Virtuális világok veszélyben – William Gibson Mozgástér című regényéről
Kovács Antal - 2020.11.24.
A szír-török határhoz közeli Kamisliban kialakult katonai konfliktusok miatt a világ az atomháború kitörése előtt áll, és csak az amerikai elnöknő hatékony munkájához hozzájáruló, 2136-ból érkező segítség hatására menekül meg a pusztulástól. Ez a pusztulás előtt álló világ nem a mi világunk, nyugtatjuk meg rögtön aggodalmakra hajlamosabb olvasóinkat. William Gibson Mozgástér címen nemrég megjelent regényében mozgatják a cselekményt az atomkatasztrófa elkerülésére irányuló erőfeszítések.
A Gibson műveit ismerők bizonyára már a kiadásról szóló előzetes híreket megismerve türelmetlenül várták a kötet magyar nyelvű megjelenését. William Gibsonnak – néhány Magyarországon is jól ismert sci-fi szerzőhöz hasonlóan – lelkes olvasótábora van. A történet – legalábbis határainkon belül – 1992-ben kezdődött, amikor a Valhalla Páholy kiadta a Neurománc című regényét. Hamar kialakult a rajongótábora, akik sikerre vitték a kötet folytatásait – még kettő követte a Neurománcot – így a trilógiává lett sorozat még egyszer – már nem az időközben megszűnt Valhalla Páholynál – megjelent, más, későbbi köteteivel együtt. Műveivel hozzájárult a cyberpunk műfaj megteremtéséhez és kiterjesztéséhez.
Újabb regényeiben letért a számítógépes kultúra sci-fi művekben történő extrapolálásának útjáról, de nem hagyta el a sci-fi műfajának terepét. Olvasmányos regényeiben a műfaj különböző típusainak elemeiből mixeli magával ragadó történeteit.
A Mozgástér központi kérdése egy világ atomkatasztrófa általi pusztulásának az elkerülése. Akár társadalomkritikai realista regénynek is lehetne ez témája, de Gibsonnál ez inkább csak a cselekmény morális megalapozásául szolgál. Az atomháború emberek százmillióinak–milliárdjainak pusztulását okozná, emiatt érvényesül a feltétlen felszólítás: meg kell akadályozni.
Ama veszélybe került világ amúgy különleges világ. Gibson nagy demiurgosz, a Mozgástér világát – vagy inkább világait – a regénye előzményéül szolgáló, A periféria című kötetében teremtette meg. Az olvasó csak lépésről-lépésre fejti fel az összefüggéseket, de amikor a kép összeáll, egy lenyűgöző konstrukció tárul fel előtte.
Ide tartozik, hogy a Mozgástér A periféria folytatásaként – a közismert formula szerint ugyan önmagában, az előzmény ismerete nélkül is élvezhető – mégis számtalan összefüggés és utalás marad a sejtelmes homályban az olvasó előtt, ha nem olvasta korábban A perifériát. Mindkét regény univerzuma azonos. A főbb helyszínek London, és Amerika.
Csakhogy a Mozgástérben szereplő Londonban 2136-ot írnak, Amerikában pedig 2017-et. Az aktív, az eseményeket irányító szereplők Londonban élnek, az atomkatasztrófa felé sodródó világ története pedig a 2017-es Amerikában zajlik. Nem időutazásról van szó, hanem egy megmagyarázatlan anomáliáról, amely már A perifériában is így működött. Valahol, nem derül ki hol – egyes találgatások szerint a bezárkózó Kínában – léteznek szerverek, melyek a nagyon gazdag emberek szórakozását szolgálva lehetővé teszik a betekintést és a közvetlen kapcsolatfelvételt a múlt egy pillanatába. Attól a pillanattól kezdődően a kapcsolatfelvétel hatására az az idővonal, ahova behatoltak, alternatív valósággá változik: az addig megélt múlt közös, de a jövő eltér a behatoló jelenidejétől. A fő idővonalról leágazó, alternatív jövő felé tartó időszakaszt csonknak hívják a jövőből ezekbe a leágazásokba a 2136-os Londonból visszatekintő hőseink. Az olvasó ezek közül a csonkok közül csak kettőt ismer meg, de a regényben történik utalás arra, hogy sokkal több gazdag, befolyásos ember hobbija a múltba történő, csonkokat eredményező belenyúlás.
A párhuzamos világok, alternatív valóságok témája ősi motívuma a tudományos-fantasztikus regényeknek, de az irodalom világától általában véve sem idegen az érzékcsalódások, a különböző tudati állapotok által generált világok sokaságának elképzelése, amelyekben el lehet veszni, vagy ott maradni, esetleg nagy nehezen azokból visszakerülni. A valósághoz való viszonyunk ábrázolásához az irodalmi motívumok közkincsének kimeríthetetlen tárháza nyújt mintákat, az élet az álom, vagy az álom az élet kérdésfeltevésétől kezdve egészen addig, hogy valahol az univerzumban van egy anti-Föld, rajta anti-Magyarországgal, anti-Budapesttel, benne anti-Baranyai utcával – mutatis mutandis –, egy angol film után, szabadon.
Kiválóan alkalmazza Gibson ezeket az elemeket, jól összehangolva a különböző idősíkokat, és ennél a motívumnál válik érezhetővé, hogy legalábbis hasznos A periféria olvasásával kezdeni az elmélyedést ebben a fantáziavilágban: A periféria Amerikájával is kapcsolatba kerülnek a Mozgástér Amerikájának szereplői, a jövőbeli Londonban élők közvetítésével. A londoni 2136-ból a Mozgástér Amerikájának 2017-ben élő szereplői és A periféria Amerikájának két évvel előbbre tartó szereplői között kommunikáció és együttműködés alakul ki. Izgalmas jelenetekben láthatjuk például, hogyan menti meg a 2017-es történet feszült pillanataiban a későbbi alternatív Amerikából – a 2136-os londoniak közvetítésével – irányított drón a főszereplőt.
Gibson regényének szereplői emlékezetes figurák, élen egy élő és egy élettelen főhőssel, bár az utóbbit is élőként kezelik hőseink: a valódi főszereplő Verity Jane, a 2017-es Amerikából, foglalkozása AppSzelíditő, és az élettelen, de nagyon is aktív másik főszereplő a mesterséges intelligencia, Eunice, aki vagy ami egy lamináris ügynök (magyarázat a regényben), mindketten rokonszenves személyiségként jelennek meg. Ugyanígy a londoniak, Wilf Netherton, és a felesége Rainey, a munkatársuk, Ash, aki pedig a szálakat mozgatja mindegyik idővonalon, az a különleges Ainsley Lowbeer, bár inkább félelmetesként ábrázolja Gibson, de pozitív szereplőként őt is egyértelműen a világ megmentésének szándéka hajtja.
A világ „megmentésének” a regény világában kettős jelentése van: a 2017-es Amerika világát kell megmenteni a végső világégéstől, és a 2136-os London világának kell egy jobb irányt szabni.
A történetben Ainsley Lowbeer van megfelelő hatalmi pozícióban ahhoz, hogy mindkettőt végrehajthassa, illetve megkísérelhesse. A csonkokról már esett szó: a jövőből a múltba történő visszanyúlással keletkeznek a fő idővonalról leágazó nyúlványok. A fő idővonal maga is meglehetősen apokaliptikus. A közös múltat képező 2000-es évek első évtizedéhez képest a jövőben felerősödnek a klímaváltozás hatásai, a környezetszennyezés következményei, és az összes civilizációs pusztításra még ráerősít egy világméretű járvány. Ennek az évtizedek alatt lezajló folyamatnak a következményét nevezik a regényben „főnyereménynek”. Az emberiség megtizedelődik, és 2136-ban, Londonban, egy sajátos társadalmi rend, és labilis ökológiai egyensúly jön létre, ismét élhetővé – ám mai szemmel elképzelhetetlenné –, téve a világot, mintha csak egy sci-fiben találnánk magunkat.
Lowbeer elképzelése szerint – részletesen a regényben sem nagyon kifejtett okokból –, ha a csonkok világainak folyamatait jó irányba tudják befolyásolni, akkor a saját világukban is kedvező változásokat érnek el.
Ez az alternatív világok összefüggéseit megkonstruáló aktus az, ami igazán figyelemre méltó Gibson regényében, azt mondhatnánk, hogy ehhez képest a műfaj tökéletesen felsorakoztatott és szépen kidolgozott kötelező kellékei szinte mellékesek – de azért ejtsünk szót arról a nanotechnológiai extrapolációról, mely szerint a „szerelők”, a nanorobotok egy perc alatt képesek például magas szárú bőrcipőből tőrös sétapálcát készíteni – majd használat után visszaalakítani cipővé – a mindennapi élet közönséges műveleteként. Vagy, hogy a megritkult népességszámú Londonban, az illúziókeltés érdekében az utcákon korhű külsőt felöltő robotok tömegei sétálgatnak, és sorolhatnánk még a kötelező rekvizítumokat és azok trükkös barkácsolását, de inkább összefoglalom azzal, hogy tökéletesen hozzájárulnak a sajátos sci-fi élmény átéléséhez, melyhez hasonlót kamaszkorunkban érezhettünk Kozmosz Fantasztikus Könyvek és társaik olvasóiként.
Gibsonnak a regények világában tükröződő történelemszemléletét meglehetősen materialistának mondhatjuk: az igazi mozgató a pénz, legalábbis a két alternatív Amerikában, a londoniban kicsit más módon. Az alternatív Amerikában pénzhez kell jutni, a pénzzel gazdasági hatalomra lehet szert tenni, melynek segítségével elérhető a szándékok megvalósítása. A perifériában ennek a mechanizmusát részletesebben bemutatta Gibson, a Mozgástérben ez kevésbé kidolgozottan jelenik meg. A londoni világot is az anyagi érdek vezérli, de ott – egy meglehetősen megmerevedett társadalmi viszonyrendszerben – a hatalmi befolyás teszi lehetségessé a pénzcsinálást. A hatalom igazi birtokosai a kleptek. „Az irányítja a Kínán kívüli világot egészen addig a vonalig, ahol Lowbeer van. Öröklésen alapuló, hatalomelvű kormány, amely a szervezett bűnözésben gyökerezik. Úgy tűnik, hogy a főnyeremény kiszűrte azt, ami egyébként is zajlott, és dominánssá tette.” – mondja erről a regényben az egyik szereplő.
Gibson regénye élvezetes sci-fi, amely a műfaj legjobbjaihoz hasonlóan olvasóját továbbgondolkodásra készteti, számos különböző értelmezésnek adva lehetőséget. Az alternatív világok és az idősíkok tükörlabirintusában nagyon könnyű eltévedni, hamar felüti fejét a kétely, vajon a mi világunk a fő idővonal, a valódi világ, vagy egy klept hobbivilágában magunk is csak csonk lakók vagyunk?
Kovács Antal
William Gibson: Mozgástér
Fordította Bosnyák Edit
Agave Könyvek, 414 oldal, 4980 Ft