William G. Winkler: A szuperhősök sohasem érdekeltek
Szpisják Blanka - 2014.10.22.
Berlini beszélgetés A pénzváltó szerzőjével
– Amit ön a titkosszolgálatokról ír, az alaposabb ismereteket sejtet. Hogyan ismerhet ennyi szakmai finomságot valaki, akinek nincs köze a szolgálatokhoz?
– Nos, ha azt hiszi, hogy esetleg nekem volt közöm valamelyik titkosszolgálathoz, akkor ki kell ábrándítanom. Más kérdés, hogy ez a téma nagyon régen foglalkoztat. Sokakat a nyomozók munkája köt le, az ő kedvelt olvasmányaik a detektívregények Sherlock Holmestól Wallanderig. Engem viszont mindig is érdekelt az a sokszor könyörtelenségig durva háború, amit a titkosszolgálatok a felszín alatt vívnak egymással. Első idevonatkozó irodalmi élményem John le Carré A kém, aki a hidegről jött be című könyve volt, mely máig utolérhetetlen klasszikusa ennek a műfajnak. Az ő további könyvei, később pedig Frederick Forsyth művei engedtek számomra bepillantást ebbe a mesterségbe. Ehhez adódott hozzá, hogy átgondoltam, hogyan szervezném meg ezeknek a szolgálatoknak a munkáját, és fokozatosan arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a tevékenység leginkább a multinacionális óriáscégek működéséhez hasonlítható...
– Viszonylag későn jelentkezett egyszerre több regénnyel angolszász, német és magyar kiadóknál. Mi ennek az oka? Túl sikeres volt, mint külkereskedő?
– Én éltem az elfoglalt üzletemberek életét, soha nem ismertem olyat, hogy nyolcórás munkaidő. Eközben írásra sokáig csak a véget nem érő repülőtéri várakozások és a hosszú repülőutak alatt jutott időm. Egy amerikai barátom, akinek odaadtam egy kéziratomat elolvasásra, végül rábeszélt, hogy próbáljam kiadatni a könyvet. De számomra a legnagyobb élményt az jelenti, hogy végre szeretett anyanyelvemen jelenhetnek meg írásaim.
– Első magyarul megjelenő könyvének a témája egy Moszad-akció. Az ilyen típusú könyvek között igaz történetek is akadnak. Mi a helyzet A pénzváltóval? Van ennek is valóságalapja, vagy ez csak egy elképzelés arról, hogyan próbálja Izrael megoldani a palesztin rakétatámadások leállítását?
– Rátapintott írásaim legfontosabb jellemzőjére: többnyire megtörtént eseményekből indulok ki, csak kiegészítem azokat, történeteket kerekítek köréjük. Azt nem állítom, hogy pontosan így történtek meg a dolgok, de azt igen, hogy így is történhettek volna. A pénzváltó alapja például nagyon is valós. Olyan eseményekről van szó, amelyek magyarázatával a politika és a média a mai napig adósunk: két izraeli repülőgép berepülése Magyarország légterébe és egy szíriai pénzváltó meggyilkolása Budapesten.
– Különleges női figurákkal lehet találkozni A pénzváltóban, mint minden regényében. Itt például Hanna Steinnel, aki a szemünk láttára emelkedik a ranglétrán egyenesen a Moszad legfontosabb részlegének vezetői posztjáig. Miért pont egy nő?
– Érzékeny pontot érintett. Bevallom, nagy hódolója vagyok a női nemnek. Úgy gondolom, hogy egész életünk meghatározói a nők. Itt Németországban évek óta éles vita folyik arról, hogy előírják-e törvényileg, hogy a nagyvállalatok elnökségében hány százalék legyen a nők aránya. Nekem erről valóban különvéleményem van. Úgy vélem, hogy nagyon sok nő a tudása, tehetsége, akaratereje alapján alkalmas lenne vezető pozíció betöltésére. Csak meg kellene adni nekik a lehetőséget, hogy már alacsonyabb szinten is bizonyítsanak, és ennek megfelelően lehetne fokozatosan előléptetni őket. Másrészt persze vannak olyan nők is, ki ne ismerne ilyeneket, akik nem a tudásukkal vagy a képességeikkel, hanem a szépségükkel próbálnak érvényesülni. Ilyen a könyvemben Claudia. Én ezt sem találom elitélendőnek, mert az a véleményem, hogy a női szépség az egyik legnagyobb adománya a természetnek.
– A pénzváltóban semmi nem úgy van, mint a hasonló témájú regényekben megszoktuk. A szerelmesek nem lesznek egymáséi, és szuperhősök sincsenek. Az ügynökeit kifejezetten anti-James Bondoknak mondanám… Ebben is van szándékosság?
– Sohasem a szuperhősök érdekeltek. Az emberek nem hősök, legfeljebb az alkalom teszi azzá őket. Az élet viszont tele van kudarcokkal, csalódásokkal. Ez éppen úgy vonatkozik a karrierre, mint a magánéletre. Elég, ha arra gondolunk, hogy a hatalmas, soha el nem múló szerelemnek induló kapcsolatok hány százaléka bomlik fel idővel? Így hát az írónak is kötelessége arra törekedni, hogy a „hősöket” olyannak ábrázolja, amilyenek a való életben. Én minden könyvemben ezzel próbálkozom.
– Melyik lesz a következő William G. Winkler regény magyarul?
– Mint már jeleztem, nagy öröm a számomra, hogy magyarul jelenhetnek meg az írásaim. Ha a kiadóm is így akarja, akkor a következő könyvem még az idén napvilágot láthat. A címe A 210-es izotóp lesz, és megint csak egy megtörtént és meg nem fejtett titokzatos esemény a tárgya: a hírhedt londoni polóniumos gyilkosság.
Szpisják Blanka
William G. Winkler: A pénzváltó
Atlantic Press Kiadó, 256 oldal, 3290 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával