Milyen könyveket olvasnak a mai gyerekek? – Beszélgetés Kovács Eszterrel
Szénási Zsófia - 2017.01.13.
A magyar gyermekkönyvkiadás újabb kori története dióhéjban
A Pagony több évfordulót is tart ebben az évben [2016-ban]: 15 éve alakultak meg könyvesboltként és 10 éve annak, hogy elsősorban kiadóként működnek. Ez az időszak – nem kevéssé az ő hatásukra – alapvető változásokat hozott a hazai gyerekkönyvkiadásban. A kiadó története kicsiben reprezentálja mindazt, ami az elmúlt időszakban a hazai gyermekkönyvkiadást forradalmasította. A könyvfesztiválon [2016-ban] Külföldi trendek az ifjúsági irodalomban címmel szerveztek kerekasztalt a gyerekkönyvkiadóknak. Ennek apropóján Kovács Eszterrel, a kiadó főszerkesztőjével beszélgettem.
– 15 éve azzal a határozott céllal jött létre a Pagony Kiadó, hogy bevonja a kortárs szerzőket a gyerekirodalomba.
– A rendszerváltás körüli időkben egyetlen gyerekkönyvekkel foglalkozó kiadó volt, a Móra. Ennek sok előnye és sok hátránya volt, tény azonban, hogy minőségi könyveket adtak ki egy határozott ízléshez igazodva. A rendszerváltás után - amikor a kiadók átalakultak, megszűntek, új szereplők léptek fel -, elkezdődött a külföldi gyerekkönyvek kritika nélküli megjelentetése, a „minél többet, színesebbet és olcsóbbat” elve működött. 2001-ben hatan, három házaspár létrehoztunk egy gyerekkönyvesboltot. Többségünk bölcsész, így a kezdetektől tervünk volt, hogy kiadóként is működjünk. Mi tényleg a saját kis vagyonunkat tettük bele a kiadó elindításába, fiatalon, naivan és lelkesen belevágtunk. Másokkal szemben nagy előnyünk volt, hogy a vevőkörünket személyesen ismertük, hiszen mi magunk is dolgoztunk a könyvesboltunkban. Megismertük a könyvpiacot és a kínálatot. Kezdetben csak évi 1-2 könyvet adtunk ki, elsőként Marék Veronika: Boribonját adtuk közre. 2005 volt a fordulópont, innentől kezdve mondjuk azt, hogy elsősorban kiadó vagyunk, és mellesleg könyvesboltjaink is vannak.
– Első nagy vállalakozásotok rögtön nagyot szólt.
– 2005-ben jelent meg a Friss tinta című antológiánk, amely azóta számos kiadást megért, szerette a szakma, a közönség és tananyag lett a pedagógusoktatásban. Akkor és ott eldöntöttük, hogy elsődleges feladatunk a magyar kortárs gyerekirodalom publikálása lesz, és ebben a magyar képzőművészek is helyet kapnak, mint illusztrátorok.
– Részben a kiadónak köszönhető, hogy újra divat lett gyerekkönyvet írni és illusztrálni.
– Velünk együtt indult a Csimota, a Csodaceruza, a Naphegy Kiadó, illetve olyan, már létező kiadók is ráerősítettek a gyerekkönyv vonalra, mint a Scolar vagy a General Press. A Móra Kiadó Janikovszky János vezetésével újra megerősödött. Mindenkinek megvolt a maga profilja: a Csimota volt a legprogresszívabb kiadó, a Móra a klasszikus értékeket tartotta szem előtt, és mi voltunk azok, akiknek kortárs irodalom a legfontosabb. 2006-ban voltunk először a Bolognai Könyvvásáron, amely a gyerekirodalom legrangosabb találkozója Európában. Megvolt az első nagy rácsodálkozás, hogy külföldön mit jelent a gyerekkönyv. Láttuk, hogy nyugaton és Ázsiában milyen erős az illusztrációs vonal. A nyugati gyerekkönyvkiadók sokkal kevesebb szöveget és több képet tesznek bele egy-egy mesekönyvbe, vagyis a szöveg-kép arány egészen más, mint nálunk. A magyar közönség még ma is több szöveget, sokszor több mesét kíván, de minden egyéb tekintetben a magyar gyerekkönyvkiadás abszolút felzárkózott a nyugatihoz.
– Miben változott a kiadó szemlélete?
– Az első tíz év azzal telt, hogy megismertettük az újfajta szemléletű és tematikájú gyerekirodalmat a szülőkkel. Most azon fáradozunk, hogy a pedagógusokkal is felfedeztessük, és bekerüljön az oktatásba. Rendszerszinten azonban ez nagyon nehezen halad.
– Nemcsak mennyiségben és minőségben, de tematikában is bővült a hazai választék.
– Mindig törekedtünk arra, hogy olyan könyveket adjunk ki, amelyek hiánypótlóak. Marék Veronika Boribon beteg című könyve azért volt meghatározó például, mert nem volt ebben a témában jelen könyv a gyermekkönyvpiacon. Bolognában láttuk, hogy a mindennapi problémák köré egész könyvsorozatok szerveződnek, legyen az betegség, bölcsődébe-óvodába kerülés, szobatisztaság, illetve olyan komolyabb problémák köré, mint a szülők válása. Most már itthon is van belőlük, csak nem mindig jók: néha didaktikusak, humortalanok, túl direktek. Ezen csiszolni kell még. Gimesi Dóra Csomótündérét említeném jó példának, ami úgy szól a válásról, hogy ha a gyerek nem érintett benne, egyszerű meseként (is) tudja olvasni. Nincs még jó mesekönyv például az örökbefogadásról. Pedig nagyon fontos téma.
– Mi a helyzet az ifjúsági irodalom területén?
– A young adult könyvek kiadása nagy kihívás. Ahogy Nyugaton, nálunk is szép lassan döntögetik a tabukat: a rákos betegségtől, a családon belüli erőszakon át az internetes zaklatásig sok minden előkerült már. Néha úgy érzem, ezek könyvek már-már túl kemény hangvételűek, depresszívek, esszenciálisan hordozzák mindazt, ami rossz előfordul az életben. Ami bizonyos: ezek nem annyira időtálló könyvek, abszolút korhoz kötöttek, ezért ennél a műfajnál és korosztálynál a hitelesség mindennél fontosabb.
Szénási Zsófia
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával