Polgárnak lenni címmel adja közre a Magvető Kiadó azt az interjúkötetet, amelyben a 74 éves Kolosi Tamás, a Líra könyves cégcsoport feje vall családjáról, életének fordulatairól, szociológusi és vállalkozói tevékenységéről, kudarcról és sikerről.

– Mi késztette arra, hogy ilyen nyílt, kitárulkozó életút-interjút adjon?

– Nem én voltam a kezdeményező, hanem egy fiatal kolléganő, Ferenczi Borbála, aki készített már egy hosszú interjút Csepeli Györggyel, és Gyuri ajánlotta neki, hogy keressen meg engem, mint akinek nagyon érdekes az életútja. Én pedig úgy gondoltam, próbáljuk meg, meglátjuk, mi lesz belőle. Majd’ két éven át többször találkoztunk. Úgy gondolom, ha már ilyesmit csinál az ember, akkor csak teljes őszinteséggel érdemes.

– Sokakban fölmerült a kérdés, miért válik valaki sikeres, élvonalbeli társadalomkutatóból vállalkozóvá. Egy helyütt azzal magyarázza ezt, hogy a nemzetközi tudományos karrierje magyarként korlátokba ütközött.

– Az egyik tényező valóban az, hogy – ha nem is magyarként, hanem Magyarországon maradóként – a nemzetközi társadalomtudományos élvonalba nem lehet bekerülni. Ahhoz ott kell lenni. Én pedig nagyon szeretek magyarként Magyarországon élni. Külföldön tartottam előadásokat, Németországban több alkalommal hónapokig tanítottam, de amikor fölmerült, hogy költözzek ki, úgy döntöttem, Budapesten maradok. A másik tényező összefügg a történelmi helyzettel. Életem első negyven évét az államszocializmusban éltem le, amikor három olyan életpálya nyílhatott meg, miután a politikait eleve elvetettem, amelyben karriert lehetett csinálni: a sportolói, a művészi – egyikhez sincs bennem tehetség –, és a tudományos karrier. Az utóbbit választottam. A rendszerváltáskor jött egy újabb tényező, a szerencse. Az egyik legtöbbet publikáló szociológusként semmi okom nem volt, hogy meneküljek a vállalkozásba, de a kínálkozó lehetőség fölkeltette a kíváncsiságomat, a vágyamat, hogy ebben is kipróbáljam magam.

– Számos önnel kapcsolatos részletkérdésre választ talál az olvasó a könyvben. Közben néhány kulcsfogalom értelmezését is megismeri. Mindenekelőtt a polgár, a polgári magatartás fogalmáét.

– Én a hetvenes évek óta úgy gondolom, hogy polgárnak lenni nagyon pozitív dolog. Jóllehet abban az időben ennek a fogalomnak inkább negatív kicsengése volt, példa rá az úgynevezett kispolgárság-vita is, amely kimondottan negatív értelmezést adott. Ezzel már akkor sem értettem egyet, és azóta is ez a felfogásom.Olyannyira, hogy amikor hetvenéves lettem, Morcsányi Géza a Magvető akkori igazgatója és Tóth István György a Tárki vezetője teljes titokban összeállított egy emlékkötetet, amelyet a születésnapomon adtak át, és amelybe barátaim, kollégáim, ismerőseim – nemcsak kutatók, hanem írók színészek, vállalkozók – adtak egy-egy tanulmányt „a magyar polgár” témakörben. Hogy mit jelent számomra polgárnak lenni? Alapvetően függetlenséget. A mindenkori hatalomtól és bizonyos értelemben az ideológiáktól is. Már a nyolcvanas évek közepén megalapítottam az első jogilag önálló társadalomtudományi kutatóintézetet, a Tárkit. Alapvetően tartalmi-szakmai célok vezettek, de az is fontos volt, hogy ne legyen főnököm, önálló lehessek. És bár szociológusként később fölkértek politikai tanácsadónak – először Németh Miklós, majd Orbán Viktor –, mindkét alkalommal leszögeztem, hogy semmiféle politikusi szerepet nem vállalok, és arra sem vagyok hajlandó, hogy az adott hatalom, párt érdekében korlátozzam a véleményem. Persze anyagi biztonság is szükséges a mindenkori hatalomtól való függetlenséghez, amit kutatóként a szaktudás teremtett meg, és ez a vállalkozói szerepvállalásomban is fontos szempont. Félreértés ne essék, akár kutatóként, akár könyves vállalkozóként előfordul, hogy állami pályázatokon indulunk, tehát kapcsolatba kerülünk a hatalommal – ahogy a már említett tanácsadóként is –, de polgárok akkor vagyunk, ha függetlenek maradunk.

