Kelecsényi László író, irodalom- és filmtörténész a könyvfesztiválra Szivárványgömb címmel új kötettel jelentkezett. A napjainkban játszódó mű egy fiatal nő, Fanny sorsát járja körül, hogy hogyan, arról beszélgettünk a szerzővel.

– A mű „dupla” regény, amit a kiadó úgy érzékeltet, hogy a két részt a kötetet forgatva lehet olvasni. Ez egy regény? Két regény?

– Ez két regény, ami egy. Az első részt még 2010-ben írtam. Aztán félretettem, javítottam, de nem gondoltam késznek. Egy évvel később írtam meg a második részt. Majd 2011-ben egy kórházi intermezzo miatt abbahagytam, majd elkezdődött a házalás a kézirattal. Nem fogok, és nem akarok panaszkodni, hiszen happy and lett a vége, a Kortárs Kiadó felvállalta a kiadást. De azt azért érzékeltetném, hogy nem ez volt az első kiadó, ahol a kötet megfordult, miközben különböző kalandos történetek estek meg vele.

– Honnan ered az ötlet?

– Imádom a fényképeket, persze a filmeket is. Jó néhány éve találtam a neten egy fotót. Azt, ami most borítón szerepel két változatban. Nagyon megtetszett a kép, lementettem. Később eszembe jutott, hogy kéne írni róla, kéne kreálni hozzá egy történetet. A fénykép volt a kiindulópont, melyből aztán kibontakozott először egy lineáris szerelmes regény – ez az első rész. Aztán arra gondoltam, hogy jó lenne mögéje nézni, és folytatni a történetet, hogy mi lesz, mi lehet abból a lányból, akibe ez a javakorabeli, 45 év körüli vidéki színész beleszeret.

– És a második etap?

– A két regény (illetve regényrész) első és utolsó mondata azonos – nem véletlenül. A második résznél kitaláltam, hogy több elbeszélő legyen, megszólal a másik fél is, itt két nő és öt különböző férfi beszél, akik kapcsolatba kerülnek ezzel a lánnyal. Ha minősítenem kellene második könyvet, akkor kitenném rá a tizenhatos karikát. Ez egy érzéki kalandregény. Tényleg léteznek ilyen történetek, hogy valaki elmegy külföldre dolgozni, és a végén szexmunkásnő lesz belőle. Ahogy Fanny is. Csinálja majdnem a végső pusztulásig. Bár a történet vége nyitva marad – nem tudjuk meg, mi lesz végül vele.

– Mintha a könyv azt sugallná, hogy a nők borzasztóan kiszolgáltatottak és leginkább a külsejük határozza meg őket. Pedig Fanny nem buta nő, bár az érzelmi élete meglehetősen sivár.

– Ő egy nagyon okos, céltudatos lány, aki mégis beleesik ebbe a csapdába. Hiszen más Magyarországon élni a szülői ház biztonságában, egy bizonyos védettségben. És más naiv elképzeléseket tápláva kikerülni onnan. Ebben a regényben szinte minden férfi borzalmas, nem tekintik másnak a lányt, mint szexuális tárgynak. Kivéve azt a rajongó mérnök-közgazdászt, akivel levelezget az interneten, aki viszont a lánynak nem kell. Túl egyszerűnek, túl szimplának tartja. Nem akar egyenes vonalú, kiszámítható életet, hajtja a kalandvágy.

– Tehát azért ez az útja, mert nem találja meg a társát? Ennek némileg ellentmond, hogy Ausztriában ő választja ezt az utat.

– Szerintem ki akarja próbálni magát, hogy meddig tud elmenni, meddig tudja a férfiakat az ujja köré csavarni. Hogy fellép a peep show-ban, az is egy próba. Már az is, hogy elvállalja, abban az illúzióban ringatva magát, hogy tiszta marad, hiszen üvegfal és testőrök választják el a férfiaktól. De mivel tudatában van szépségének, ki akarja magát próbálni magát, miközben ki akar törni, és a menekülés motívuma is jelen van a cselekedeteiben. Lényegében mindenkit otthagy, és belesodródik egy olyan helyzetbe, ahonnan már nincs kiút számára.

– Mi lehet ennek az oka?

– Az a baja, hogy ésszel is meg van verve és szépséggel is meg van verve. Mert ha csak az egyik van meg, akkor nincs semmi gond. De úgy gondolja, hogy tudja irányítani az életét, ahogy a könyv egyik kulcsmondatában mondja: „Csak addig vagyok védtelen, amíg a körömlakkom megszárad.” Megpróbál az élet királynője lenni. Uralkodni a férfiakon, de ez a visszájára fordul. Tulajdonképpen egy női kalandor a figura. Lehet, hogy kiderül a könyvből, a főszereplőt szeretem is, meg sajnálom is.

– Az első könyv Sopronban játszódik, ugye?

– Igen, a város felismerhető. Nincs kimondva, ez is szándékos. Azért helyeztem oda a történetet, mert ez nem egy nagyvárosi történet az én szememben. Sopron az a város Magyarország térképén, amelyet Budapest után a legjobban ismerek. Számolatlanul voltam ott, minden naptári évben. Nagyon jól ismerem a várost és a helyi figurákat is. Ez a történet – vannak benne időkulisszák – pontosan 2004-ben játszódik. Például a magyar–szerb vízilabda döntő 2004 nyarán volt, meg még más apróságok is utalnak erre az évre.

– A soproni színész, Áron alakja Fannyhoz hasonlóan kidolgozott.

– Abban a részben ő főszereplő-elbeszélő, igen. Mindenképpen azt akartam, hogy előadóművész legyen. Kétségtelen, hogy ilyen szempontból egy színésznek látványosabb az élete, mint például egy íróé. Jön-megy, pendlizik, Budapest és Sopron között, színészházban él, körülötte a figurák, a vidéki színházi élet – mind-mind érdekes. Én magam sosem éltem színészházban, bár erre a könyvre készülve megnéztem egy budapesti színházat „hátulról”, hogy el tudjam képzelni.

Jolsvai Júlia
Fotó Brenner Péter

Kelecsényi László: Szivárványgömb
Kortárs Kiadó, 264 oldal, 2500 Ft