Az olvasás éjszakája
ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Az Olvasás Éjszakája
2018. szeptember 29.
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Az Olvasás Éjszakája 2018. szeptember 29. Külföldi könyvek <br> webshopja
Könyvhét folyóirat

Könnyebb száz bolhát őrizni, mint egy fiatal lányt – Balázsi József Attila

Kiss Gábor - 2018.01.08.

Egy új közmondásgyűjteményről

Az elmúlt évben jelent meg A sas egyedül repül Állatos közmondások és szólások magyarul és angolul a világ minden tájáról szinonimamutatóval című gyűjtemény a TINTA Könyvkiadó gondozásában. Ebből az alkalomból beszélgetett a szótár összeállítójával, Balázsi József Attilával Kiss Gábor kiadóvezető.

Kiss Gábor: Miért ez a címe a kötetnek?
Balázsi József Attila:
Rövid, frappáns, figyelemfölkeltő címre volt szükség. Ez pontosan ilyen, s emellett a kötetben szereplő egyik közmondás is. Az európai folklórban a sas a madarak királya, az erő, a hatalom jelképe, ezért számos ország címerállata. Miként Arany János írja: „Micsoda nagy sast rejt eme varjú tolla” (Toldi szerelme). Magasan szárnyal, látja, mi zajlik a Földön. Délszláv elképzelés szerint a sas hosszú életet él, s amikor halálát érzi közeledni, megfürdik az élet vizében, majd újult erővel röppen fel ismét.

K. G.: Hogy született meg ez a gazdag gyűjtemény, vannak előzményei?
B. J. A.:
Többnyire egyetlen nép vagy népcsoport közmondásait szokás egybegyűjteni és kiadni. Nyelvtanulók számára is állítanak össze két- vagy ritkábban többnyelvű köteteket. Napvilágot láttak a nálunk kevésbé ismert, távoli népek (kikuju, zande, maori) közmondásai is. Egyes témákban már jelentek meg kisebb-nagyobb gyűjtemények (mint például a nők a közmondásokban), azonban százhúsznál több nyelv és nép közmondásainak egyetlen téma köré csoportosításával még nem találkoztam, noha aránylag jól ismerem a szakirodalmat.

K. G.: Hány állat szerepel a gyűjteményben, és melyek a legnépszerűbbek?
B. J. A.:
A kötetben a világ 124 nyelvéből származó 2727 közmondás szerepel, s ezekben 123 különböző állatnév található. Az állatfajok száma ennél kevesebb, mivel ugyanazon állat nősténye, hímje, kölyke, illetve dicsérő vagy rosszalló megnevezése külön-külön szócikket kapott. Így a mellett megtalálható a csikó, csődör, gebe, kanca és paripa, a sertéssel kapcsolatos közmondások pedig a disznó, koca, malac és vaddisznó címszó alatt. Maga a sertés a sertés marhaféle összetételből rövidült a XVII. században, ezért közmondásainkban nem fordul elő. Összetett szavaink jórészt a disznó elő- vagy utótagot tartalmazzák: nincs sem vadsertés, sem sertéshólyag, sem sertéspásztor, és kapatos szomszédunkat sem hívjuk képletesen részeg sertésnek. A kötetben közölt közmondások öt leggyakoribb állata – a kutya (284), a ló (230), a hal (119), a szamár (117) és a farkas (92) – teszi ki az anyag több mint 30 százalékát, mondhatnám oroszlánrészét.

K. G.: Egy magyar anyanyelvű számára melyek a legfurcsább közmondások a szótárban?
B. J. A.:
Ez attól függ, mennyire ismer az illető más nyelveket, egyéb kultúrákat. Aki csak édes anyanyelvét beszéli, annak azok tűnhetnek szokatlannak, amelyek a miénktől gyökeresen eltérő hagyományokat tükröznek. Ezekhez rövid magyarázatot is fűztem. Például: A bárányok kiváltsága, hogy térdelve szopjanak kínai közmondás azt jelenti, hogy miként a kisbárány is tisztelettudóan letérdel, hogy hozzájusson az éltető anyatejhez, úgy az ember gyermekének is tisztelnie kell szüleit, meg kell hajolnia akaratuk előtt. A letérdelés valaha a legnagyobb fokú megbecsülést jelentette Európában is, ebből mára csak az enyhe meghajlás maradt. Távol-Keleten azonban napjainkban is a mindennapi kultúra szerves része.

