Rigler Ilona és Pacskovszky Zsolt a Lélekdokiról
Szénási Zsófia - 2014.04.01.
Munkában a lélekdoktorok
Lélekdoki címmel a Móra Kiadó tavasszal új pszichológiai könyvsorozatot indított útjára a 9-11 éves korosztály számára. A könyveket Pacskovszky Zsolt író és Rigler Ilona, a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátere írta, illetve a Heim Pál Gyermekkórház Mentálhigiéniai Központjának munkatársai is közreműködtek ötleteikkel és tanácsaikkal. Az első kötet az iskolai kiközösítés témáját dolgozta fel, a második a szülők válását, a most megjelenő, harmadik kötetben a kistestvér születésével foglalkoznak. A sorozatról a két szerzővel, Rigler Ilonával és Pacskovszky Zsolttal a Mentálhigiéniai Központban beszélgettem.
- Hogyan talált egymásra író és pszichiáter?
P.Zs.: A kiadó hozott össze bennünket. Dian Viktória, a Móra Kiadó főszerkesztő-helyettese ötletéből született meg a sorozat, amihez megtaláltak engem. A sorozattal párhuzamosan egy másik ifjúsági könyvsorozatba is dolgoztam, ami a Tabu könyvek sorozatcímet viseli és nagykamaszokhoz szól.
R.I.: A kiadóval már korábban is kapcsolatban voltam, szülőknek írt, gyerekpszichológiai kérdést is érintő könyveket lektoráltam. Viktória említette, hogy indítanának egy új sorozatot. Eredeti elképzelése szerint egy-egy témát megírt volna az író, azt én gyermekpszichiáteri szemmel elolvastam, lektoráltam volna, és az adott probléma feldolgozását segítő feladatokkal, kérdésekkel egészítettem volna ki. Ehelyett azt gondoltam, hogy a kollégáimmal együtt, teamben gondolkodva, beszélgetve, többféle tapasztalatot, szemléletet adhatunk át Zsoltnak.
P.Zs.: Az itt dolgozó szakemberek bizonyos dolgokban egyetértenek ugyan, de más és más a hátterük, a szakmai tapasztalatuk, az életkoruk, ezért az ötleteik, kritikáik is mások. Számomra ez építő jellegű.
- Magyar ötlet a sorozat, vagy külföldi licence?
R.I.: Úgy tudom, hogy Franciaországból érkezett az ötlet. Nyugat-Európában több korosztálynak futnak különböző pszichológiai sorozatok, ezekre itthon is nagy szükség lenne. A kiadó elsőnek ezt a korosztályt célozta meg. Ők már kezdenek leválni a szülőkről, de még nincs elég tudásuk és tapasztalatuk az önálló élethez, a befogadóképességük viszont nagy. Ha lenne folytatás, elsőként a 12-14 éves korosztályra szavaznék, majd felmenő rendszerben a többire.
- A kiadó minek alapján ajánlotta a témákat?
P. Zs.: A kiadó tájékozódott az iskolákban és felállított egy rangsort arról, mi foglalkoztatja leginkább a gyerekeket a 9-11 éves korosztályban. A már megírt témákon túl szerepel még a listán a számítógép függőség (ebből születik a következő kötet), a pénz, anyagiak, valamint az iskolautálat is. Leginkább az iskolához, az ott megélt helyzetekhez, tapasztalatokhoz is kapcsolódó történetek sikeresek. A számítógépes történet alapszituációja az lesz, hogy mi történik, ha áramszünet van? Hogyan lehet internet nélkül élni?
- Ez a harmadik kötet, amit együtt írtak, tehát kialakult a munkamódszerük. Miből áll?
P.Zs.: Van egy téma, eljövök a pszichológus-pszichiáter teambe, ahol ötleteket kapok. Azt szoktam kérni, hogy mondják el, az adott problémát illetően mit csinál rosszul a gyerek, a szülő vagy éppen a tanár. Ebből tudok jól dolgozni. Meghallgatom, milyen problémákat kell beépítenem a könyvbe, gyakran kész sztorikat kapok, visszagondolok a saját gyerekkori élményeimre, és az utca emberét (vagy gyerekét) is meghallgatom. Nyitott füllel járok a városban. Megszületik egy történet, egy első verzió, amit elhozok ide és a szakértők megbírálják. Az elején volt egy kis félelmem, hogy finomkodva fogják értékelni, amit írtam, de szerencsére nem. Nem vagyok olyan típus, aki magára veszi a kritikát, tudok belőle építkezni. A pszichiáterek mellett a sorozat szerkesztőjétől, Dian Viktóriától is kellően kritikus javaslatokat kapok.
R.I.: Miután az első beszélgetést követően Zsolt megírja az első verziót, mindannyian átolvassuk a történetet, beszélgetünk róla, majd elhívjuk Zsoltot, és újabb beszélgetés keretében elmondjuk észrevételeinket, véleményünket. Szükség esetén Zsolt ezek alapján javítja az eredeti művet. Elég kritikusak vagyunk, de a beszélgetés a lényeg, nem a negatív kritika.
- Az eddigi két kötet eladási mutatói igazolni látszanak a sorozat létjogosultságát.
R.I.: A dráma, ami benne van a könyvekben, érzelmileg megfogja a gyerekeket. Nagy előnye még, hogy az ő nyelvükön szól, nem lekezelő és nem túl bratyizós.
- A mostani kötetnél, a kistestvér születésénél milyen problémákról beszélhetünk?
R.I.: Ilyen hír hallatán a gyerekben pozitív és negatív érzelmek egyaránt előtörnek. Örül persze, de fél is, hogy a tesó születése után már nem fogják eléggé szeretni. Vajon osztható-e a szeretet és nem kevésbé az anyagiak? Feltétlenül hangsúlyozzuk, hogy nem a gyerek döntése, hogy lesz-e testvére, kizárólag a szülőké. Másképp éli meg a történést egy fiú és egy lány. A lányok gondoskodóbbak. A fiúk nem is nagyon merik kimutatni, hogy örülnek, kifelé csak a negatívumokat mutatják.
- Egészen más szempontokat vesz figyelembe egy író, aki elsősorban az érzelmekre hat, és egy orvos, akinek gyakorlatias, kézzel fogható megoldási javaslatai vannak. Nincs huzavona ebből? Mi a recept arra, hogy ne tanmese legyen a közös munkából?
P.Zs.: Van küzdelem, kétségtelenül. Az író drámát ír, amiben rossz dolgok történnek, rossz megoldások születnek. A pszichiáter – szemléletéből adódóan – mindenben a pozitívumot keresi, azt szeretné, hogy a történet pozitív kicsengésű legyen. Mindig eljutunk egy olyan fázisba, ahol recseg-ropog a dolog. Az utolsó kötet első verziójában már direkt túl is írtam a drámai helyzeteket, a szereplők reakcióit, hogy a túlzásokat farigcsálva könnyebben eljussunk a hitelességhez. Normális szereplőket szeretnék teremteni, akiket az adott szituáció kilök a komfortzónájukból, és erre valamiképpen reagálniuk kell.
R.I.: Mi valóban pozitív irányba próbáljuk lökdösni a történetet. Bízunk abban, hogy a szülők is kezükbe veszik a könyvet, és fontos, hogy ők is pozitív megerősítést, jó ötleteket kapjanak. Nincs fekete és fehér, mindenkiben van ebből is és abból is. Sőt, a tanárok is beleolvasnak, és a pszichodráma foglalkozásokhoz felhasználhatják a szituációkat. A szituációs játékban a könyvből kiindulva mindenki behozhatja a saját problémáját. Ez a legjobb felhasználás, mert ott helyben megtörténik az érzelmi feloldozás.
Szénási Zsófia
Pacskovszky Zsolt – Rigler Ilona: Lélekdoki. Hogyan élheted túl, ha minden a testvéred körül forog? Ill. Kalmár István
Móra Könyvkiadó, 64 oldal, 2290 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A derűre születni kell – Kepes András gondolatai bájvigyorról és panaszkultúráról
Veszélyzónák és kisebbségpolitika – Beszélgetés Romsics Ignáccal
„Nem első, hanem jó akarok lenni” – Kolosi Tamással készített életút-interjút Ferenczi Borbála
Mi lett a két órára tervezett kalandból? – Beszélgetés Nógrádi Gáborral
Csodák ideje – A legnagyobb ajándék és más klasszikus karácsonyi történetek