Csak a kezét figyeljék!

Daniel Kehlmann, a még negyvenet sem betöltő fiatal szerző töretlenül folytatja sikerszériáját: F című regénye gyorsan a német sikerlisták élére ugrott. A különös című művet határkőnek is tekinthetjük az életmű eddigi darabjai között – ha nem is szintézisregény, de magába olvasztja, magasabb szinten újra feldolgozza két korábbi Kehlmann-darab, A Beerholm-illúzió, valamint az Én és Kaminski világát.

Kehlmann bravúrosan birkózik meg az őt feszítő két nagy kérdéskörrel: a szemfényvesztés (hit), valamint a művészet hamissága és igazsága ellentmondásaival. Akár egyetlen szóban is megragadhatjuk immár véglegesen kikristályosodó nagy írói témáját: az illúzió. Hiszen a képhamisítás, a művész bőrébe bújás, a művészetipar trükközése épp úgy a szemfényvesztés eszközeivel él, mint a mágusok, papok, hipnotizőrök.

Az F szuggesztív nyitóepizódja egy Mario és a varázsló-parabola: Arthur Friedland három kisfiával elmegy egy hipnotizőr előadására, ahol a Cipolla-szerű figura kiszúrja magának őket, és a színpadon bizonyos értelemben egy életre eldönti sorsukat. A három fiú, és az őket a „varázslat” után váratlanul elhagyó apa történetével Kehlmann a Karamazov-testvéreket is megidézi: a három fiú – a pap, az űzött bróker, a csaló művész – sorsának alakulását bemutató fejezetek láncszerűen kapcsolódnak-fonódnak egymásba. Csakhogy valójában senki sincs a helyén: a pap hitetlen és hedonizmusra vágyik, a gazdag bróker paranoid autista, aki a hitben lelne menedéket, a csaló művész a tisztaságot keresi. Ráadásul a „leosztás” is meghatározó a testvérek között: ketten ikrek, akik egy magasabb szférában egymás életét élik, harmadikuk más anyától született, mégis pótolhatatlan az ikrek számára.

A távollétben népszerű íróvá lett apjuk egy váratlan pillanatban újra felbukkan a fiúk életében, hogy mintegy deus ex machina, rendbe tegye, ami elromlott – talán még a kezdet kezdetén, valamikor a hipnotizőr előadásán. A sors úgy akarja, hogy a jóvátételt csak nagyapaként tudja véghezvinni, ha egyáltalán jóvá (vagy rosszá) tehető bármi pusztán emberi szándékkal.

Kehlmann regénye professzionális játék a látszólagos véletlenek szövedékével – csak a kezét figyeljék. Ahogy a testvérek közül Martin tekeri boszorkányos ügyességgel és megszállottsággal a Rubik-kockát, úgy rakosgatja ki Kehlmann hősei sorsát – s közben még odacsempészi a tablóra egy-egy korábbi szereplőjét is. A Rubik-kocka azonban csak egyik szimbólum a sok közül e parabolisztikus, metaforikus regényben, hiszen ott van még a labirintus, a kártya, a művészet, a földalatti vasút, és maga a több jelentésű F betű is, hiszen erre is fény derül, miért épp ez került az ízléses borítólapra.

Laik Eszter

Daniel Kehlmann: F
Magvető Könyvkiadó, 324 oldal, 3290 Ft