Láng Györggyel beszélget Nádor Tamás – Könyvhét 20
Nádor Tamás - 2017.11.01.
[A Könyvhét megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából közreadott írás a netkorszak előtti időkből]
Láng György (1924-2011) Magyarországon sem ismeretlen világhírű vendéglátós szakember – a Wikipédia angol nyelven tud róla, magyar nyelven nincs róla szócikk – a budapesti Gundel vendéglő társtulajdonosa volt könyvének, és a könyve miatt vele készült interjúnak a megjelenésekor. Ahogyan az interjúban mondja: „Elég annyi: hiszem, hogy az élet jó, s ha akarjuk, jobbá lehet tenni. És élvezni kell az életet. Szeretném, ha sírkövemre ezt írnák: »Élt, nemcsak létezett«”
EMBER ÉS GONDOLAT
Láng Györggyel beszélget Nádor Tamás
2000. június 1.
Homo ludensnek vallja magát, de ehhez nem kellett bölcs olvasmányának, a nagy hollandus könyvének címét elcsennie, Huizinga szellemét fölidéznie. Természetéből adódik: valóban játékos ember, életeleme a derű, lendítője a mindennapi lehetőség, sarkallója a variációk sokasága, ösztönzője a képzelet. Hivatásos élet- és ételélvező tehát, szenvedélye: kellemes időtöltést teremteni önmagának és környezetének. S eközben addig álmodik szállodákat, éttermeket, míg ezek pompásan létrejönnek, és fehér asztaluknál, mondjuk, mennyei bébiangolnát, felséges spárgakompozíciót, vagy akár egyszerű borjúlábat költhet el, hozzá persze saját termésű bort ízlelgetve. Mert, ahogy mondja: nemcsak létezni, de élni kell.
– Könyvének volt egy ideiglenes címe is: életem receptjei. Csakugyan van olyan életreceptje, amelyhez mindig igazodott?
– Tapasztalom: aki Magyarországon optimistának vallja magát, az valójában rosszul informált pesszimista. Ám én igazi optimista vagyok. Pedig történt velem ez, az. Amikor például a vészkorszakban úgy volt, hogy pár perc múlva fölakasztanak, egyszerűen nem hittem el, hogy bármi efféle történhet velem. És íme, még mindig itt vagyok. De nem érdemes erről filozofálni. Elég annyi: hiszem, hogy az élet jó, s ha akarjuk, jobbá lehet tenni. És élvezni kell az életet. Szeretném, ha sírkövemre ezt írnák: "Élt, nemcsak létezett".
– S mi kell ehhez a szemlélethez? Ilyennek kell születni? Sokat kell dolgozni és tiszta lelkiismerettel nyugovóra térni? A rosszat elfelejteni és megőrizni a jót?
– Emlékezni kell a jóra is, a rosszra is. Nem szabad felejteni. De tudni kell elővigyázatosan és választékosan megbocsátani, vagy nem megbocsátani. Isten vagy a sors sok szépet, jót adott nekem, próbálok mindig erre figyelni…
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával