„Ez a »családi« kötet Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, műfordító gyerekkorának színterét idézi meg. Az egykori főjegyző édesapa emlékei, tapasztalatai; a költő Nyáregyházához kapcsolódó kisprózái és versei, valamint fotográfus fia, Baranyi Péter fényképei (mellettük számos archív fotó, a múlt és a jelen képekben): három szerző vall a szülőföldhöz való kötődéséről.”

Két gondolat jutott eszembe, amikor végére értem a könyvnek. Az egyik, ez a könyv gyönyörű, minden sorából árad a szeretet, a másik pedig egy nagyon sokat emlegetett mondás – ne felejtsd el, hogy honnan jöttél!

Bár minden településnek lenne egy Baranyi Ference, aki büszke arra, hogy azon a településen élt, ahogy teszi ezt a költő Nyáregyházával. De e Pest megyei településnek  különös szerencséje van, mert  nemcsak a költő, hanem  három generáció szemszögéből ismerhetjük meg. Remek korrajz bontakozik ki, ott vagyunk a Baranyi család életében, látjuk, ahogy dolgozni megy a segédjegyző úr, ahogy társadalmi életüket élik, velük együtt átéljük a beilleszkedés nehézségeit, érezzük a társadalmi ranglétra szerinti szabályokat, hogyan változik meg a család élete miután segédjegyzőből főjegyző lesz az édesapa. Mindannyiunknak van egy vagy több olyan restanciája, amit bánunk, hogy nem tettünk meg szüleink életében. Szép része a könyvnek, amikor a költő Baranyi Ferenc megtalálja az édesapja által, az ő kérésére írt, visszaemlékezést egy tervezett szociográfiai írásához. Micsoda apai gondoskodással megírt történet.

Nagyon szépek a versek, a könyv végén lévő interjúban nyilatkozza a költő, hogy „Az én verseimben a képek az elbocsátó szülőföldem élményeit hordják.” Valóban meghatározó nyáregyházi élmények jelennek meg.

A múlt és jelen fotóit érdekes összehasonlítani. Amit apa és fia megírt, az unoka képben megjeleníti. Olyan összhangban van az írás, költészet, képi megjelenítés, amilyet véleményem szerint csak az összetartozó emberek tudnak elérni.

Baranyi Ferenc életében a költészethez a zene szeretete is párosul. Helyet kapott a könyvben Schodelné Klein Rozália Nyáregyházán élő operaénekesnőről írt monodráma, mely az 1830-as évek kulturális életébe kalauzol el. Pezsgő politikai, kulturális életbe csöppenünk, melynek leírását még tovább olvastam volna.

Nyáregyháza megismerésén kívül engem e kötetben a családban rejlő erő megjelenítése, a költészet és a zene kapcsolata fogott meg. Példaértékű, igényes könyv.

Erdős Margit