két szakasza van a pályájának, a ’900-as évek elején költőként volt ismert, aztán a 20-as, 30-as években a regényeivel lett sikeres. Nagy olvasótábora mellett voltak ellenzői is, a kritikusok vagy a konzervatívabb olvasók szerint túl merész, túl nyílt volt, túlságosan szabadon beszélt olyan dolgokról, amikről nők nem szoktak. Sokat beszél a szerelem öröméről, bánatáról, mindennapjairól, arról, hogy a nőnek a szerelem milyen érzés, testileg, lelkileg, mindenhogyan. Verseinek hangneme egyértelműen nagyon új, személyes hang; nála a nő, nem mint a szerelem tárgya jelenik meg, hanem ő maga szól a saját érzéseiről, sőt a férfiről is, közvetlen, intim, személyes hangon. Megszólítottként szerepel a férfi, – ez nagyon újszerű volt.

– A Női irodalmi hagyomány (2013) című monográfiájában Erdős Renée munkásságával is foglalkozik. Miért éppen róla írt életrajzi regényt?

– Öt női íróval foglalkoztam abban a könyvben, és valamilyen szempontból mindegyiküket nagyon érdekesnek találtam, mindegyikkel éreztem rokonságot. Annak a könyvnek az volt a tétje, hogy kiépíthető-e visszamenőleg egy olyan irodalom képe, amelyben jelen vannak a nők, és hogy egy mai nőíró talál-e magának hagyományt, elődöket. Többekkel foglalkoztam, akikről az iskolában nem tanulhattunk, akik nincsenek benne a köztudatban, közülük azt az ötöt választottam ki, aki nekem a legtöbbet jelentette. Mindegyikükhöz próbálok olyan módon közelíteni, ahogy pont őhozzá lehet, például Kosztolányiné Harmos Ilonáról szeretnék egy drámát írni. Erdős Renée-nél a regényforma adta magát, sikeres regényíró volt, sokan az olvasók közül még emlékeznek is rá. Ebben a regényben két monográfiányi kutatási anyagom van, de én olyat szerettem volna írni, ami sokakhoz eljut, föleleveníti az emlékét, és valahogy visszakerül megint ugyanabba a hagyományba – és vele, persze, az én könyvem is.

– Úgy tudom, nem kutatták korábban Erdős Renée-t. Mennyire nehéz hozzáférni a dokumentumokhoz?

– Nagyon nehéz. A huszadik század második felében az irodalomtörténet-írás rossz regényírónak tartotta, a verseiről szó sem esett. Az utóbbi 15-20 évben elkezdődött a nőírók újra felfedezése, de konkrétan Erdős Reneével nem foglalkozott senki ilyen részletesen. Én apránként és közvetve, a már kutatott férfiakon keresztül kezdtem el. A lakcímeit például a férje, Fülep Lajos kiadott levelezése alapján derítettem fel: e levelekben megtalálhatók Fülep lakcímei, s nagyon valószínű, hogy házasságuk ideje alatt azonos volt ezekkel az övé is.

– A regényben az akkori kortárs írók, értelmiségiek közül sokan felbukkannak. Például Jászi Oszkár, aki fiatal szerelmesként tűnik fel, levelekkel ostromolja az írónőt, az ablaka alatt ácsorog. Tetszett a regény stílusa, mintha egy szemtanú írta volna! Hogyan tudott belehelyezkedni abba a korba?

– Egy csomó mindent elolvastam hozzá, például Jászi Oszkár naplóját, igaz, hogy későbbi időszakból származik, de mégis megismertem belőle az ő hangját. A szerelmeslevelekből is jó néhány fennmaradt; aztán például Kiss József hagyatéka, jegyzetfüzetei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ezek segítettek elképzelni, milyen emberek lehettek. A regényes életrajz, a fictional biography műfaja angol területen elég népszerű, az a lényege, hogy az író a háttér információk alapján hozza létre a figurákat, a helyszíneket, a jeleneteket.

– Az utószóban azt írja, hogy Erdős Renée szerepét – jó értelemben véve – leginkább a mai celebekéhez lehet hasonlítani. Miért?

– A népszerűsége szempontjából, és annak alapján, hogy mivel járt számára ez az ismertség. A regény elején a rikkancs Bródy Sándor öngyilkosságának hírét kiáltozza, és ez a valóságban is lehetett így, mert az akkori napilapok, hetilapok folyamatosan beszámoltak Bródy állapotáról. Erdős Renée életmódja, vagy ahogyan viselkednie kellett az olvasókkal, a rajongókkal, az a mai sztárokéhoz volt hasonló. Akkoriban egy író a mai celebekhez hasonló módon élt a köztudatban; a 20-as években Erdős Renée felolvasóestjein országszerte színháztermek teltek meg. Azért is kezdtem vele és a többi női íróval foglalkozni, hogy megmutassam, a maguk idején ezek a nők ismertek, sőt a legismertebbek voltak. Vajon miért, hogyan történhet meg, hogy száz év után senki nem emlékszik rájuk? A regénnyel szerettem volna egy női írót visszahozni az emlékezetbe, és magamat, mint női írót is megmutatni.

– Szívesen olvastam volna tovább! Az Egy szabad nő 1906-tal befejeződik, de az írónő még 50 évet élt! Folytatja?

– Igen, de erről egyelőre nem tudok többet mondani. Attól is függ, ennek a könyvnek milyen fogadtatása lesz.

Szepesi Dóra
Fotó: Szőcs Petra

Menyhért Anna: Egy szabad nő - Erdős Renée regényes élete
General Press Kiadó, 228 oldal, 2490 Ft

OLVASSA EL EZT IS:
A Könyvhét húszéves


Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

A Könyvhét 2017/2. száma

A Könyvhét 2017/2. száma május 31-én jelent meg a 88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermek-könyvnapok témájához kapcsolódva

Könyvhét 2017/2. számamókus könyvek reklámfüzethosszú hajúA hanta bandaMóraHelikonkönyvszakmaMesekalauzEuro-AuditObserverSaxumSzigetFekete Sas
Belépés