‒ Idén 30 éves a Fekete Sas Könyvkiadó. Kevesen büszkélkedhetnek ilyen hosszú múlttal. Amikor 1990-ben megalapította, a Magvető szerkesztője volt. Hobbi kiadónak szánta, vagy máshol szerette volna folytatni pályafutását?

‒ Hobbi kiadó szerettem volna lenni. Akkortájt, a Magvetőben egy nagy szekrényben álltak a megszerkesztett művek, ám a minisztériumból direktíva érkezett, hogy ki kell fizetni a szerzőket, de gazdasági okokból kiadni már nem szabad őket. Ezeket a kéziratokat szerettem volna megmenteni.

– Az elmúlt 30 évben kik voltak meghatározó szereplői a Sasnak?

– Sokan segítettek, de nem szeretnék kihagyni senkit. Csak néhány személyt említek, akiknek élete valamiképp összeforrt a Sassal. Először Székely Sz. Magdolnáról, vagy ahogy legtöbben ismerték, Szimáról. Ő volt a Fekete Sas „lelke”, akinél a szerzők meghallgatásra és értő fülekre, a kéziratok pedig gondos szerkesztőre találtak. Néhány évvel ezelőtti halála pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Fontos szerepe volt legsikeresebb kötetünk, a Csak a szépre…” felfedezésében, és az ő érzékenysége hozta hozzánk Fodor Ákost is.
Sajnos nem sokkal később Tarján Tamás is elment, aki könyvbemutatóink állandó házigazdája volt. Nehéz nélküle is. Nem könnyű olyan szakembert találni, aki nem vetíti ki saját egyéni indulatait, értékítéletét, szeretettel és biztos ízléssel viszonyul a művekhez. Dunai Tamás színművész szintén állandó közreműködője volt könyvpremierjeinknek.

‒ Milyen hullámhegyeket és -völgyeket élt meg a Sas?

‒ Amikor már túlléptük az évi néhány kötet kiadását, és csodával határos módon fennmaradtunk, világossá vált, hogy helyünk van a könyves világban. Egyre több olyan szerző keresett meg, akik műveit kiadásra érdemesnek találtuk, és támogatót is tudtak szerezni. 2005 táján ugrásszerű fejlődés következett be. 2008-ig virágzott a vállalkozás, öt állandó munkatársunk és saját könyvesboltunk volt. Önerőből kiadtuk Rilkét, Csehovot, Thoreau-t, Traklt és Lessinget, folytattuk a Füst Milán-életműsorozatot. 2001-ben, az Olvasás Évében a gyengénlátók és diszlexiások számára beindítottuk az Öregbetűs (vagyis nagybetűs) Könyvek sorozatot. A kiadó a könyvpiac stabil, ismert szereplőjévé vált. Gál László „Csak a szépre…” c. könyve jelentős újdonság és siker volt, megelőztük vele a retródivatot. 2008-tól nem csupán az általános válság vetette vissza a kiadó működését, hanem az a tény is, hogy számos megbízónk nehéz helyzetbe, illetve központi irányítás alá került. A mélypontból tulajdonostársam, Lengyel Gábor mozdította ki a céget, aki íróként és fordítóként is (Salzmann: Magunkon kívül; Nadolny: A lassúság felfedezése) segíti munkánkat.

– Hogyan indult a Füst Milán életmű-sorozat?

‒ A már említett, félre tett kéziratok között volt az író Megtagadott színművek és egyfelvonásosok c. kötete. Ezt még közösen adtuk ki a Magvetővel. A PIM munkatársa, Petrányi Ilona rendezte sajtó alá. Ezután felvettük a jogtulajdonos (MTA) Füst Milán Fordítói Alapítvánnyal a kapcsolatot, és a kuratórium tagja, dr. Rőder Edit jóakaratú segítségének hála a mai napig remek az együttműködés. Sikerült az egész ismert életművet megjelentetnünk. Az 1999-ben kiadott kétkötetes Teljes napló irodalmi szenzáció volt. A Füst-regények közül kiemelkedik A feleségem története, a mai napig folyamatos az érdeklődés iránta. Enyedi Ildikó filmet forgatott a műből, melynek premierje a jövő év valamelyik nagy fesztiválján várható.

‒ Maradva a magyar klasszikusoknál, milyen neveket tud még említeni?

‒ Gárdonyi, Bródy, Karinthy, de nyugodtan ide számíthatjuk az erdélyi Szilágyi Domokost és már Tandori Dezsőt is.

‒ Kortárs szépirodalmat is jelentet meg, ami egy kis kiadótól elég merész vállalkozás…

‒ A teljesség igénye nélkül: Nagy András, Jolsvai András, Ahmed Amran, Petőcz András prózaköteteit, Kelecsényi László, Keszthelyi Rezső és Petrőczi Éva műveit is publikáltuk. Tavaly nagy sikert aratott Almási Miklós: Ami bennünk van c. kötete. De Zalán Tibor drámai átköltései és Csokonai Attila vagy Tomaji Attila lírája is helyt kapott. Az elmúlt években Fodor Ákos költészetének népszerűsége ível meredeken felfelé. Most adtuk ki a 6. Fekete Sasos kötetét, Jelentés az útról címmel.

‒ Térjünk át a város- és kultúrtörténeti kiadványokra!

‒ A „Csak a szépre…” mellett a Pesti Brodway, Porzó (Ágai Adolf): Utazás Pestről – Budapestre 1843–1907 reprint kiadása, Branczik Márta – Demeter Zsuzsanna: Budapesti építkezések állomásai nagyszerű munkája, vagy Zórád Ernő Tabán képeskönyve is ide tartozik. A Budapesti kultúrtörténeti séták sorozat 4. kötete, a Margitsziget most jött ki a nyomdából. A Sas egyébként mindenre nyitott, ami értékes. Így jelenhettek meg képzőművészeti munkák, gyermekkönyvek és újabban útikönyvek is, mint a Norvég utakon, az Erdély kincsei és most a Székelyföld. Kóka Rozália mesemondó-néprajzkutatónak nyolc kötete jelent meg nálunk.

–Melyek a Fekete Sas Kiadó könyvheti újdonságai?

– A felsoroltakon kívül Balló László verseskötete, Molnár-L. Krisztina Kaláris c. novellafüzére. Jeszenszky Géza Elveszett presztízs c. munkáját az amerikai kiadással párhuzamosan jelentettük meg. Izgalmas történelmi dokumentumkötettel is készültünk, A Bandholtz-napló. Román megszállás Magyarországon címmel, számos archív fotóval, térképpel, tanulmánnyal.

Néráth Mónika