Adva van Arbor, egy fantázia szülte világ, amelyet nem a mitológiákból ismert elefánt vagy teknős tart a hátán, hanem egy óra szerkezetén egyensúlyozik. Adva van egy királyfi, akinek nagynénje segítségével az a feladata, hogy megmentse ezt a világot. És adva vannak fantasztikus, mesebeli lények, varázslat, kaland és kockázat. Mindez a Lakatos Istvántól megszokott steampunk stílus jegyében, neoviktoriánus környezetben.  A fekete humorhoz vonzódó szerzőt képregény-rajzolóként, illusztrátorként és íróként tartják számon. Képregényes feldolgozásaival (Mátyás király népmese, Kemény István Kedves ismeretlenjének egyik fejezete), illetve önálló műveivel (Miserere Homine - Ember, irgalmazz! és a Lencsilány, benne Csáth Géza és Poe ihlette történetekkel) több pályázaton is nyert, és több ízben megkapta a magyar képregény legrangosabb díjának számító Alfabéta-díjat. Dobozváros című könyve írói és rajzolói kvalitásait 2011-ben az Év Gyermekkönyve díjjal honorálták. November végén megjelent Óraverzum című kötetével most a kamasz korosztályt célozta meg.

- Bölcsész voltál, a Pázmány Egyetem magyar, kommunikáció és esztétika szakjait látogattad. Mikor lett a bölcsészből képregény-rajzoló?

- Annak idején filmes szerettem volna lenni. Akkor kerültem a Pázmányra, amikor a filmes képzést megszűntették, és az ELTÉ-re sem sikerült bekerülnöm. Nyolc évig jártam egyetemre, a szakokat is váltogattam, mert valamiért mindegyikben csalódtam, végül nem fejeztem be - legalábbis egyelőre. A képregényeket mindig is szerettem, már alsós koromban készítettem egy Batman képregényt, ami sajnos, elveszett. Egy magánéleti válság vett rá arra, hogy komolyabban kezdjek rajzolni. Hihetetlen szerencsém volt, hogy a Lencsilány megjelenhetett, ráadásul még sikeres is lett. Majd jött Ulickaja két mesekönyve, és  a másik, számomra fontos munkám,  Dóka Pétertől A kék hajú lány. Első regényem tulajdonképpen egy félreértésből született. Az Aranyvackor pályázaton a város volt a téma, író-rajzoló párost kerestek. Nem volt írótársam, így kamuból elkezdtem írni a történetet, csak azért, hogy rajzolhassak hozzá.  A szövegem annyira megtetszett a zsűrinek, hogy lehetőséget kaptam a könyv elkészítésére.  Egy másik félreértés során képeskönyv helyett végül regény lett belőle.

- Most megjelent kötetedben, az Óraverzumban viszont csupán egyetlen egy rajz van, ami a regény világát, egy óra szerkezetét ábrázolja, fantasztikus formákkal és lényekkel.

- A könyv hangulatát Dickens művei ihlették. Amennyire tőlem telt, igyekeztem megidézni azt a világot, a viktoriánus környezetet, a nyelvezetet.  Olyan illusztrációkat képzeltem el hozzá, mint amilyenek a 19. századi regények lapjait díszítik, kis idézetekkel a képek alatt. Végül csak egy rajz készült, az Óraverzum térképe, részben a rajztudásom hiányosságai, részben a megcélzott korosztály előítéletei miatt. A 12 éven felüliek ugyanis nem kedvelik az illusztrált könyveket. Kár.

- Ez a történet tehát tele van neoviktoriánus elemekkel, formájában, nyelvében, kellékeiben. Jellegzetessége a morbiditás és a fekete humor, ami erősen jelen van a könyvben.

- Többen meg is kérdezték, hogy ezt tényleg gyerekeknek szánom? Számomra ez ifjúsági regény, egyúttal talán felnőtteknek is szólhat, bár ez ízlés kérdése. Magyarországon van egy határ, amit – kevés kivételtől eltekintve –, nem mernek átlépni a kiadók. Külföldön sokkal bátrabban kezelik a témákat és a nálunk még tabuknak számító jelenségeket. A Harry Potter például egészen bedurvul a negyedik kötetre, Voldemort életre keltése kőkemény horror. Szerintem ezt, ha mindez nem öncélú, hanem lassan, fokozatosan épül be a történetbe, igenis befogadja a  gyerek olvasó. Mielőtt elkezdtem írni a saját regényemet, igyekeztem minél több kultúrtörténeti munkát beszerezni a viktoriánus Londonról, illetve a századfordulós Budapest hétköznapi életéről. Régi ponyvákat is (újra)olvastam, többek között Edgar Rice Burroughs Mars sorozatát, mert azt nagyon szeretem.

- A Dobozvároshoz hasonlóan itt is egy összetett, részletesen kidolgozott világban játszódik a történet, amiben benne van a folytatás ígérete.

- Ha jól fogadják a könyvet, akkor folytatom. 3+1 kötetre tervezem. Jóllehet megrögzött trilógia ellenes vagyok, de a Tisztítótűz csupán az Óraverzum egyik kis szegletében játszódik. Ha már megteremtettem egy világot, be akarom járni. Az utolsó, ráadás rész pedig afféle novellagyűjtemény lenne, mellékszereplők történetei, egyes epizódokat pedig más szemszögből is megmutatnék.

- Készülsz-e újabb képregényre?

- Jó lenne újra képregényt rajzolni, de ez a magyarországi honoráriumok mellett majdnem lehetetlen vállalkozás. Rengeteg munka van benne, hiszen a Lencsilányban is nagyjából 300 rajz van - ez körülbelül 10 könyv illusztrációs anyagának felel meg. Ceruzával és tussal rajzolok, és csak a legvégén viszem az egészet számítógépre, szóval hosszú időt vesz igénybe egy-egy panel elkészítése. Nálunk ez legfeljebb hobbiként működhet.

Szénási Zsófia

Lakatos István: Óraverzum
Magvető Könyvkiadó, 264 oldal, 2990 Ft