– Egy másik kulcsfogalom a könyvben a karrier, a karrierizmus. Erről szöges ellentétben áll véleménye a köznapi felfogással, amely gyakran a törtetővel azonosítja a karrieristát.

– Szerintem a karrierizmus és a törtetés nem szinonim fogalmak. A társadalmi rétegződés kutatójaként az egyik alapkérdésem volt, hogy mi határozza meg egy ember sikerességét, azt, hogy a társadalmi mobilitás során előbbre tudjon jutni. Mindig azt vallottam, hogy a siker sokdimenziós fogalom. Kellenek hozzá bizonyos adottságok, akár még genetikaiak is, és jelentős szerepe van a családi háttérnek. A harmadik tényező, hogy az emberben milyen ambíciók vannak, mennyire törekvő. Kiváló barátaim vannak, akiknek az életpályája ugyan nem bicsaklott meg, de nem tudott igazán kibontakozni, mert a sikerre való törekvés, vagyis a karrierizmus hiányzott belőlük. Tegyük hozzá, van egy, már említett negyedik tényező is, de ez tudományos eszközökkel nehezen ragadható meg: a szerencse.

– Az ön életében kulcsfogalomnak látszik a konzervativizmus is. Egy helyütt liberálisnak vallja magát.

– Igen, konzervatív liberálisnak, vagy ahogy a tizenkilencedik században mondták, szabadelvűnek vallom magam. Ez az én kutatói munkámban és a már több mint harmincéves vállalkozói tevékenységemben is megjelenik. Vannak nálam sikeresebb vállalkozók, a mi cégünk, a Líra a második legnagyobb forgalmú a hazai könyvpiacon. Az élvonalban szeretek lenni, ha nem is feltétlenül elsőként, mert ahhoz sokszor olyasmit is kellene csinálni, amihez nem fűlik a fogam. Ahogy a könyvben is mondom: nem az a fontos, hogy első legyek, hanem hogy jó legyek. Nem véletlen, hogy amikor a Láng Holdingban társammal, Erdős Ákossal elhatároztuk, hogy szétválasztjuk a tevékenységünket, én a könyvszakmát választottam, mert ez jobban illik ahhoz a konzervatív-liberális, polgári értelmiségi léthez, amit én kívánatosnak tartottam a magam számára. A hazai könyvszakma évi 55-60 milliárdos összforgalmával egy közepes iparvállalat bevételét éri el, itt tehát olyan nagyot dobni nehezen lehet. Nekem fontosabb, hogy a hozzánk tartozó Magvető a magyar és már a világ szépirodalmának is egyik vezető kiadója, hogy az Athenaeum egy százhetvenöt éves tradíciót folytat, hasonlóan patinás a Rózsavölgyi, mellettük a Corvina is tekintélyes kiadó, a lányom által kitalált Manó Könyvek kötetei pedig a Líra kiadói csoporton belül a legnagyobb árbevételt és nyereséget érik el. Inkább a könyvszakma minőségi oldala foglalkoztat, mintsem, hogy mennyi hasznot lehet kinyerni belőle.

Varsányi Gyula

Kolosi Tamás: Polgárnak lenni
Magvető Kiadó, 224 oldal, 4499 Ft