Színházi szemle
Osvát Ernő
Aforizmák
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Macskarácsony
A hanta banda -
Őskori kaland
Osvát Ernő <br> Aforizmák Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Macskarácsony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Könyvhét folyóirat

Hogyan lett a könyves szakemberből színész? – Morcsányi Géza

Szénási Zsófia - 2017.02.08.

Morcsányi Géza játszotta az egyik főszerepet Enyedi Ildikó új filmjében

„Izgalmas, karizmatikus jelenség, tele titokkal, belső feszültséggel. „Elsőfilmes” férfi főszereplőnk hatalmas felfedezés volt” – írta Enyedi Ildikó filmrendező Morcsányi Gézáról, Testről és lélekről című, új filmjének egyik főhőséről a film sajtóanyagában. A fanyar humorú szerelmesfilmet március elején mutatják be Magyarországon, de a februári Berlinalé hivatalos versenyprogramjában lesz a világpremierje. Morcsányi Géza, aki húsz évig volt a Magvető Könyvkiadó igazgatója, kiadói tevékenysége előtt és alatt is mindvégig dolgozott dramaturgként és műfordítóként, színház és színész-közeli embernek mondható, ugyanakkor hamisítatlan amatőr. Filmben való szerepeltetése valódi meglepetés volt nemcsak a szakmának, de önmagának is.

– Dramaturgként a színházi világot belülről ismeri, de sohasem állt a színpad másik oldalán. Hogy merült fel a neve a filmszereplők válogatásánál?

–  Enyedi Ildikó rendezőnő keresett meg a forgatókönyvvel, amit nem úgy olvastam el, ahogy egyébként 40 éve olvasni szoktam. Megengedhetetlenül felületesen, csak arra figyelve, mit kell majd csinálnom a filmben. Nem találtam benne semmi kivetnivalót. Az első pillanattól fogva bíztam Ildikóban – s bár soha életemben nem akartam színészettel foglalkozni, nincs is semmiféle eszközkészletem –, úgy gondoltam, hogyha ő ezt vállalja és fel van rá készülve, ahogy mondja, akkor vágjunk bele.

– Enyedi Ildikó úgy nyilatkozott az Ön színészi játékáról, hogy nem eljátszani akarta a szerepet, hanem belemerült, átadta saját, hiteles civil önmagát az adott színészi helyzetnek.

– Sokat ültem színházi próbákon, láttam, hogyan dolgoznak a színészek, így eszembe nem jutott, hogy a kamerák előtt állva megjátsszam magam, elkezdjek grimaszolni és „tükröt tartani a természetnek”, egyszerűen azt csináltam, amit Ildikó kért.  A rendező szemét dicséri, hogy meglehetősen távoli ismeretségünk alapján is meglátta a jól ismert makacsságom mögött rejlő szolgálatkészséget, ami a színészi játékhoz elengedhetetlen. A filmforgatás közben sok apró részletet megtudtam a film előéletéről: eredetileg Andorai Péterrel volt elgondolva a főszerep, így még nagyobb megtiszteltetéssé vált számomra a felkérés. Kiderült, hogy rengeteg színészt végigvettek a szerepre, köztük külföldieket is; hogy a producerek az utolsó pillanatig ellenálltak, annak, hogy Ildikó egy amatőrrel dolgozzon. Kívülről tekintve én is őrült halálugrásnak és biztos bukásnak gondoltam volna ezt a választást.  Végül minden szerencsésen alakult, a végeredménnyel mindenki elégedettnek tűnik.

– Egy fiatal és igen tehetséges színésznő volt a partnere. Borbély Alexandráról úgy tartják, hogy bármit képes eljátszani, ebben a történetben belülről, eszköztelenül és mégis óriási meggyőző erővel alakította a szerepét a rendező szerint.

– Véletlenül úgy alakult, hogy közvetlenül a filmes munkát megelőzően együtt dolgoztam Gothár Péterrel a Katona József Színházban egy olyan darabban, amelyben Alexandra főszerepet játszik. A színésznő megrendítően, bámulatosan bonyolult és komplex alakítást nyújt egy az őrület határán mozgó nő szerepében. Pontosan láttam, hogy a magam eddigi mércéi alapján, mire számíthatok. Azt gondolom, hogy szimpatizáltunk egymással a forgatás során, ő legalábbis nem adta jelét, hogy az agyára ment volna bármi, amit én okoztam a tapasztalatlanságommal és a dilettantizmusommal. Nyilvánvalóan nem tudtam meghazudtolni magam és árgus szemmel figyeltem, hogy ő hogyan dolgozik. Színészi rutinjából fakadóan egészen másképp készült a jelenetekre, mint én. Azt is tanulságos volt látnom, hogy a színészek általában tudják, hogy mennyire sikerült megoldaniuk egy jelenetet, akár anélkül, hogy megnéznék a musztert. Ahogy én is tudom egy elkészült vagy megszerkesztett szövegről, hogy a magam számára közepes teljesítménynek, megúszásnak vagy kiválónak könyvelhetem el. A film esetében ez nem működött, a forgatás közben nem is kívántam megnézni semmilyen musztert, nehogy a maradék önbizalmam is elszálljon. De szinte mindenki feltűnő kedvességgel fogadott, segített és igyekezett velem együttműködni, pedig egészen biztosan sok bonyodalmat okoztam. Igaz, én is igyekeztem.

– Ennek a produkciónak a létrejöttéhez a legfontosabb „eszköz” talán a rendező felé irányuló rendíthetetlen bizalom volt, ahogy a rendezőnek is hinnie kellett a szereplőiben. A történet két ember kapcsolatáról szól, akik éjjelente ugyanazt az álmot látják, álmukban intim és gyengéd kapcsolatban állnak egymással, nappal, a valóságban egy vacak randevút sem tudnak lebonyolítani. A történet szereplői folyamatosan átjárnak egyik világból a másikba, álomból a valóságba, kintről a bentbe, testből a lélekbe.

– Minden ízében kifinomult és delikát szerelmi történet ez a film, egyrészt nem a szokásos életkorban vannak a szereplők, de láttunk már elég ilyet: öregedő férfi és fiatal nő. Másrészt egészen hétköznapinak tűnő módon mindenféle kétellyel és hátránnyal indulnak neki a közönséges napoknak: a férfi – kényelmi és sebezhetőségi okokból – a tüskésségnek már egy olyan állapotába kormányozta magát, ahol már nem érheti újabb csalódás. A lány pedig azért küzd, hogy úgy tudjon belelépni egy kapcsolatba, hogy saját, hétköznapiságában is érzéki magányát oldani tudja. A férfinak az életkora, férfiassága és társadalmi helyzete miatt ez látszólag egyszerűbb, hiszen már túl van mindenen.  A rendezőnek ezt a történetet sikerült mindenfelé kitágítania, új dimenzióba helyeznie, részben a szürreális, vagy az álomvilág felé, részben az irónia, a hétköznapiság és a fanyar humor felé. Egyik oldalon tehát van egy szép és költői álomvilág, a másikon a hétköznapi, vérbő valóság, nem véletlenül játszódik a történet egy vágóhídon. A vágóhíd jó választás, mert egyszerre helyszíne a brutális durvaságnak és egy nem tudatosult finomságnak, ahogy az ott dolgozók megpróbálják feldolgozni, amivel foglalkoznak. A történet tele van banális és mulatságos mozdulatokkal, többek között egy gyógyszertárból ellopott búgatópor hatására születtek vicces jelenetek. Bár csak egyszer láttam a teljes filmet, az a benyomásom, hogy sikerült egy nagyon emberi, megértő és együtt érző képfolyamot varázsolni. Nem szűntem meg csodálni azt a kitartást és tehetséget, ahogyan az operatőr és a rendező együttes munkája hétköznapi eszközökkel hihetetlen képírást gyakorolt és fényköltészetet hozott létre.

– Milyen hosszú volt a forgatás?

– Az intenzív szakasza talán másfél hónap volt, tavaly tavasszal. Előtte voltak a castingok, Ildikó körültekintően választotta meg, kik játszanak mellettem, akiket nem fog megzavarni az amatőrizmusom.

– Mi volt a legnehezebb és a legkönnyebb a forgatás során?

Könnyűségekről nagy vonalakban csak annyit mondhatok, hogy a fizikai igénybevételen kívül hihetetlen élmény volt, hogy a szellemi energiáimat másképp kell felhasználnom, mint amihez szokva vagyok. A legnehezebb talán az a jelenet volt, ahol a forgatókönyv szerint a béna karommal szerény vacsorámat egyensúlyozva belépek a szobába, hogy a tévé elé üljek, amikor is megbotlom. Az első próbánál ez sikerült, de a felvételkor nem is tudom hányadik próbálkozásra sem sikerült rendesen. Az is újdonság volt számomra, hogy a filmekben úgynevezett „jelbe”kell állni, úgy hogy közben a szerepre is figyel a színész. Ez nehezemre esett.

– Most, hogy túl van a beavatáson, ábrándozik még filmszerepről, vagy a véletlen ajándékának tekinti a szerepet?

– Ne bolondozzon, ez egyszeri alkalom volt számomra! Ajándék a sorstól, amivel nagyon megdolgoztam.

– Dramaturgként továbbra is foglalkoztatják?

– Önálló adaptációt keveset csináltam, általában profi rendezőkkel dolgozom. Három rendező van, akik nagy szerepet játszottak az életemben: Gothár Péter, Valló Péter és Szikora János. Előfordul, hogy felkérnek régebbi adaptációk átdolgozására. Fordítok is, ha úgy alakul. Dramaturgként most Valló Péterrel dolgozunk a Téli regén, Gothár Péter rendezi egy fordításomat, és Székesfehérváron Szikora bemutatta a Három nővért szintén az én magyar szövegemmel. A Lírában is továbbra is örömmel dolgozom az igazgatói tanácsban, amíg a véleményemre, a tapasztalatomra és a tudásomra szükség van.

– Erre a tudásra nagy szükség lehet most, hogy az Alexandra várható bukása magával ránthatja a könyvszakma egy részét. Nyilván a Líra is megérzi a változást. Mit szól az állami segítségnyújtás lehetőségéhez?

– Nem gondolom, hogy az államnak be kellene szállnia a könyvpiaci szereplők megsegítésébe. Az állami beavatkozás mindig veszélyes és beláthatatlan következményekkel jár. Több ponton fájdalmas lesz a konszolidáció. Lehet okoskodni, hogy már három ével ezelőtt sem kellett volna életben tartani az Alexandrát, de nem érdemes. Világ életemben annak a híve voltam, hogy hagyjuk érvényesülni a vak erőket, mert azok nem olyan vakok és kedvezőtlenek a könyvpiacon, mint amennyire az állami támogatások összezavarhatják a folyamatokat. Látjuk, hogy az állam csak kusza helyzetet teremt minden odavetett konccal, és azokat hozza nehéz helyzetbe, akik a saját tehetségüknek, kitartásuknak és szorgalmuknak köszönhetik az eredményeiket és adott esetben a veszteségeiket. Mindenki élvezte a könyvszakma sikerének az előnyeit abban az időszakban, amikor a könyvpiac felívelése őrült forgalomnövekedést generált; most ennek vége. De még mindig jobb, ha maguk a könyvszakma szereplői minimalizálják a veszteségeket, mintha az állami beavatkozás ismeretlen veszélyeivel kellene szembenézniük. A könyves szakma alapvetően a tehetségről és a könyvek iránti érzékről szól, és nem szerencsés, ha az állami dotációval megváltoztatják az érvényben lévő játékszabályokat. A kicsik és a függetlenek számára ez semmiképpen nem jelent segítséget. Nagy veszteségek és nagy talpra állások várhatóak a közeljövőben.

Szénási Zsófia

Enyedi Ildikó Testről és lélekről című új filmjét február 10-én mutatják be a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában. A film március 2-ától látható  a hazai mozikban.

TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL
színes magyar film
Írta és rendezte              Enyedi Ildikó
Fényképezte                    Herbai Máté
Vágó                                    Szalai Károly Szacsa
Zeneszerző                       Balázs Ádám
Producer:                           Mécs Mónika, Muhi András és Mesterházy Ernő
Szereplők:                         Borbély Alexandra, Morcsányi Géza,
Békés Itala, Jordán Tamás, Mácsai Pál, Tenki Réka, Schneider Zoltán és Nagy Ervin

Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te? Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként. Örülnél neki? Vagy megijednél? Esetleg romantikusnak találnád? De mi van, ha te cseppet sem vagy romantikus alkat? Hogy nézel egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek szemébe? És, mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni? Hogy lehet az, hogy éjjel, egymástól több kilométerre, magányos ágyatokban fekve egymáséi lehettek, de nappal, hús vér valótokban egymással szemben állva még egy vacak első randevút sem tudtok normálisan lebonyolítani? És mi van, ha a második találkozó is kínosan sikerül? A harmadik meg kifejezetten szégyenletes? Feladnád? És ha feladnád, kibírnád?

Gyártó: Inforg-M&M Film
Hossz: 114 perc
Magyarországon forgalmazza a Mozinet

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott

MTI - 2017. 02. 18.

Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása nyerte a legjobb filmnek járó Arany Medve díjat a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) szombat esti díjkiosztóján.

A 18 év után új nagyjátékfilmmel visszatérő rendező munkája a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (FIPRESCI) díját, az ökumenikus zsűri díját és a Berliner Morgenpost című lap olvasói zsűrijének díját is elnyerte. 
A díj átvétele után mondott beszédében Enyedi Ildikó úgy fogalmazott: "egyszerű filmet akartunk csinálni, mint egy pohár víz".
A film gyártását támogató Magyar Nemzeti Filmalap vezetője, Havas Ágnes az MTI-nek azt mondta, hogy "hatalmas elismerés ez a sok-sok díj. Nagyon örülünk, hogy megállíthatatlanul folytatódik a magyar filmek diadalútja a legfontosabb nemzetközi seregszemléken. Gratulálunk az alkotóknak! Nagyon büszkék vagyunk rájuk".
Magyar alkotás eddig egyszer nyert Arany Medvét: Mészáros Márta Örökbefogadás című drámáját 1975-ben tüntették ki a Berlinale legfőbb elismerésével.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

A Könyvhét 2017/2. száma megtalálható

A Könyvhét 2017/2. száma megtalálható

Könyvhét 2017/2. számamókus könyvek reklámfüzethosszú hajúA hanta bandaMóraHelikonkönyvszakmaMesekalauzEuro-AuditObserverSaxumSzigetFekete Sas
Belépés