A Xantusz Könyv forgalmazza több mint 10 éve a határon túli magyar nyelvű könyvek tetemes hányadát, foglalkozik erdélyi, felvidéki és délvidéki kiadók könyveivel. A megváltozott piaci körülmények, a romló gazdasági helyzet viszont komoly veszélybe sodorta a cég működését. A cégvezetővel, Bihari Zoltánnal beszélgettünk.

– Sok szó esik róla manapság, hogy a határon túli könyvkiadás támogatásra szorul. Miközben a forgalmazásról nemigen esik szó.

– Van ebben a felvetésben egy csavar. Sokszor elmondják, hogy a határon túli kulturális értékeket támogatni szükséges és valahogyan ez meg is történik. Viszont a könyvek forgalmazása kereskedelmi, üzleti tevékenység. Kérdés, hogy lehet-e, kell-e egy ilyen tevékenységet támogatni.

– Ez igaz, de egészen másféle üzleti tevékenységet jelent ezeknek a könyveknek a forgalmazása, mint a magyarországiaké.

– Sok-sok évig én magam is azon az állásponton voltam, hogy a Xantusz Könyv kereskedelmi tevékenységet végez, ami meg kell tudjon állni a saját lábán. Ezen a véleményen azért kellett változtatnom, mert két-három éve annyira megváltoztak a forgalmazási lehetőségek, a kereskedelmi viszonyok, hogy az egész problematikát át kellett értékelni. A mai viszonyok között igenis támogatásra szorul ez a tevékenység. Azért hogy egyáltalán létezni tudjon és életben maradhasson, mert tisztán piaci alapokon ez nem lehetséges. Az utóbbi pár év változásainak eredménye, hogy ez így alakult.

– Mi az, ami változott? (Az általános gazdasági jelenségeket, a világválságot most nem taglalva.)

– Miközben természetesen ezeket a jelenségeket nem lehet függetleníteni a válságtól, a könyveladás és a könyvkereskedelem változott meg gyökeresen az utóbbi pár évben. Mi korábban rengeteg kisboltba szállítottunk, sok jó partnerünk volt, akik a mi könyveinket normális kiskereskedelmi feltételekkel árusították, a Custos, az Osiris, a Magiszter, a Kis Magiszter stb. Mind szakkönyveket kínált, de a kisebbségi témáinkra abszolút fogékonyak voltak és megvolt a vevőkörük is. Ezek a boltok ugyanúgy megszűntek, ahogy vidéken az igényesebb boltok többsége. Mára csak a hálózatok maradtak, ahol olyan feltételekkel veszik át a könyveinket, hogy nekünk mint disztribútornak, minimális a hasznunk. Másrészt pedig a könyvek döntő részét nem is lehet értékesíteni ezeken a helyeken, mert elsősorban bestsellerekkel foglalkoznak. A mi kínálatunkban nagyon sok a rétegkönyv, amelyet csak célzottan lehet értékesíteni.
Ezen kívül az eladások volumene is csökkent az elmúlt két évben. Ezért látom úgy, hogy az, ami esetleg régebben valahogy működött, az nem működik a mai piaci viszonyok között. Ha azt akarjuk, hogy ez úgy működjön, ahogy eddig – értem ez alatt a széles választékot, a naprakészséget, a gördülékeny üzletmenetet – ahhoz feltétlenül kell a támogatás. Ebben a véleményben a kiadói partnereink osztoznak, mögöttünk állnak és igyekeznek minket segíteni.

– Mennyire és milyen módon hozzáférhetőek ma Magyarországon a határon túli könyvek?

– A határon túl megjelenő könyvek 95%-a biztos, hogy bekerül a magyarországi forgalomba. A terjesztést nem 100%-ban, de nagyrészt mi intézzük, egy-két nagyobb kiadó kivételével mi hozzuk forgalomba Magyarországon a könyveiket. Az volt a törekvésünk, hogy ne csak a nagy kiadók könyveit tartsuk, hanem olyan könyveket is, amelyeket akár civil szervezetek vagy alapítványok vagy intézmények adnak ki. Ha minden apró szervezetet beleszámolok, akkor körülbelül 60–70 olyan határon túli partner van, akivel élő kapcsolatban vagyunk és akiknek a könyvkínálata nálunk elérhető. Ezt nagyon fokozni nem lehet, bár ez nem a teljesség, mert mindig van egy-két fehér folt, de nagyon közel van hozzá.

– A kiskereskedelmi rést, vagyis hogy a kisboltok megszűntek, hogy sikerül betömni?

– Ezeknek a boltoknak a felvevőpiacát talán a bookline vette át. Mi magunk úgy próbálunk kievickélni a bajból, hogy közvetlenül próbáljuk értékesíteni a könyveket. Az internet adta lehetőségekkel élve saját vevőkört próbálunk felépíteni. Nem egyszerű, hiszen először a technikai feltételeit létre kellett hozni, amelyen két éve kezdtünk el igazán komolyan dolgozni, amikor felismertem, hogy ez lehet az egyetlen kitörési pont számunkra. A weboldalt (xantusz.hu) több évbe telik, mire ismertté sikerül tenni, miközben több ezer könyv adatait kellett és kell felvinni, és folyamatosan frissíteni. Hírlevélrendszert indítottunk el, aktívabb marketingtevékenységet kezdtünk el folytatni, hogy minél többen közvetlenül is megtaláljanak minket. Ebben látom azt a lehetőséget, hogy kompenzálni tudjuk a piac negatív változásait.

– Már esett szó róla, hogy állami támogatást remél e vállalkozás. A probléma evvel viszont az, hogy hasonló cégek nincsenek Magyarországon, tehát ilyenfajta pályázatokat nem is írnak ki.

– Pályázati úton éppen ezért nincs esélyünk. Úgy tudom elképzelni a támogatást, hogy azok a döntéshozók, akik a határon túli ügyekben kompetensek, és megismerik ezt a helyzetet – amely valóban egyedi, hiszen a mi munkák speciális, nem lehet besorolni sehova – felismerik azt, hogy erre szükség van, és egyedi döntést hoznának, hogy ezt az ügyet igen támogatni kell. Csak így tudom elképzelni, egyedi kérelem és egyedi elbírálás alapján.

– Jelenleg akkor a Xantusz Könyv semmilyen állami támogatásban nem részesül?

– Nem, nem részesül. Fennállása folyamán eddig még soha nem is részesült. Erősen fogalmazva: vagy sikerül valamilyen állami támogatást kapnunk erre a tevékenységre, vagy egyszerűen megszűnik a cég. Hogy a piaci viszonyok a mi szempontunkból kedvezően változzanak, arra komoly esélyt nem látok. Vagy felismeri a döntéshozók közül valaki, hogy van értelme a munkáknak, amely a kiadók, a vásárlók és a magyar kultúra érdekét egyaránt szolgálja, vagy nem fogjuk tudni tovább folytatni ezt a munkát.

Jolsvai Júlia