Lélegzetvisszafojtva

Azt gondolhatnánk, egy regény, amelyről tudjuk, hogy bekövetkezik majd benne egy baleset, addig a pillanatig izgalmas igazán, amíg az író lebegteti a végzetes lehetőséget hősei és olvasója feje fölött. Cecilie Enger jócskán felrúgja a konvenciókat, amikor regényének már első néhány lapján lejátszódik a tragédia, ám ekkor kezdődik csak a valódi történet, ennél a pontnál „borul” főhőse jól bejáratott élete. Carla Ruudnak szembe kell néznie tette következményeivel – ha mégoly vétlenül cselekedett is, és a vak véletlennek kiszolgáltatva ő maga is áldozattá vált.  Természetesnek vennénk, hogy mint a baleset okozója, azonnal felkeresse fiatal, életét vesztett utasa hozzátartozóit, ám Carla különös „időhúzásba” kezd: az áldozat hátramaradt naplójába mélyedve megpróbál közelebbi kapcsolatot kialakítani a lánnyal, akivel szemben nem csak a baleset miatt gyötri lelkifurdalás.

A történet egy másodpercre sem veszít feszültségéből, mondhatni lélegzetvisszafojtva figyeljük Carla belső viaskodását, nem véletlenül – a Lélegzet című regény lépten-nyomon visszatérő motívuma a levegővétel. Ami életünk legtermészetesebb, akaratlan velejárója, Carla életének valamennyi szegmensében hangsúlyt kap: legyen az az aneszteziológusi hivatása, a baleset áldozatának megmentése mint elmélet lehetőség, vagy a lánya új szenvedélye. A lélegzet fenntartása és szabályozása a főhős sorsának metaforájává válik, aki élete fordulópontján jár: felmenői eltűnnek mögüle, gyerekei felnőttek, és lassan ő lép idős édesanyja helyébe.

Aki olvasta Cecilie Enger Anyám ajándékai című regényét, már megtapasztalhatta, milyen különleges érzékkel fordul a norvég írónő a családi történetek felé, s hogy egészen apró rezdülésekből, fél szavakból vagy szavak nélkül felvázolt jelenetekből is milyen árnyalatait képes kibontani az emberi kapcsolatoknak. Ezt a leheletfinom ábrázolásmódot, amely a Dogma-filmek puritánságát, személyességét és őszinteségét idézi, Enger megtartotta a Lélegezzben is, sőt tökéletesre csiszolt írói nyelvvé fejlesztette, amelyet Petrikovics Edit ültetett át magyar nyelvre a tőle megszokott magas színvonalon.

Az északi, kortárs környezetben játszódó regények sajátos hozadékaként a magyar olvasó szíve csak-csak elszorul a sóvárgástól, amikor szembesül az életforma különbségeivel – a hosszas írói szabadságra zokszó nélkül elengedett aneszteziológus kötetlenségeitől kezdve a családi élet magától értetődő színtereként szolgáló hegyi hüttéken át a tökéletesen méltó idősotthoni körülmények között befejezett életig. A regény egyik elgondolkodtató kérdése azonban éppen az: vajon mennyit számítanak a rajtunk kívül álló körülmények, ha feloldozást kell kapnunk önmagunktól és másoktól a fájdalom terhe alól.

Laik Eszter

Cecilie Enger: Lélegezz
Petrikovics Edit fordítása
Typotex Kiadó, 212 oldal, 3200 Ft