Osvát Ernő
Aforizmák
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Macskarácsony
A hanta banda -
Őskori kaland
Osvát Ernő <br> Aforizmák Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Macskarácsony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Könyvhét folyóirat

Ókori istenek laknak Budapest utcáin – Surányi j András

K. O. - 2017.03.09.

Budapesten járva lépten-nyomon történelmi emlékekbe, építészeti csodákba botlik a nyitott szemmel járó gyalogos. A látványos művészeti alkotások és a varázslatos épületek azonban mind egy-egy történetet mesélnek el. Ezekről a történetekről, a magyar főváros nem is annyira rejtett mitológiai vonatkozásairól szól Surányi j András képzőművész képzeletbeli, és egyben valós sétára invitáló könyve, az Istenek alkonya. Múltról, jelenről, és dühös istenekről beszélgettem a szerzővel.


– Fogalmazhatunk úgy az Istenek alkonyáról, mint előző kultúrtörténeti kötete, a Pesti Broadway egyfajta folytatása?

– Örülök, ha az olvasó lát párhuzamot az előző könyvek és a most megjelent között, tudni illik a formátum, és bizonyos tekintetben az „outfit” - tehát a borító, és a grafika - is hasonlít, a könyv szemlélete úgyszintén, most viszont kicsit más szemszögből vizsgáltam meg a környezetemet. Lévén évtizedek óta terézvárosi lakos, általában az itteni, azaz a belvárosi jelenségek kapnak meg, ezek után kutatok, úgy a könyveimben, mint a privát életben. A budapesti épületek gyakran titokzatos díszeire, a gyalogosokat figyelő arcokra, ornamentikákra, jelekre már gyerekkoromban is rácsodálkoztam. Eleinte nem tudtam mit kezdeni velük az érdeklődésen túl, nem ismertem történetüket. Olyan volt ez, mint egy képtárban, ahol az ember nézegeti a képeket, de hiába nyűgözik le őt a mozgalmas jelenetek, az ecsetvonások, a hangulatok, fogalma sincsen, hogy valójában mi történik a festményen. Az épületdíszekkel történő nap-napi találkozásom azonban már arra ösztökélt, hogy a mögöttes tartalom után járjak, kutassak, hogy beszélő viszonyba kerüljek a már ismerős alakokkal.

– Miképpen lehet ezeket a történeteket felkutatni? A belvárosi házak nem újak, így az épületdíszek eredeti alkotóival ma már sajnos nem tudunk beszélgetni.

– Helytörténeti szempontból ezek valóban nem új házak, mégis több ezer évvel újabbak, mint a történetek, melyekről szólnak. Budapest e részein majdnem minden ház építészeti stílusának neve „izmussal” végződik, ez azt jelenti, hogy van egy történelmi eredetije, és a homlokzatokon található mitológiai alakok és jelképek ezt a régmúlt kort, annak történeteit idézik. A megfejtést történelmi korok, építészetben, kultúrájában, mítoszaiban kell keresni. A budapesti épületdíszek révén így az ókori etruszkoknál, rómaiaknál, a görögöknél, a zsidóknál, esetleg az egyiptomiaknál lyukadunk ki, és ezek a szimbólumok, marcona tekintetek, igéző hölgyarcok e korok, népek, földrajzi helyek hitvilágához és kultúrájához kötődnek. Bele kell tehát vetni magunkat e népek mitológiájába, jó, ha az Ótestamentum, pár szótár és térkép is kéznél van.

– És az ijesztő fejek, rémalakok nyomára is bukkanunk? Merthogy ilyenből is akad jó pár, ha felpillantunk egy-egy homlokzatra.

– Az isten alakok, atlaszok, hermák, kariatidák az épület rendeltetéséről, a tulajdonosról üzennek első sorban. Az ijesztő arcok az illetéktelen betolakodó elriasztására, megfenyegetésére, szemmel verésére szolgáltak. Nem véletlenül próbáltam őket a ma ormótlanul melléjük biggyesztett riasztóberendezésekkel együtt fotózni, az érdekes párhuzam kedvéért.

