Hollywood magyar találmány? – beszélgetés Bokor Pállal
Dézsi Ibolya - 2015.11.03.
A siker neve Oscar című Hollywood-történetének első kötetét a szerző 2007-ben jelentette meg. Ez a mű, a hasonló témájú filmes könyvektől eltérően, egy magyar újságíró szemével eleveníti fel a filmfőváros több mint százéves történetét. Az alábbi interjú a trilógia egykötetes harmadik kiadásának megjelenése alkalmából készült.
D.I.: Tudjuk, hogy Ön hosszabb időt töltött Los Angelesben, és, hogy több stúdióban is megfordult. Mennyire különböznek ezek a világ többi filmstúdióitól?
B.P: Hollywood, Peking, a prágai Barrandov stúdió és a Moszfilm stúdió – csupán ennyi a személyes tapasztalatom, vagyis Bollywoodot például csak képekről és cikkekből ismerem, nem is merek összehasonlításokba bocsátkozni. Az álomgyár megnevezés nem véletlen. Ezek valóban gyárak, melyeknek a mozidarabok a termékei, vagyis ez egy önálló műfaji szabályok szerint előállított, szórakoztatóipari termék. Nálunk, Amerikáról szólva, produceri filmgyártásról beszélnek, s ezt ellentétbe állítják az európai rendezői filmgyártással. Ez egy tévedés. A könyvem arról szól, hogy az amerikai film nem művészetellenes, csupán feltételezi, hogy annak, ami a gyárkapun kijön, közönségképesnek is kell lennie.
D.I: Nem vitás, az amerikai film és a tévésorozatok egyre bővülő ipara közönségképes dolgokat állít elő. De mi a helyzet a filmművészettel?
B.P.: A Bergman, Fellini, Antonioni, Tarkovszkij és Kuroszava nevével fémjelzett nagy korszak Antonioni halálával lezárult. De lesznek új aranykorok, és voltaképpen mindegy, hogy a mozit a multiplexben, a tévén, a házimoziban vagy a számítógépen nézik. A film a legkomplexebb kultúrahordozó valamennyi művészet közül, és az is marad. És hogy Hollywood hogyan viszonyul a filmművészethez? Szerintem ez is mindegy. A tehetségek és a tőke ekkora koncentrációja mellett a művészi teljesítmény képes utat törni magának.
D.I.: Az Oscar a legismertebb, és a legnagyobb figyelmet vonzó filmkritikai díj. Ön szerint milyen százalékban reális a Filmakadémia tagjainak ítélete?
B.P.: Erről szól a trilógia első része. Rövid távon lehet irreális. Alkalmi vonzások, személyes és korporációs érdekek és nyomásgyakorlások befolyásolják. Hosszú távon azonban mégis az derül ki, hogy az Oscar-szobrocska viszonylag ritkán kerül illetéktelen kézbe. Ha nem így lenne, nem ez lenne a világ minden filmművészének a szemében is a legáhítottabb trófea.
D.I.: Azt mondják, hogy olyan sztárokat, akiket az Aranykorban láthattunk a filmvásznon, utána már nem produkált a világ filmfővárosa. Mi a véleménye erről?
B.P.: A mai sztárok közül Meryl Streep, Nicole Kidman, Jack Nicholson, Al Pacino és még néhányan ugyanúgy klasszikusok lehetnek majd, mint a régiek.
D.I: Hollywood után lett Bollywood, és tudunk már Hallyuwoodról is, ami a modern koreai filmművészeti hullám elnevezése. Néhány szóban hogyan jellemezné a filmjeiket?
B.P.: A Nem vénnek való vidék című amerikai filozofikus krimit éppoly nagyra tartom, mint a dél-koreai Kim Ki-Duk poétikus filmjét, a Tavasz-nyár-ősz-tél és tavaszt. Bollywood Európának talán még túl egyszerű és érzelmes, de megint csak a tehetségek koncentrációja miatt, bármely pillanatban nagy iskolává nőheti ki magát, mint a német expresszionista film, az orosz forradalmi film, vagy a francia Új hullám.
D.I: Kik voltak ön szerint az utóbbi 20 év legtehetségesebb színészei?
B.P.: Túl sokan vannak ahhoz, hogy neveket említsek, de a filmvásznon a siker nem elsősorban tehetség dolga. Nem fogadom el, hogy a filmben a színész csak mozgatható bábu, de a Sztanyiszlavszkij féle módszer sem segít a kamera előtt. Az én elméletem szerint, amelyet A film mint mozgás című könyvemben szeretnék részletesen kifejteni, a legjobb filmszínész sem tud eljátszani olyan szerepet, melynek nincs nyoma a saját személyiségében. A szuperintelligens Michael Caine-ben például nagyon sok embertípus vászonra viteléhez van belső tartalom. Arnold Schwarzenegger pedig ugyanaz a macsó a filmvásznon, mint ami az életben.
D.I. A hollywoodi filmgyártás több magyar származású művész, üzletember, álmodozó segítségével jött létre. Kérem, nevezzen meg néhányat.
B.P.: A nagy amerikai stúdiók közül a Paramountot a ricsei születésű Adolph Zukor alapította, a Twentieth Century Fox pedig máig nevében hordja WIlliam Fox emlékét, aki Fusch Vilmosként született Tolcsván. Pal Lukas pedig, az egyetlen magyar színész, aki valaha megkapta a Legjobb színészi alakításért járó Oscar-díjat, évekig a Vígszínházban játszott...
Dézsi Ibolya
Bokor Pál: Hollywood magyar szemmel
Atlantic Press Kiadó, 600 oldal, 5000 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával