Isten, újratöltve

Erik Walhström nem sokat teketóriázott regénye címével, amely egyszerűen ennyi: Isten. Merész húzás egy ilyen népszerű (vagy népszerűtlen?) figurát főhőssé tenni, de Walhströmnek nem kell a szomszédba menni egy kis merészségért. Ez a különös filozófiai mű – szatirikus regény, elbeszélésfüzér, montázs, humoros bölcselet – ugyanis nem kevesebbre vállalkozik, mint végigkalauzolja olvasóját a teljes egyháztörténeten, Isten első szusszanásától napjaink omladozó vakolatú templomjaiig.

A svéd szerző meghökkentően új perspektívába helyezi a Biblia több ezer éves történeteit; mondhatnánk, lerántja a földre, de annyiban mégsem igaz ez, hogy Wahlström komoly bohózatának a Menny a központi helyszíne. Itt regnál a nagy öreg, maga Isten, akit három hű szárnysegédje, Gábriel, Mihály és Rafael dong körül, az elvárás szerint főnökük minden döntésre buzgón helyeselve. Vagy talán mégsem olyan egyértelműen hibátlan Isten minden ötlete? A regény legszellemesebb szereplői ezek az értetlenkedő, bizonytalankodó, mindenre rákérdező arkangyalok, akik a színtisztán logikus gondolkodás talajáról elrugaszkodva próbálják értelmezni a kereszténység őstanításait – nem sok sikerrel. Mi a csodának annyiféle törvény a zsidóknak, és miért nem lehet megsütni például egy csirkét a saját anyja zsírjában? Miért szekálta annyit Isten Mózest? Miért kell szegény Jézust keresztre feszíteni azért, hogy az apja bebizonyítsa a szeretetét az embereknek? Ki a jóisten végül is az igazi Isten: Jézus vagy az apja?

Wahlström megannyi kacagtató jeleneten keresztül bukdácsoltatja hőseit Isten kifürkészhetetlen útjain, melyek még magának a nagy öregnek is kifürkészhetetlenek. Hiszen alakja nem más, mint egy erőtől duzzadó, szélsőséges hangulatingadozások kínozta, álmodozó kamaszból egy lecsendesedő felnőtté érő, majd megfontolt vénemberré zsugorodó gyarló férfiú. A férfi, aki két ellenféllel küzd folyvást: saját magával és a Nővel. Wahlström szatíráját nem csupán a megkérdőjelezhetetlen hatalom bátor megcsipkedésének értelmezhetjük, de a férfinem mindenhatósága elé görbe tükröt tartó fricskának is. Regénye történelem- és flozófiakönyv is egyben, hiszen a főhősök, Isten és Lucifer társaságában a legnagyobb gondolkodók vitatkozgatnak – Szókratész, Aquinói Szent Tamás, Luther, Nietzsche, Darwin és társaik.

És hogy miféle aktussal is kezdődött ez az egész nagy kavarodás? „Isten felajzottan, magányos vágytól hajtva forgott az időtlen térben, akár egy magzat, mégis isteni tökéletességében, erőteljesen, indulattal telve.” A többit már el tudjuk képzelni…

Azoknak ajánljuk ezt a könyvet, akik szerint Istennek van humora, és ezt kinyilatkoztatta Wahlströmnek. Azoknak viszont nem, akik a Szentírást szó szerint szent (és sérthetetlen) írásként olvassák.

Laik Eszter

Erik Wahlström: Isten
Fordította: Szöllősi Adrienne
Typotex Kiadó, 308 oldal, 3200 Ft