K. G.: Mondjon néhány olyan közmondást, amely sok nyelvben megvan.
B. J. A.:
Ezek alkotják a közmondások zömét. Sajnos, a világ mai ismeretünk szerinti több mint 7000 nyelvének közmondáskincse még nincs feldolgozva: csak a jéghegy csúcsának hegyét ismerjük. Az érdemi munka csak akkor kezdődhet el, ha már minden nyelv közmondását szorgalmasan összegyűjtöttük és kiadtuk. Történtek próbálkozások az európai közmondások összehasonlítására, s ebben úttörő szerepet vállalt Paczolay Gyula, aki földrészünk 106 leggyakoribb közmondását rendezte impozáns kötetbe, közölve egyes ázsiai nyelvekben meglévő párhuzamaikat is. Lássunk egy példát: a magyar Ha ló nincs, a szamár is jó megfelelője sok nyelvben ismert, de mindenhol más állattal fejezik ki: Ha nincs hal a folyóban, értékes a garnélarák is (kínai), Ahol nincsen birka, megbecsülik a kecskét (ír), Sasok nélküli országban a veréb sasnak vallja magát (Borneó), A völgyben, ahol nincs tigris, a nyúl az úr (koreai). Ne feledjük: a gyakran hasonlónak tűnő közmondások használatában is tapasztalhatók lényeges eltérések.

K. G.: A szótárban van jó néhány olyan közmondás, amely igen sértő a lányokra, hölgyekre nézve. Például: Könnyebb száz bolhát őrizni, mint egy fiatal lányt. Nem kellett volna ezeket kihagyni?
B. J. A.:
Nem hinném. Számos közmondás éppen az emberi gyarlóságot ostorozza. Vannak egyébként a férfiak hibáira utaló közmondások is, például föltehetően sok tapasztalatot összegez a következő amerikai közmondás: Aki megrúgja a kutyáját, verni fogja a feleségét. Ha mindezeket kidobnánk a gyűjteményekből, igencsak elszegényednének. A közmondások régvolt idők szokásait, erkölcseit őrzik meg és adják tovább az utókornak. Ha nem értünk egyet a bennük megfogalmazott elvekkel, akkor nem használjuk őket. Ilyenkor kerül mögéjük a szótárban stilisztikai megjegyzésként az elavult vagy gúnyos címke. De mivel fontos adalékul szolgálnak a hajdani korok emberének érzés- és gondolatvilágát illetően, kár volna őket kihagyni. A szótárból sem töröljük a nekünk nem tetsző szavakat.

K. G.: Az iskolában tanulunk a közmondásokról. A nyelvész mit nevez közmondásnak, szólásnak?
B. J. A.:
A magyar nyelvészeti (frazeológiai) szakirodalomban közmondásnak (latinul proverbiumnak) azt az önálló mondatban megfogalmazott kijelentést nevezzük, amely népi bölcsességet fejez ki tömör, gyakran rímes formában, s amelyet egy nagyobb közösség ismer, mint például Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Valaha csak szájhagyomány útján terjedt, ma már tömegkommunikációs eszközök révén is. A szólás viszont nem mondatformájú, gyakran egyetlen szóval kifejezhető. Itt is megfigyelhető a párhuzamos szerkesztésmód vagy a rím: Majd ha fagy, hó lesz nagy. A néprajzosok a proverbiumokhoz számítják a szólásokat is, talán azért, mert a korábbi gyűjteményekben együtt adták ki őket. Az itt említett definíció azonban nem vonatkozik az írásbeliséggel nem rendelkező népek közmondásaira: ott jelentősebb a közmondások használata és szerepe a társadalomban. Például a nigériai csumburungok jogi gyakorlatában egy közmondás is felhasználható döntő érvként a bíróságon, s az elefántcsontparti bété törzsben az öregek tanácsába csak azt választják be, aki jól ismeri a közmondásokat – tehát a hagyományt.

K. G.: Mikoriak a legfontosabb magyar közmondásgyűjtemények? És melyek a legfontosabb legrégebbi közmondásszótáraink?
B. J. A.:
Sumer agyagtáblákra már 4000 éve jegyeztek föl közmondásokat. A legkorábbi kínai frazeológiai szótár első századi szerző műve. Nálunk aránylag későn, 1598-ban jelent meg az első ilyen jellegű kiadvány, a Baranyai Decsi János összeállította Ötezer görög–latin–magyar szólás gyűjteménye; ő Rotterdami Erasmus 1574-ben Bázelben kiadott szólásgyűjteménye alapján késztette el az első magyar nyelvű közmondás- és szólástárat. Kis Viczay Péter munkája 1713-ban látott napvilágot, ezt követte a XIX. században Baróti Szabó Dávid, Dugonics András, Kresznerics Ferenc, Ballagi Mór, Erdélyi János, Palkó Péter, Almásy János, Sirisaka Andor és Margalits Ede munkája. Nem mindenkié hozzáférhető, Pálóczi Horváth Ádámé kéziratban maradt. Legátfogóbb gyűjteményünket O. Nagy Gábor állította össze (1966). Az legújabbak szerkesztői főként a ma is gyakran hallható közmondásokat meg szólásokat rostálták egybe: Forgács Tamás (2003) irodalmi és sajtónyelvi példákkal illusztrálja használatukat, Litovkina Anna (2005) európai rokonságukat is megemlíti, Bárdosi Vilmos (2015) pedig bevezet kialakulásuk történetébe is.

K. G.: Hogyan születnek a közmondások?
B. J. A.:
Úgy, ahogyan a népmesék és a találós kérdések. Nem a nép, hanem egyetlen személy ajkán: egyvalaki megfogalmazza, kimondja, s ha ez másoknak is megtetszik, ismételgetni kezdik: először a családban, majd a faluban, a városban, s idővel nagyobb területen vagy az egész országban is elterjedhet. Persze ehhez hosszú évtizedek, esetleg évszázadok szükségesek. Napjaink számos közmondása, szólása már olvasható ókori nyelveken. Hammurápi akkád nyelvű törvénykönyve (i. e. XVIII. század) leszögezi: „Ha egy ember tönkretette egy hozzá hasonló [helyzetű] ember látását, tegyék tönkre az ő látását is.” Mi ezt tömörebben, szemet szemért formában használjuk. Természetesen, ma a rádió, televízió, sajtó és internet jóvoltából hamarabb válik közkinccsé egy-egy elmés megállapítás. Ennek ellenére sem könnyű kideríteni, ki és mikor használta először.

K. G.: Ma is születnek közmondások és szólások?
B. J. A.:
Természetesen. Híres személyiségek mondásai, a szállóigék gyakran válnak közmondássá, mivel az idő múltával a forrás gyakran feledésbe merül. Ismert slágerek szövegéből is származnak új szólások, például az LGT együttesnek köszönhető a mindenki másképp csinálja (1977); a némafilmek korszaka után egyre több filmbéli kifejezés lesz közmondásossá (az élet nem habos torta, 1969). Napjainkban a politikusok beszédeiben fordul elő sok aranyköpés, amelyek némelyike idővel bekerülhet a mindennapi beszédbe. Hogy aztán megmaradnak-e szállóigének, vagy közmondássá alakulnak, az a jövő zenéje – hogy Richard Wagner 1850-es elméleti munkájának címét idézzem.

K. G.: Hogy látja, régen több közmondást használtak az emberek?
B. J. A.:
Mondanivalónk szabatos megfogalmazását a gondosan megválasztott szavak mellett a kifejezések, szólások, hasonlatok és közmondások teszik lehetővé. A tömegkommunikációs eszközök éjjel-nappal ontják az információt, és gyakran használnak közmondásokat és közmondásparafrázisokat. némely napi- és hetilapok különösen szellemes címekkel örvendeztetik meg olvasóikat. Csakhogy aki nem ismeri az eredeti közmondást, az aligha képes értékelni a nyelvi humor ezen megnyilatkozásait. A közmondások használóira és elterjedtségére vonatkozó vizsgálatok csak az utóbbi évtizedekben indultak, és nincsenek korábbi adatok, amelyekkel összehasonlíthatnánk őket.

K. G.: Ön hol szerette meg a közmondásokat?
B. J. A.:
Már első osztályos koromtól faltam a könyveket. Olvasmányaimban, főleg a távoli népek életét bemutató regényekben és útleírásokban hamar felfigyeltem a közmondásokra és szólásokra, s igyekeztem a házi feladatokban, fogalmazásokban is használni őket. Rendszeresítettem egy külön füzetet, amelybe a nekem különösen tetsző kifejezéseket kiírogattam. Melléjük kerültek a Ludas Matyi szatirikus hetilap szójátékot tartalmazó viccei: ezeket vagy kimásoltam, vagy a rajzzal együtt kivágtam és beragasztottam. Szívesen lapozgattam különféle nyelvű szótárakat is. Legtöbb közmondással a népmesékben találkoztam.

