Sorsfordító életmesék

Különleges élmény ismert emberek életösszegző visszaemlékezéseit olvasni, mert nemcsak letűnt korok világába kapunk bepillantást, hanem a visszaemlékező személyes gondolatai, titkolt érzései, kétségei és örömei is napvilágra kerülnek. Emberré válnak a félistenként imádott sztárok, ezzel együtt érdekes módon hibáiktól, gyengeségeiktől még szerethetőbbé válnak.

Döbrentey Ildikó és Levente Péter ismertsége elvitathatatlan, életük, munkásságuk a médián keresztül generációk – legfőképpen a kisgyerekek és szüleik ­– számára ismert és kedvelt, ennek ellenére mégsem a mai értelemben vett celebek, hiszen nem hajszolják a népszerűséget, nem tülekednek, hogy műsoridőhöz jussanak – gyermekek között, gyermekekért végzett munkájukat szolgálatnak tekintik. (Bárki, aki veszi a fáradságot és felkeresi a leventepeter.hu weboldalt, vagy valamelyik videómegosztó portálon megnézi a művészek korábbi munkáit, megbizonyosodhat erről.)

Életük könyvének csupán szűkebb közösségeik (család, barátok) számára nyitott, bizalmas lapjait először a Family magazinban tárták a nagyobb nyilvánosság elé. Ezek a bensőséges hangvételű, olykor megható vallomások egészültek ki, formálódtak kötetté az Őrangyalok – személyi igazolvánnyal című könyvben. Az első néhány történetet olvasva zavarba ejtő volt ez a személyes kitárulkozás: bánatok és örömök egyaránt a lehető legtermészetesebb módon, leplezetlenül tárulnak az olvasó elé. Aztán az első néhány családfa-idéző emlék után ráhangolódunk a mesélők stílusára, a két különböző hangon előszámlált múlt egységessé válik az egymásba kapaszkodó történetszálak, a folyamatos ismétlődések miatt. Amikor a családok után a barátok kerülnek sorra az életsegítő angyalok bemutatásánál, már világosan értjük azt a – nemcsak kötetszerkesztési, hanem életvezetési – koncepciót is, hogy miért fontos ugyanazokat a motívumokat újra, meg újra beleszőni az emlékezésbe.

A könyv azonban nemcsak két ismert ember közös élettörténete, több annál: hálás számbavétele azoknak az embereknek, akik szeretetükkel, odafigyelésükkel, tanácsaikkal és bölcsességükkel angyalmódra kísérték a pár életét. Ízlelgetve a rövid életepizódokat, nem is tűnik annyira lehetetlen ötletnek, hogy az ember maga is végigtekintsen az életén és megtalálja azokat a sorsfordító pillanatokat, amikor nem a szerencse, nem a maga furfangja, hanem mások szeretete, odafigyelése lendítette tovább az életét.

P. Z.