„Ha valami rém okos bácsi, mondjuk egy pszichoanalitikus megfigyelné az életem, egész biztos rém unalmasnak és egész hétköznapinak találna, és nem pocsékolná rám az idejét, hanem visszatérne háromszemű és kétorrú hercegnőjéhez, akinek lelki problémáit biztos sikerrel oldaná meg. De én mégis olyan beképzelt alak vagyok, és azt hiszem, hogy velem annyi érdekes dolog történik, hogy azt föltétlenül szükséges megörökíteni az utókor számára” – írja egy helyen Janikovszky Éva, leánykori nevén Kucses Éva a naplóírás kapcsán, míg máshol: „Most szentül elhatároztam, hogy naplót írok, mert nagymama koromban irtó guszta lesz elolvasni, és különben is szokás. Szóval az a vicc, hogy mindennap ír az ember, és a végén van egy egész könyv” – fogalmazza meg a lényeget 12 éves korában. Az eredmény: hat füzetnyi napló 1938 és 1944 között, apró gyöngybetűkkel, rendezett írásképpel. Egy szegedi lány fejlődéstörténete, aki 1938-ban még kislány, 1944-re – a történelmi időknek is köszönhetően – érett gondolkodású nővé válik. Az első két év naplóbejegyzései derűsen ártatlan és naiv lányka képét mutatják, aki lelkesen fecseg a szokásos témákról: családi események, iskolai történések, fiú ügyek, szórakozás, unatkozás, ha egy délután véletlenül nem lép ki a házból. De már ekkor is megnyilvánulnak később legendássá vált tulajdonságai: a jó megfigyelőképesség, a humor és az irónia. A nyelvi megfogalmazásban több mára megmosolyogtató kifejezést halmoz, nyilván az akkori diáknyelvhez igazodva, s gyakran használ efféle jelzőket: irtó, guszta, rémes, őrült, csuda. Naplójában híven megörökíti a szegedi ifjúság társaséletének és szórakozásának alkalmait is: zsúrok, korzózás, mozi, kirándulás, és sok-sok tánc. Irigylésre méltó a korabeli társasélet intenzitása, különösen a mai körülményekhez viszonyítva. Az életkornak megfelelően a naplóban kiemelt helye van a fiú ügyeknek: az első szerelmet több másik követi, az udvarlók számában nincs hiány. A kamaszlány önmagát többször is tréfásan „csapodárnak” nevezi, persze az udvarlás megmarad a kor polgári szokásainak keretei között. Szellemes bejegyzésekben írja meg a randevúkat és a párkapcsolatok alakulását, „szerelmi hőfokmérőt” vezet. Utolsó nagy szerelme ebből a korszakából Ortutay Gyula.

Feltűnő a kamaszlány zenei műveltsége. Janikovszky János elmesélte, hogy a háttérben a naplókban csak Kisapaként emlegetett Donászy Kálmán, Éva nevelő apja áll, aki a Szegedi Szabadtéri Játékoknak volt a titkára, mellesleg újságíró, költő, zeneszerző, operettet is írt. Mivel bejáratos volt a színházba, Janikovszky Éva gyakorlatilag a zenekari árok mellett töltötte a gyermekéveit, s már igen korán kifinomult zenei és irodalmi ízléssel rendelkezett. Kisapa széles körű műveltségét még János is megtapasztalhatta, ahogy csodálatos zongorajátékát és kiváló énektudását is, amivel gyakran elszórakoztatta őket Budapesten, a Bajza utcai lakásban.

A háború közeledtével a fiatal lány vidám és derűs hangjába félelem vegyül, 1940 karácsonyán fogalmazott versében például így ír: „Van-e jogunk más témáról írni/ Vagy csak arról, mitől véres a föld./ Merjük-e hinni, hogy lesz még tavasz/ És jelszó, ami nem így szól: Öldd!” De még tartanak a vidám összejövetelek, a háború még valahol távol zajlik. Aztán 1941 húsvétján már így fogalmaz: „Történelmi időket élünk, ezt kénytelen vagyok most már leszegezni…kénytelen vagyok naplót vezetni, mert ha mindez nincs megörökítve, jövőre talán magam sem hinném el.” A háborút – kamaszlánytól szokatlan éleslátással és már-már szarkasztikus humorral egy német-angol futballmérkőzéshez hasonlítja, amelyhez végül a közönség is csatlakozik. Aztán ahogy a front közeledik – tanúja a szegedi vasútállomás lebombázásának, majd a híd felrobbantásának – a hangja elkomorodik. A családját is érintő vészkorszak leírása szívszorító, alig talál rá szavakat. Az utolsó bejegyzés 1944 karácsonyára datálódik.

Janikovszky Éva a naplója mellett sok kamaszkori emléket is őrizgetett a fiókos szekrényben: rajzokat, báli meghívókat, belépőket – ezekből is bekerült néhány a megjelent naplókötetbe. A családi fotókat egy hatalmas kofferban tartották. Néhány korabeli dokumentummal és újságcikkel kiegészítve Dési János válogatott belőlük a könyvbe, míg a naplót magyarázó lábjegyzeteket Dóka Péter, a kiadó főszerkesztője készítette el nagy gondossággal. Az írónő fia sokáig úgy gondolta, hogy a naplóból kitépett lapokat édesanyja diszkrécióból eltávolította. A megjelenés előtt a hat kitépett oldalpárból öt előkerült Éva gyerekkori szerelmének, Kardos Gábornak a hagyatékából, Kanadából, az írás megszületése után nyolcvan évvel. Hasonlóan megkerültek a gyerekkori barátnőnek, Deutsch Verának írt levelek is, amelyek rendszerezése és kiadása még várat magára.

Szénási Zsófia

Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944
Móra Könyvkiadó, 199 oldal, 2999 Ft