„Hókusz – pókusz!” Vagy inkább: „Hókusz – mókus!” – mókus könyvek, a csipet csapat
Csokonai Attila - 2017.05.12.
Mint a Kiss József Könyvkiadó lapjának, a Könyvhétnek állandó („örökös”) recenzense, aki a Gyermek- és Ifjúsági Könyvek (GYIK) rovat gondozója (összeállítója és szerzője), s nem mellesleg számos olyan íróval és illusztrátorral készített interjú kérdezője, melynek tárgya egy-egy friss gyermekkönyv, ifjúsági regény, tehát fiataloknak szóló olvasmány, írtam már az ügyes és agyafúrt Misi Mókusról, a túlontúl óvatos (bizalmatlan, gyanakvó) Cidrimókusról, és sorolhatnám tovább − de most inkább egy olyan mókusról írok, aki „csak” embléma, logo vagy védjegy a 2016-ban profilt bővített Kiadó legújabb kiadványain, amelyek egytől egyig gyermekkönyvek.
Már kilenc olyan (főleg) kicsiknek (3-4 év körülieknek) szóló könyvön jelent meg a mókus a maga tipikus testtartásában, vagyis rágcsálás közben, amelyet mi bátran, azaz meggyőződéssel, egyszerre a „szívünkre és az eszünkre hallgatva” ajánlunk a könyvet vásároló szülők, nagyszülők és iskolai jutalomkönyvet választó pedagógusok, stb. figyelmébe. Nem áll szándékomban eltitkolni (hiszen úgyis kiderül, mert ott a nevem egyik-másik kolofonjában), hogy jómagam aktívan közreműködtem a sorozat létrehozásában, lévén lektora a Belgiumból származó (egész pontosan flamand) A hanta banda, a Hollandiából érkezett A hosszú hajú királykisasszony és a Kicsi Csacsi két kalandját megörökítő képeskönyveknek. Rám és egy másik ajánlóra, e művek fordítójára hallgatott a tulajdonos-főszerkesztő, aki egy interjúban jogosan hangsúlyozta: ezeknek a könyveknek az illusztrációi keltették fel a figyelmünket mindenekelőtt, mindegyik eredeti, a megszokottól kicsit (?) eltérő, egyéni formavilággal tovább gazdagítja a hazai gyermekkönyv-kínálatot.
Annemarie van Haeringen ma Hollandiában az egyik legnépszerűbb illusztrátor és képeskönyvszerző. A cseppet sem szokványos királylányos mesét maga írta és illusztrálta, aztán az ő rajzai illusztrálják a Kicsi Csacsi és a születésnapi ajándék valamint a Kicsi Csacsi és a rosszcsont madár című élvezetes és tanulságos remekeket, amelyeknek rövid, jópofa szövegét Rindert Kromhaut írta. A Kleine Ezel-sorozat több mint húsz kötetből áll, készült belőle hangos könyv is, és az illusztrátor a legfontosabb (magyarul Aranytollnak mondható) díjat egyik darabjáért csakúgy megkapta, mint A hosszú hajú királykisasszony-ért. Annemarie van Haeringennel időközben interjú is készült, ez lapunk Web oldalán olvasható., A képeskönyv mélyen képes hatni címmel. (2017 januárjában pedig a Magyar Gyermekirodalmi Intézet által szervezett „Gyermek- és Ifjúsági Könyvek Szemléje 2016” zsűri oklevéllel jutalmazta a TOP 25 között A hosszú hajú királykisasszony-t.) Kicsi Csacsi teljesen gyerek módjára viselkedik, amikor ajándékot vesz Jakinak a születésnapjára. A saját érdekét nézi, megpróbál ravaszkodni, trükközni, ám édesanyja határozottan megmagyarázza neki, viselkedése miért helytelen. És szól ez a könyv a közös játék, a barátság öröméről is. Amikor Jakival együtt találkozik a rosszcsont kecál madárral, az a gézengúz nagyképűsködik, átveri őket, úgyhogy Kicsi Csacsinak és a barátjának bátorságpróbán kell átesnie.
Nagy örömmel olvastam eredetiben, majd szerkesztettem a fent említett zsűri által a TOP 50-be beválogatott A hanta banda című sorozat ígéretes első kötetét. A 7-9 éveseknek ajánlható, elsősorban szórakoztató, kifejezetten mókás kötet az őskorból vezet bennünket a mába, lényege tehát az „időutazás”. Hogy az őskorból idekerülnek, és hőseinknek szembe kell nézniük egy ősemberrel és egy mamuttal, az a szófogadatlanságuknak, a fegyelmezetlenségüknek köszönhető, ám a galibát nekik kell elrendezniük. Izgalmas és mulatságos a történet, és kissé szokatlan a két főhős párosítása, a Hanta Bandát ugyanis egy mackó fiú és egy keselyű leány alkotja. Mackó szeret lustálkodni, Klári viszont nem. Ezért munkát keresnek, s találnak is: éjjeliőrök lesznek a tv-nél. A stúdióban áll egy ősrégi készülék, aminek a bekapcsolását Brekeke Kelemen szigorúan megtiltja nekik. Ők persze bekapcsolják, és ebből lesz ám a kalamajka! (A folytatásban lovagkori kalandokat ígér a szerző és a holland kiadó.)
A francia szerzőpáros, az író Benjamin Leduc és az illusztrátor Laurent Richard két elragadóan üde kötetére rátérve hadd árulom el, a Csibi tűzoltó leszből vettem cíkkem – remélem, kellően blikkfangos − címét. Csibi, aki egyrészt szuper alvópajti, másrészt mindig ott terem, ahol szükség van rá. Egyszer csak azt hallja: „– Segítség! Forró! Segítség!” Rögtön kapcsol: Bali, a kisfiú, a barátja szorul segítségre. És azt gondolja, most éppen tűzoltóként kell helyt állnia. Ám csak negyedikre találja el a megfelelő varázsigét. Az első három között elhangzik a „Hókusz−mókus! is” Neki ez nyilván nem jó – ám nekünk, olvasóknak annál jobb! Az ugyancsak Gámán-Morvay Katalin fordította másik megejtő történetben Csibinek bajba jutott állatokon kell segítenie, vagyis Csibi állatorvos lesz. Egy mókuson, egy csigán és végül egy békán. Miután ellátta sebesüléseiket, utána kell járnia, ki vagy mi okozta a bajt.
Továbbá elmondható a sorozatról, hogy kiadónk jól ismert, népszerű szerzők mellett elsőkötetes, kezdő írók figyelemre méltó munkájának kiadását is vállalja. Ez vonatkozik a magyar Lévai Líviára is. Az általa kitalált Livi meséi sorozat három kötettel indult, melyek címe: Macskarácsony, Lullalína, a bátor kis hercegnő és A titkos fekete kastély. A karácsonyi történet főszereplője 3 macska, akik megpróbálják kideríteni, mitől van rendetlenség a padláson, és hová lettek az ott őrzött diók és díszek, amelyeknek Cirmi gazdájának a fenyőfáját kellene az ünnepen díszíteniük. Az idős néni ugyanis meg szokta hívni a környék lakóit... A királyi szülők és Lína, a húga Lullalína 6. születésnapjára készülnek, ám a gonosz óriás elvarázsolja a kastélyt és lakóit. Lullalínára marad a feladat, hogy erdei manók és virágtündérek segítségével ajándékkal felkeresse az óriást, akinek akaratlanul okoztak a király bányászai kárt, bosszúságot, és jobb belátásra bírja... Az erdei manók vakmerő útra indulnak: megkeresik a sötét erdő mélyén megbúvó hatalmas, fekete kastélyt, ahol állítólag szörnyek laknak. Valójában a Pókkirállyal kell szembe nézniük és megküzdeniük… Livi meséi leginkább a varázsmesék jól ismert és módfelett kedvelt világát idézik. Szép estét, estéket szereznek e mesetípus kedvelőinek. Az illusztrációk gyermekrajzokat imitálnak.
Ha mi (a felsorolt négy személy) voltunk az eredeti művek lektorai (a latin szó olvasót jelent), akkor akár szuperlektornak is nevezhetjük azokat a gyerekeket (itt unokákról és ismerős lányokról, fiúkról van szó), akik mindenkit megelőzve közvetlenül tőlünk kapták elolvasásra a frissen elkészült műveket, vagy mi olvastuk fel azokat az olvasni még nem tudó kicsiknek, és néztük velük végig a hol mindenekelőtt kedves, hol pedig elsősorban meghökkentő színes rajzokat. Vagyis ők voltak a mi munkánk felülbírálói (hogy ne mondjam, első kritikusai). Az ő tetszésnyilvánításuk (mosolygásuk, göcögésük, nevetésük és nem lankadó figyelmük, majd elégedettségük) igazolta először azt, hogy nem hiába dolgoztunk. Már ez jóleső érzés volt. Igazán elégedettek persze akkor leszünk, ha kiderül, széles körben arattak tetszést a mókus könyvek. És akkor az elvárt minőségű folytatás sem marad el – ígérem.
Csokonai Attila
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával