A papalagi szó jelentése: idegen. Így nevezték Szamoa szigetén a fehér embert, aki „áttörte az eget”. Legalábbis ezt állítja a kötet szerzője, a rejtélyes Ernst Scheurmann, aki 1920-ban német nyelven adta közre ezt a rövid és meghökkentő könyvet, amelyben a tiaveai törzsfőnök, Tuiavii bölcsességeit foglalta össze. Ezekből megtudhatjuk, hogy az európai ember nem hagyja „a nappal beszélni a testét”, helyette nevetséges ruhákkal fedi el. Nem akar a madarakkal szárnyalni, helyette kőfülkékbe húzódik. Istent csinál „a kerek fémből és a nehéz papírból”: közben se ideje, se tulajdona, csak zaklatott gondolatai. Szétzúzza a nagy szellem alkotásait, hogy magát tehesse teremtővé, de végül még a technika varázslataival sem képes győzedelmeskedni a világon. Ilyennek látja őt a romlatlan természet gyermeke, akitől mi sem áll távolabb, mint hogy „nemes vademberként” viselkedjék, ahogyan elvárnák tőle... Scheurmann csodálatos irodalmi játéka, az állítólagos polinéz törzsfő soha el nem hangzott beszédeinek bravúros nyelven megírt gyűjteménye nemsokára százéves lesz: ám változatlanul erős és megdöbbentő olvasmány. Figyelmeztet rá, honnan jövünk és hova tartunk: s egyúttal valószínűleg az európai irodalom legmulatságosabb morálfilozófia-könyve.

Bárdos Dóra

Erich Scheurmann: A Papalagi
A tiaveai Tuiavii törzsfőnök beszédei
Fordította Tax Ágnes
Typotex Kiadó, 144 oldal, 2500 Ft