Stílszerűen, egy a hagyományaira büszke, és a múlt értékeit őrző és tükröző, korával diszkréten mégis lépést tartó étterem csendes és tágas udvarán találkoztunk a szerzővel, Varga-Körtvélyes Zsuzsannával. Bár könyvének témája nem éppen könnyed és súlytalan, a beszélgetésünk során mégis sugárzik róla a játékosság és derű, ami az írását is áthatja, és a sorok között él, lüktet.

Magával ragadó a történet, és a történelmi, földrajzi „háttér" is.  A Radnayak életét 1913-1963 között követhetjük nyomon. Bemutatja egy magyar bárócsalád történetét Erdélyben, Trianon előtt, és az elcsatolás utáni évtizedekben, amikor Erdély román megszállás alá kerül. Majd kitör a II. világháború, és megismerhetjük az 56-os forradalom eseményeit is, egy olyan család tagjainak szemszögéből, akiket elsősorban az a vágy vezérel, hogy a család kilencszáz éves történetet és hagyományait tovább vihesse és fenntartsa, minden áron.

Hol és hogyan születtek az Ön könyvének nemes és merész hősei, a Radnayak?

Végiggondoltam, én miként éreznék, reagálnék az adott helyzetben. Amikor írok, erősen él bennem egy kép, egy hangulat, és amikor belefogok egy történetbe, nagyon intenzív kapcsolatba kerülök a szereplőkkel; velük élek, érzem és tudom, mit gondolnak, mit tennének egy adott helyzetben. Egyfajta rendkívül élvezetes szerepjátéknak is felfogható ez a folyamat. Természetesen utánajárok mindennek. Nagyon sokat olvastam a korszakról, ráadásul történelem-angol szakos tanár vagyok. Remélem, és bízom benne, hogy ennek ellenére nem kiabálok ki direktben a könyvből. Úgy érzem, sikerült a mesélőt kellőképpen a háttérben tartanom.

Hogy kik a Radnayak, és milyen életutat járnak be, az kiderül az Ön könyvéből, de az, hogy ki Varga- Körtvélyes Zsuzsanna, és hogyan jutott el addig, hogy a mai napon az első, nyomtatásban megjelent könyvéről beszélgessünk, a hátoldalon olvasható 5 sor, nem kellő felvilágosítást.

1978-ban születtem Szombathelyen. Egyik ágról állítólag kisnemesi családból, kutyabőrt, mindenesetre, édesapám idejében még lehetett mutogatni, másik oldalról, az anyagi ágról, pedig egy osztrák származású polgári kereskedő-szőlész család leszármazottja vagyok.

Úgy érzem, mindig is szoros kötelék fűzött a múlthoz és a felmenőimhez, és ezért váltak fontossá számomra a régmúlt történései.

A három fivér: Sándor, Zoltán és Gyula jelleme igen eltérő egymástól. A legmegrendítőbb sors Sándornak jutott, a legnagyobb fejlődésen Zoltán megy át, és Gyula az, aki a Radnay névhez méltatlanul, elmenekül szülőföldjéről. Mit jelképeznek Ön számára Ők?

Radnaynak lenni feladat és teher. A nagy kérdés, hogy ezt a terhet ki, meddig és hová tudja cipelni. Meg, hogy akarja-e.

Gyula az, aki ez alatt a teher alatt összeroppan, mert fél ettől. Valószínűleg azért, mert abban nő fel, hogy őelőtte vannak „nagyok", akik majd ezt a terhet továbbviszik. Számára borzasztó nagy trauma, hogy övé lett a feladat, hogy a Radnay nevet tovább örökítse. Kilencszáz év nyomasztó súlyát nem bírja és nem is akarja cipelni. Kilóg a Radnayak közül, mivel minden elől elszalad.

Zoltán az, aki mindent akar: a feladatot, az egész világot! Ég a tettvágytól, és a bizonyítani akar. De mindent ő sem kaphat meg, nem lehet gyermeke, nem bír igazán szeretni sem, és az állandó gyűlölete miatt mindig „hibás" ember marad.

Végezetül, ott van Sándor, aki tényleg minderre hivatott, de Ő sem töltheti be azt a szerepet, amit kellene a Radnay család élén.

A fejemben elsőként az Ő alakja született meg. Érdekelt a kérdés, hogyan lehet megélni azt, ha valakit megfosztanak a mozgás képességétől. Ami, főleg abban az időszakban, azt jelentette, hogy az illető nem él, megszűnt létezni. Egyfajta kis halál. Ezt vajon hogyan lehet feldolgozni úgy, hogy az ember nem bolondul bele, ráadásul egy olyan időszakban, amikor tenni kéne. Megszületett Sándor, aki így is, minden sanyarú körülmény ellenére: ott van,, mozdulatlanul is megcsinálja, amit megkövetel a család érdeke.

Ennek a karakternek a továbbgondolásából született meg Zoltán. A helyzetből: mi van akkor, ha Sándor még így is ott van, pedig nem szeretnék, hogy ott legyen, mert féltékenységből még nyomorékon is el szeretnék távolítani. S mikor Zoltán elteszi őt az útból, végre kiteljesedik, mert neki feladat kell, az, hogy súly legyen rajta, és ne legyen riválisa. Sándor volt az, aki egy kerekesszékből egy szobába zárva elvitte a hátán az egész nemzetséget, és nagy szerencse, hogy Zoltán fel tud nőni a feladathoz.

Azt gondolom, az egész életünk azon múlik, mennyire tartjuk magunkat az elveinkhez, értékeinkhez.

A könyv elején olvasható az utalás, hogy készül a folytatás. Hol tart a munkával? Mit lehet tudni a soron következő Radnayakról?

A történet elkészült, és a mában kíséri végig egy ikerpár sorsát, akik Erdélyből kerülnek kényszerűségből Magyarországra. A fő kérdés, hogyan birkóznak meg a múlt terheivel a saját korukban, amely számára az ő szemükben értékkel bíró dolgok valymi keveset jelentenek. Bárók, erdélyiek, szegények, idegenek... csodabogarak. Radnay Lóri körömszakadtáig ragaszkodik a számára az önazonosságot és önmeghatározást jelentő múlthoz, míg Radnay Zsófi a legszívesebben maga mögött tudná az egész cirkuszt a kilencszáz évvel, meg Gyana vitézzel együtt.

Illényi Mária

Varga-Körtvélyes Zsuzsa: A Radnayak - Egy erdélyi bárócsalád regénye

K.u.K. Kiadó, 548 oldal, 4500 Ft