– Mi alapján szelektált a képek, díszek között, hogy mi kerüljön bele a könyvbe?

– Sok százszor több fotó készült persze, mint ami a könyvben látható. A válogatás mégsem volt olyan komplikált. Rengeteg képet lehet készíteni a városban járva, de amikor a szerző elkezdi osztályozni a házakon megjelenő szimbólumokat és alakokat, akkor rövid úton kiderül, hogy még sincsen olyan hatalmas mennyiségű szereplő, mint amennyi fénykép elkattant. Igyekeztem a leggyakrabban előforduló istenek és a rájuk utaló szimbolikus tárgyak legszebb, legjellegzetesebb ábrázolásait és történetüket bemutatni.

Úgy érti, hogy vannak hasonlóságok?

– Arra céloztam inkább, hogy egy isten több formában, különböző megfogalmazásokban jelenhet meg. Van, hogy alig, csupán isteni attribútumai által ismerjük fel.  Hermész vagy Merkúr például tíz különböző megjelenítésben is fel tud bukkanni, és aki nem merül el az épületdíszek mitológiájában, könnyen hiheti, hogy tíz különböző istent látott, pedig mindannyiuk szárnyas kalpagja és a jellegzetes „hermész-bot” elárulja, hogy a rendkívül gyakori épületdísz, a talán legkedveltebb isten, a kereskedelem és egyben az utazók és útonállók istenéről van szó.

– Választott esetleg kedvenc díszt vagy alakot?

– Általában istenek, azok szolgái vagy barátai jelennek meg az épületeken. Van viszont egy hölgyismerősöm, aki nem istennő. A Kazinczy utcában bukkantam rá Arakhnére, a tehetséges ógörög szövőnőre. A vesztét pont a tehetsége okozta. Pallasz Athéné, aki a kézművesség – ma talán az iparművészet lenne helyesebb –, istennője is volt, szintén szépen szőtt és erre igen büszke is volt. Híre járt viszont, hogy Arakhné a legjobb ezen a téren. Az istennő rosszul viselte, hogy van nála tehetségesebb, kihívta hát egy döntő versenyre a művésznőt. Arakhné megnyerte a vetélkedést, de a kárára. Athéné féktelen dühbe gurult, és bosszúból pókká változtatta őt, és egész családját. Így lett ez a fiatal textilművésznő az iparművészet első megnevezett mártírja. Az épületen ott van Arakhné szenvedő arca, mellette a pókháló, és a pók is, valamint az iparművészet címerét, a három pajzsot szintén megtaláljuk a homlokzaton.

– Mennyi idő alatt készült el a könyv?

– Mondhatom, hogy fél év alatt, azonban úgyis, hogy csaknem húsz év alatt. Húsz éve foglalkoztat ugyanis a téma, de vannak olyan képek a könyvben, amik nem húsz, hanem lassan negyven éve készültek. Már jóval a rendszerváltás előtti, háborús károktól hemzsegő Drezdában megfogtak bizonyos épületdísz ábrázolások.

– Kiknek szól az Istenek alkonya?

– Mindenkinek – nem csupán szakembereknek, építészeknek –, akiknek fontos magyarázatot kapni az oly ismerős, mégis oly titokzatos közszereplők mibenlétéről. Elképzelésem szerint ez a könyv minden bővebb kabát zsebében elfér. Egyfajta útikönyv, melyet magunknál tarthatunk, és ha kétségeink támadnak egy-egy tetszetős épületdísszel kapcsolatban, akkor a könyv segítséget nyújthat a beazonosításnál. Mindenkinek szól tehát a kötet, hat éves kortól százhúsz évesig.

K. O.

Surányi j András: Istenek alkonya
Fekete Sas Könyvkiadó, 220 oldal, 3500 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2017/3. számamókus könyvek reklámfüzethosszú hajúmacskarácsonyszülinapirosszcsontCsibi állatorvos leszA hanta banda
Belépés