Pacskovszky Zsolt író, műfordító jó barátságban van mind a francia, mind a magyar ifjúsági irodalommal: ugyanolyan jól ismeri a szakiskolások világát, mint az álmodozó kiskamaszokét, nem könnyű a dolga, főleg, mert mindezt a francia (gyermek)irodalom perspektívájából (is) kell szemlélnie.

- Először fordítások révén ismertek meg a gyermek- és ifjúsági könyvek olvasói: Timothée de Fombelle az Ágról szakadt Tóbiás, valamint a Vango fordítása fűződik a nevedhez. Milyennek látod a francia író világát?

- Ha több mint ezer oldalt fordít az ember egy szerzőtől, akkor kissé elfogult lesz vele szemben, és elnézi neki, ha helyenként didaktikus vagy érzelgős. De, bevallom, az Ágról szakadt Tóbiás esetében – talán mert úgy éreztem, hogy egy ifjúsági regénynél ezt bátrabban megtehetem – néhol csaltam egy picit, a magyar szövegben több a nyelvi játékosság és kevesebb az érzelgősség, mint az eredetiben. Fombelle világában a franciás elegancia fog meg leginkább, az, ahogy a kalandos, fordulatos, biztos dramaturgiai érzékkel felépített történetekben, a finom költőiséggel átitatott stílusnak is köszönhetően leheletszerűen egymásba csúsznak a valóság és a szárnyaló fantázia elemei. Kíváncsian várom hamarosan megjelenő új, nagy lélegzetű regényét. Amúgy meg csöppet irigylem őt azért, hogy olyan francia írók műveiből építkezhet, mint Verne vagy Dumas – én nehezebben találom meg a magam viszonyítási pontjait a magyar ifjúsági irodalomban.

- Magad is több ifjúsági regény szerzője vagy (Szabadesés, Az álomrendőrség), mi volt az inspiráció, ami miatt belekezdtél ezekbe a könyvekbe?

- Ha nem kerülök munkakapcsolatba a Móra Kiadóval az Ágról szakadt Tóbiás kapcsán, könnyen lehet, hogy soha nem írok ifjúsági regényt. Idővel ez a munkakapcsolat egyre szorosabbá vált a szerkesztők kvalitásának és egy nagyon rokonszenves vonásnak köszönhetően: más kiadókkal ellentétben a Móra mindig határidőre fizetett… Elkezdtem lektori jelentéseket írni nekik, egyre több francia nyelvű gyerekkönyvet és ifjúsági regényt olvastam, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy érdekel az irodalomnak ez a szegmense, és én is szívesen kipróbálnám magam benne. Az álomrendőrség már felkérésre íródott, Enner Patrícia, a Betűtészta könyvesbolt és kiadó vezetője – talán a fiára gondolva – egy fiúsabb, alsósoknak szóló könyvsorozatot tervezett indítani, én meg – talán a saját fiamra is gondolva – igent mondtam a felkérésére.

- A Szabadesés a Móra kiadó Tabu-sorozatában jelent meg. Mennyiben tabudöntögető a könyv?

- Az én szememben legfeljebb annyiban, hogy Magyarországon jelent meg, ahol, mint könyvesboltos ismerőseimtől hallottam, a szülők némelyike már a borító láttán felhördült, hogy mit keres a polcon a sok bájos hercegnő és dinó közelségében. A főszereplő fiú és a tanárnője közötti szexuális viszony amúgy akár banálisnak is tekinthető, és írás közben ébredtem rá, hogy a könyv nem is annyira erről, hanem inkább egy kamasz srác szeretetéhségéről szól, aki körül szép lassan elfogy a levegő, és fuldokolni kezd a társaitól, legfőképpen pedig a felnőttektől.

- Az álomrendőrség a fiatalabb korosztályt célozza meg. Milyen szempontokat vesz figyelembe az író, amikor a kiskamaszoknak ír?

- Egy kiskamasznak még jobbára a szülei vásárolnak könyvet, ezért, ha elvárásoknak akartam volna megfelelni, akkor inkább a szülők szempontjait kellett volna figyelembe vennem. Ezt azonban megalkuvásnak éreztem volna, és abban állapodtunk meg, hogy ez egy vagányabb, szépelgéstől mentes könyv lesz.

- Mit gondolsz Az álomrendőrség illusztrációiról?

- A koncepció része volt, hogy az illusztrátor, Neszmélyi Réka sem a szülők kegyeit fogja keresni, hanem egyedibb képvilágot teremt, ami remélhetőleg megragadja a kiskamasz olvasókat. Engem azonnal megfogtak firkaszerű rajzai, és a gyerekektől is sok pozitív visszajelzést hallottam. Sok szülő viszont már a borítón vicsorgó medvefejet is rémisztőnek találja.

- Milyen terveid vannak erre az évre, megjelenik-e például Az álomrendőrség második része?

- Egy közeli hozzátartozóm súlyos betegsége miatt elég nehezen tudok most „álomrendőrséges” hangulatba kerülni. De némi esély még van arra, hogy karácsonyra megjelenjen a második rész. Emellett a Filmalap támogatásával egy műfaji film, egy krimi forgatókönyvét írom a bátyámmal, és lassan neki kell állnom a Lélekdoki-sorozat 5. kötetének is (a 4., amely az internetfüggőségről szól, ősszel jelenik meg). Ígértem még két másik kéziratot is a Mórának: egy történetet egy kislányról, aki egy múzeumban függő festménybe, majd más festményekbe „mászik bele”, illetve egy napjaink Párizsában játszódó ifjúsági regényt, egy magyar kamasz fiú és egy harminc évvel ezelőtt eltűnt francia pincérlány különös kapcsolatának történetét – ha a terveimet nem írja felül az élet, akkor remélem, hogy a kettő közül valamelyiket sikerül év végéig befejeznem.

Pompor Zoltán