Babák magyar
népi viseletben
Macskarácsony
Kicsi Csascsi
és a rosszcsont madár
Csibi
tűzoltó lesz
Babák magyar <br> népi viseletben Macskarácsony Kicsi Csascsi <br> és a rosszcsont madár Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Köszönni a csillagoknak – Beszélgetés Boldizsár Ildikóval

Illényi Mária - 2017.10.05.

November közepén [2016-ban] jelent meg Boldizsár Ildikó legújabb könyve, az Életválságok meséi, Mesekalauz útkeresőknek. A kötet 55 történetet tartalmaz, és bevallom, engem már nyomban az első megszólított és elindított valami különös belső utazásra. „Szembefordulás a farkassal.”  A szörnyeteggel, aki üldözi a hőst, mindaddig, amíg bátorsága lesz megállni és szembenézni vele.

– Mikor hallotta először ezt a mesét?

– Ez a mese tíz éve szerepel a mesemondó-repertoáromban, de sajnos már nem emlékszem, hogyan került oda.  Két helyzetben szoktam mesélni. Az egyik magától értetődő: amikor valaki fél vagy menekül valami elől. A másik helyzet kicsit bonyolultabb. Vannak ugyanis olyan szellemi tanítások, amelyeket nem szabad idejekorán megnyitni. Ez a könyv például négy évet várt arra, hogy megírjam.

– A történet egyik üzenete, hogy akkor vagy képes szembenézni a farkasoddal, a félelmeiddel, ha már készen állsz a fejlődésre, tanulásra. Egyértelmű volt, hogy ezzel indul majd a kötet vagy volt több esélyes is?

– Abban a pillanatban, amikor nekiálltam az írásnak, tudtam, csakis ez lehet a mottó-mese. Annál is inkább, mert az egyes fejezetekben a metamorphoses-meseterápia olyan elemeit mutatom be, amelyeket pár évvel ezelőtt még nem lett volna szerencsés. A meseterápia klinikai és öngyógyító ágának bemutatásához szükség volt arra, hogy a mese újra bekerüljön a köztudatba.

– Ön mesekutató, meseterapeuta, meseíró, a néprajztudomány kandidátusa, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója. Amikor egy készülő könyvéhez válogat történeteket, elsősorban melyik tudásrétegből merít, melyik oldala vezeti a választásnál?

– Azt hiszem, egyik sem. Ilyenkor egy nő vagyok, aki együtt érez azokkal, akiknek a meséket válogatja. Beleélem magam a különféle élethelyzetekbe vagy felelevenítem az emlékezetemben azokat a nehézségeket, amelyekbe én is belekerültem valamikor. Így volt ez az Életválságok meséinél is… Életem összes krízisét újraéltem a válogatás során. Ez egyrészt nagyon megterhelő volt, másrészt adott egy biztonságos, erős alapot, hiszen az én életválságaim semmiben sem különböznek másokéitól.

– Jelen kötet a Mesekalauz úton lévőknek, életfordulók meséi folytatásának is tekinthető bizonyos szempontból. Mennyire különbözik a két kötet hangvétele? Egymásra épülnek vagy egymással egyenértékű „nehézségi” szinten van a kötetekbe válogatott mesék?

– Valóban egymásra épül a két kötet, eredetileg együtt is szerettem volna megjelentetni őket. De a kiadó igazgatója lebeszélt erről, amiért nagyon hálás is vagyok. Az Életfordulók meséi tulajdonképpen könnyű kis menetelés az új kötethez képest. Abban a kötetben az életszakaszokat jártam be mesék segítségével, és a fő cél az volt, hogy olyan meséket mutassak be, amelyek az egyik fejlődési szakaszból a másikba való átlépést segítik. Az új kötetben válsághelyzetek sorakoznak, ezért nem könnyű olvasmány. A mesekalauzok viszont rövidebbek, mert egyfajta gondolatkísérletként azzal próbálkoztam, mit tudok elmondani a mesékről „egy szuszra”. Új bekezdések, új gondolatszálak nélkül. Óriási kaland volt. Mintha minden mese után gyúrtam volna egy hógolyót, amely egyre nagyobb és nagyobb lett…

– „A betegségeknek van egy közös vonásuk: az egyensúlyi helyzetben beállt kedvezőtlen változás. Ez megtörténhet testi és lelki szinten egyaránt. Jönnie kell valakinek, aki megküzd azért, hogy visszaszerezze.” Ön szerint napjainkban hol billent ki legszembetűnőbben az egyensúly, akár társadalmi, akár egyéni szinten?

– Gimnazista koromban vetítettek nekünk egy dokumentumfilmet az embert veszélyeztető tényezőkről. Még most is hallom a narrátor hangját: „A Földnek nincs egyetlen biztonságos pontja sem”. Ezt ma már mindenki tudja. A mindennapi élet nehézségei ugyanezt tükrözik: eltűntek a biztonságos fogódzók, nehéz felépíteni egy olyan életet, amely mögött szilárd és megingathatatlan értékrend áll.

– Mesélt már elítélteknek, haldoklóknak, szülő nőknek, bántalmazott vagy gyermekotthonban élő gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Mi lehet a titok, a „közös pont”, ami nemtől és kortól függetlenül képes hatni a történetet hallgatóra?

– A mesehallgatás öröme. A vágyott és megkapott intimitás, ami a mesemondás során kialakul. Az idő, amit a mesemondó és a mesehallgató egymásnak szentel. És persze a történet, amely a szavakon túl is összekapcsolja őket.

– Jelen élethelyzetében melyik az ön meséje?

– A kötetet záró mese, az Anahakan-rózsa. Ez a mese egyszer megmentette az életemet, mert a tanítványom – aki a mesét fordította – épp akkor mesélte el nekem, amikor válságban voltam, de senki nem kérdezte meg tőlem, „mi bajom”… Amikor a mesében elhangzott ez a bűvös kérdés és a rózsa válaszolt rá, nyilvánvalóvá vált számomra, mit kell tennem. Azóta már továbbjutottam a mesében, és most éppen úton vagyok a kertbe, hogy végre köszönhessek a csillagoknak. Sorban, egymás után, egyenként, ahogyan a mesében a rózsát dajkáló kertész is teszi.

Illényi Mária

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi
Magvető Könyvkiadó, 432 oldal, 3990 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2017/4. számaA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés