Két hónappal ezelőtt, a vírus megjelenésekor meglehetősen drámai helyzetet vázolt fel Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke a könyvszakma kilátásaival kapcsolatban. Az egész szakma összefogott, kész tervekkel álltak az állami döntéshozók elé. Arra voltam kíváncsi, milyen változásokat hozott-e az elmúlt két hónap.

– Vidéken két hete, Budapesten egy hete kinyithattak a könyvesboltok. Megkönnyebbült a könyvszakma?

– Vidéken és Pesten is az első napokban tapasztalható volt egyfajta lelkesedés, örültek a vásárlók és örültek az eladók, de ez néhány nap alatt lecsengett. Véleményem szerint nem várható gyors visszarendeződés, sőt még perspektívában sem látom, hogy mikor lesz újra a megszokott a könyvesboltok forgalma. Egyrészt a könyvvásárlás nem prioritás, másrészt a járvány gazdasági következményei miatt az embereknek kevesebb a pénze, mint korábban. Magam is meglepődtem, hogy két hónap kiesés milyen mélyrepülést okozott a gazdaságban, magával rántva természetesen a könyves szektort is. Keveseknek volt jelentős tartaléka, jellemzően a szakmát mikro- és kisvállalkozások alkotják. Figyelemre méltó viszont, hogy sem a kicsik sem a nagyok nem bocsátottak el jelentős számú munkavállalót, az alkalmazottakat igyekeztek megtartani. Mivel az elmúlt időszakban a könyvszakma nem kapott valós segítséget, várható, hogy a nagyok még jobban megerősödnek, míg a közepes és kis könyvkiadók egy része tönkremegy.

– Két hónapja beszéltünk, akkor terveztétek éppen a könyvszakmát segítő csomagot letenni az illetékesek asztalára.

– Nem sok valósult meg belőle egyelőre, ugyanaz az általános munkahely megtartó csomag áll rendelkezésünkre, mint bárki másnak. Választhatjuk a fizetési moratóriumot, ami azonban csak elodázza a problémát. Hiszen, ha nem tudnak megjelenni a könyvek, nincs forgalom, miből fizeti vissza a cég az elhalasztott hitelt? A könyvesboltok bezártak, de a dolgozók nagy részét mégsem bocsátották el, várva a kedvező fordulatot. Az első körös Kurzarbeit elgondolás teljes melléfogás volt, és köze nem volt az eredeti német elképzelésekhez. A második körös megoldás – kétórás munkaidőt fizet a cég, a másik hatot hozzápótolja az állam – sem volt igazán értelmezhető a bezárt könyvesboltok esetében. Az így foglalkoztatott dolgozók közvetlenül megkapják az államtól a kieső nettó bérük 70%-át. A  cég pedig még egy hónapig nem küldheti el a támogatásban részesült dolgozóját. Az elbírálás nehézkes és lassú.

– Mikorra térhet magához a könyves világ?

– V alakú növekedés helyett – optimista becslések szerint is - gyökjelesre számítunk, ami a lassú felkapaszkodás után egyenletes vonalvezetést jelent. Mivel a kis és nagy kiadók anyagi alapjai teljesen mások, brutális különbséget várhatunk. A boltok bezárása után a webáruházak forgalma jelentősen növekedett, még új szereplők is piacra léptek – ezek a későbbiekben nem valószínű, hogy megmaradnak. Az online forgalom hozott annyi bevételt, hogy talpon tudjanak maradni a kiadók. Most kinyitottak a boltok, ami azt is jelenti, hogy ismét ki kell termelni a bérleti díjat, a rezsiköltséget és a dolgozók bérét, és csak egy-két hónap múlva látszik majd, hogy ez sikerülhet-e. Véleményem szerint a várható forgalom ezt nem fogja tudni lekövetni. A tőkeerő fogja meghatározni, kik maradhatnak életben. Az NKA-ban továbbra is nehezen értelmezhető pályázatok kerülnek kiírásra, sok a célzott pályázat, ami pedig mindenki számára elérhető, az filléreket ad a valós költségekhez képest. Jó hír viszont, hogy az NKA meghirdette a X. Márai programot, 100 milliós keretösszegre. Európában mindenütt nagylelkű támogatásban részesült a könyvszakma, például az állam a közművelődési intézetek számára vásárolt könyvekkel támogatta a kiadókat. Volt egy javaslatunk, miszerint az állam ezeken az intézményeken keresztül könyvcsomagokkal támogatta volna az olvasókat. Ennek gazdasági, lelki és népnevelő hatása is fontos lett volna a bezártság időszakában.  Egy milliárdot kértünk erre a célra, most 500 milliónál tart az ígéret. Demeter Szilárdtól hivatalos tájékoztatást kaptunk a „Magyar könyvkiadókat megsegítő program” elindításáról, és az első 100 millió forintos keretösszegű vásárlásról szóló döntésről. Megerősítette, hogy nagy esély van további 400 millió forint keretösszegű állami vásárlásra. Az éves könyvforgalomból néhány százalékot tesz ki csupán ez a támogatási forma, de valós mentőövet jelenthet a kisebb kiadóknak.  Hiszen ezek a cégek vagy lehúzzák a rolót, vagy úgy vesznek fel hitelt, hogy fogalmuk sincs, miből fogják visszafizetni. A járványnak még nincs vége, és egy második hullámnál, újabb boltbezárások jöhetnek. A könyves szakma úgy látja, hogy a munkahelyóvó és a munkahelyteremtő programok késésben vannak, és a kisstílű támogatás nem fogja megmenteni a piaci szereplők jelentős részét, főleg a kis- és középvállalkozókat.

– A sajtóban már megjelent, hogy a könyvkiadók az éves tízezer új címhez képest körülbelül 50%-kal kevesebb címben gondolkodnak. Miből lesz így forgalom?

– A tervezett címek 50-70%-a jelenik csak meg, ráadásul anyagi helyzetük okán a kiadók folyamatosan akcióznak, vagyis fillérekért kiárusítják meglévő készleteiket, hogy valami bevételhez jussanak. Előfordulhat, hogy a kiadók év végére tartogatják új címeik jelentős részét, könyvboomot idézve elő. A vásárlóerő ezzel viszont biztosan nem tud majd lépést tartani. A könyves szakma következő célja, hogy ha minden jól megy – és nem lesz következő járványhullám –, szeptember 17-20. között a Vörösmarty téren tartson egy könyvfiesztát, amellyel pótolni kívánja az Ünnepi Könyvhét és a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál eseményeinek legalább a feelingjét. Megjegyzem, az idei lett volna a legnemzetközibb könyvfesztivál, szintet léptünk volna vele.  De legyünk optimisták és előre tekintők: ne legyen év Ünnepi Könyvhét nélkül!

Szénási Zsófia