K. G.: Ön több helyen is tanított magyart világszerte. Nehéz volt a tipikus magyar közmondásokat megtanítani?
B. J. A.:
A közmondások ugyanúgy tanítandók, mint bármely lexikai egység: szó vagy kifejezés. Ám ezen a téren jóval könnyebb a tanár dolga, mert míg a magyar és külföldi szavak között nincs egyezés, két távoli, nem rokon nyelvben a közmondás alapját képező metafora megegyezhet. Az egyes szavakat a külföldi diák az égvilágon semmihez nem tudja kapcsolni, viszont a közmondásokban gyakran azonos szemléletmód nyilvánul meg. Pekingi kollégáink kétkötetes magyar tankönyve 100 közmondást tartalmaz, s közülük 48-nak van szó szerinti kínai megfelelője, mint például Aki nem dolgozik, ne is egyék; Borban az igazság; Sok kicsi sokra megy. Természetes, hogy a válogatás szempontjait az azonosság szabta meg, ám az ebből is világos, hogy a földgolyóbis különböző pontjain élő emberek gondolkodásában sok az egyező vonás.

K. G.: Most min dolgozik?
B. J. A.:
Elisabeth Piirainen német kolleginámmal 301 adatközlő segítségével nemzetközi vállalkozás keretében vizsgáljuk a világszerte elterjedt idiómákat, mint például a rövidebbet húzza; úgy érzi magát, mint hal a vízben; egy test, egy lélek és ilyeneket. Az eddigi két kötetben 470 idióma részletes feltérképezése olvasható 78 európai és 19 Európán kívüli nyelv(járás) adatai alapján. Nemrég fogtunk bele a harmadik kötet munkálataiba. Emellett egyidejűleg több kisebb témával is foglalkozom. Mostanában a kínaiból kölcsönzött elveszti az arcát kifejezéssel bíbelődöm, emellett igyekszem megírni az Európai Frazeológiai Társaság tavalyi konferenciáján elhangzott előadásom bővített változatát. És az ember egy ház metafora ürügyén itt olyasféle kifejezésekről esik szó, mint akkora a szája, mint a bécsi kapu; „becsukom szememnek ablakát” (Vas István), baj van az emeleten és hasonlók.

K. G.: Nekem nagyon tetszik a Sas egyedül repül közmondásgyűjtemény. Kérem, mondjon néhány szóláshasonlatot, amellyel megdicsérhetem.
B. J. A.:
Ez igazán kedves kérés és egyúttal utalás a Tinta Könyviadónál 2017 őszén megjelent másik munkámra, a Hasonlatszótár-ra. Szívesen adok néhány példát.
A kötettel kapcsolatban használhatjuk a következő hasonlatokat: 1. a szerkesztő és a téma kapcsolatára: ismeri, mint a csizmája szárát; 2. a szerkesztés folyamatára: alakul, mint a parancsolat; könnyű, mint a kétszerkettő; 3. a szerkesztő: (munka közben) dolgozik, mint a güzü; éles a szeme, mint a sólyomé; úgy fog az esze, mint a beretva; virraszt, mint a bagoly; (munkája végeztével) büszkélkedik, mint a kakas a szemétdombon; örül, mint majom a nyakkendőnek; 4. a kötet: mindenről [azaz mindenre] jó, mint a szalonnafelső; 5. a kiadó igazgatója (a kötet elkészültekor): boldog, mintha az angyalát látná.

K. G.: Köszönöm a beszélgetést.
B. J. A.:
Igazán szívesen beszéltem ezekről a sok évszázados nyelvi kincsekről. Mert amiképpen már a legkorábbi magyar közmondásgyűjteményben is olvashatjuk, s ami a magyar nyelv megannyi közmondására, szólására és hasonlatára érvényes bölcsesség: „Nem fog az aranyon a rozsda”.

Minta a szótárból:

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Lapis József: Az elég jó kritikus – Az Élet és Irodalom 2018/37. számából.

Az Élet és Irodalom 37. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

A Könyvhét 2018/2. számaÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés