Farkas Péter új regénye digitális olvasót kíván
Szénási Zsófia - 2014.07.25.
Olvassunk okostelefonnal!
Farkas Péter harminc éve él Németországban, jelenleg antikvárius. Irodalmi munkásságát még itthon kezdte, 1979-ben szamizdat kötetet adott ki Németh Gáborral, részt vett a demokratikus ellenzéki megmozdulások szervezésében, a nyolcvanas évek végén Petri Györggyel és Tóth Gábor Ákossal kiadták az Irodalmi Levelek című füzetsorozatot. Emigrálása után rádiós újságíróként dolgozott, az ASA-European művészeti egyesület egyik szervezője. Kísérletező alkat, 1996-2005 között az interneten közölt egy folyamatosan bővülő hipertextet Gólem címmel. Új regénye, a Nehéz esők prózaszimfónia, hat tételből áll, variációk egy Bob Dylan-témára.
- Úgy tűnik, az irodalomban is eljutottunk a digitális korba. Ragadjuk meg az okostelefonunkat! – lehetne új könyve mottója. Azt hiszem, nem találkoztam még olyan szépirodalmi, prózai kiadvánnyal, amelyben QR-kóddal látták volna el az oldalakat, hogy az androidos alkalmazásokkal le lehessen olvasni velük információkat. Utcai plakátokon persze már sokszor találkoztam velük.
- Az irodalom a digitális kor megjelenésével egyidejűleg szükségszerűen a digitális kor része lett. Az, hogy az írók ezt egy kicsit lassabban vették észre, a kritika pedig még lassabban, más napra tartozik. A nyolcvanas években egyébként már igen sok izgalmas, az új technológiákat alkalmazó irodalmi kísérlet zajlott, és a legkevésbé sem mellékesen jegyezném meg, hogy lassan húsz éve jelent meg az interneten a Gólem című munkám. QR kódokat - az ötlet egyébként nem tőlem, hanem a könyv szerkesztőjétől, Németh Gábortól származik - azért használok a Nehéz esőkben, mert a lapszéli jegyzetekben, tipográfiai okokból, lehetetlen linkeket jelölni. Nyilván sokan szitkozódnak majd, mert egyik-másik QR kódhoz tartozó link, a szerzői jogi szabályozások miatt nem működik - az elsőt máris letiltották -, meg egyébként is, nincs mindenkinek okos telefonja, stb. A könyvhöz tartozó internetes oldalon azonban mindenki megtalálhatja az éppen működő linkeket. Persze, szép lenne, ha minden ragyogóan működne, a lényeg azonban a QR kódok használatának gesztusában van. Itt egy új módszer, szerszám, és ez kiválóan alkalmas lehet irodalmi, irói szándékok, koncepciók megvalósítására. A QR kódok használata a hétköznapi életben eléggé mindennapos, irodalmi termékben, valószínűleg, még nem használták. Ennek azonban ne tulajdonítsunk különösebb jelentőséget.
- Ez a technikai megoldás nagyon passzol az ön prózaírásához. Hiszen mindig kitekint, utal, vendégszövegeket használ, ezzel megoldással nem az olvasónak kell felfejtenie a hátteret, az előzményeket, hanem mintegy digitális lábjegyzetként, kommentárként minden hivatkozást csatol a szöveghez. Legyen az festmény, zene, térkép, vagy szöveg. Nemcsak szórakoztat, hanem tanít is.
- A hálózatos, sokdimenziós gondolkodás az emberi agy biológiai sajátja. A hagyományos írás erősen beszűkíti ezt a képességet, lehetőséget. A digitális technológiák új lehetőségeket, új eszközöket, módszereket adnak a hálózatos írás művelőinek. Ez nyilván másfajta olvasási technikát is igényel. A "megfejtéseket" ettől függetlenül az olvasónak kell megtalálnia. A szöveg, bizonyos kapuk megnyitása mindig csak egy javaslat. Az olvasón múlik, hogy a javaslatot elfogadja-e vagy sem. A lehetséges utakat neki magának kell bejárnia, és eldöntenie, hogy aztán visszatér-e szöveghez vagy egészen más irányba halad tovább. Az az igazság, hogy írói szándékaim között sem a szórakoztatás, sem a tanítás nem szerepel. Talán furcsán hangzik, igazán nincsenek is írói szándékaim, a szöveg megvalósításán kívül.
- Szinte lemond a saját énről a szövegalkotás közben. Jól látom? És miért? Ez a munkamódszere már korábbi könyveiben/könyvében is megjelent, például a Kreatúra c. regényben.
- A "saját én" kérdése nekem megválaszolhatatlan kérdés, mert nem tudom, mit értsek az "én" fogalmán azon kívül, hogyha például beverem a lábam, akkor az én lábam fáj. Talán azért tűnhet úgy, hogy háttérbe szorul a hagyományos értelemben vett "saját én", mert a szövegeimben inkább azt hangsúlyozom, hogyha "beverődik" a láb, akkor az fáj. És nem azt, hogy az az én lábam. A kilencvenes évek közepéig mindig a másik oldalról indultam, vagyis a hangsúly az "én"-en volt. Aztán ez, egyik pillanatról a másikra, kínossá vált a számomra.
- A kötet címe, Hard Rain, egy Bob Dylan szám, amelynek előzménye egy 18. századi skót ballada. A dal szövege megjelenik az egyes szakaszokban, motívumai a szövegben. Mi ragadta meg ebben a dalban?
- Elsősorban Dylan előadásmódja a korai felvételeken. Ahogy zsolozsmaszerűen elsorolja a szakaszokat.
- Azt olvastam valahol, hogy a filmművészet, a vizualitás felől érkezett az irodalomba. A szövegmondása erősen vizuális, néhol komplett filmjeleneteket idéz, máshol számítógépes játékra utal. Az utalásrendszerében is első helyen ál a kép: Walter Benjamin angyala, Klee, Anselm Kiefer festménye.
- Mindannyian a vizualitás felől érkezünk. Aztán megtanulunk beszélni, és elkezdünk vakulni. Nem föltétlenül a beszéd által, noha gyakran érzem úgy - képzavar ide, képzavar oda -, hogy éppen a nyelv által látunk homályosan. Kétségtelenül nagyon fontos szerepet játszik számomra a vizualitás, a kép írás közben is. A szó legszorosabb értelmében látom, amit írok. Ez persze nem mindig kellemes...
- Kölnben él, antikváriumot vezet, így nyilván a német nyelvvel „dolgozik” elsősorban, de magyarul ír, és követi a kortárs magyar irodalmat. Egy helyen „hivatásos kívülállóként” jellemezte magát! Mi az előnye és a hátránya ennek a pozíciónak? És sohasem írt német nyelven?
- A nyilvánosságot nem elvi, hanem fizikai okokból kerülöm. Ilyen alkat vagyok. Ennek persze sok hátránya van a "karriermunka" és a pénzkeresés szempontjából is. Előnye, hogy az egész napos pénzkereső munka mellett marad még időm és erőm írni. Egyre kevesebb időm, és egyre kevesebb erőm, így viszont könnyebben elkerülöm az ezeroldalas regények csapdáját. Elvileg nekem mindegy lenne, hogy melyik nyelvet használom. Azon a nyelven írok, amelyiken a leginkább meg tudom közelíteni írói elképzeléseimet. És ez a magyar nyelv.
Szénási Zsófia
Fotó © Katalina Praekelt
Farkas Péter: Nehéz esők
Magvető Könyvkiadó, 156 oldal, 2490 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával