Håkan Nesser: Nő anyajeggyel
Laik Eszter - 2016.02.03.
Ha a gyilkos rokonszenves…
A klasszikus detektívtörténeteken nevelkedett olvasó számára meghökkentő lehet Håkan Nesser világa, krimijei ugyanis jóval mélyebbek, nyomasztóbbak a kedélyes klasszikusoknál, és nemcsak az elmét, de a lelket is alaposan igénybe veszik. E regények a szépirodalomhoz is jobban közelítenek, előképüknek leginkább George Simenon Maigret-történeteit tekinthetjük.
Az írónak – aki egyébként a Svéd Krimiíró Akadémia nyertese (bizony, ilyen intézmény is van) – már több művét is olvashattuk magyarul az Animus Kiadó „Skandináv krimik” soroztában. A Borkmann-elv, A gonosz arcai és a Visszatérés hasonlóan sötét, „északias” hangulatával rántja be az olvasót, mint a frissen megjelent Nő anyajeggyel. Ennek az erős atmoszférának fontos szerkezeti összetevői az elhallgatások, amelyek mögé mégis mindvégig beleláthat az olvasó.
A regény cselekményét két párhuzamos szálon vezeti a szerző: egyrészt a névtelen elkövető, másrészt a rendőrség hivatalos nyomozócsoportjának lépéseit követhetjük. Van Veeteren főfelügyelő Nesser „Columbója”: ő az örök nyomozó, aki sosem nyugszik bele a látszatba. Ezúttal is válogatott embereivel, Reinharttal, az intuíció mesterével, Junggal, DeBriesszel és Morenóval, az egyetlen nővel dolgozik az eseten. Az ügy pedig egészen megdöbbentő: férfiak halnak meg úgy, hogy ajtót nyitnak, a gyilkos pedig kétszer a szívükbe, kétszer az ágyékukba lő. Négy áldozat – négy különböző személyiség. Életükben pusztán annyi a közös, hogy a hatvanas években együtt jártak a katonai akadémiára. A történet tehát az összefüggés-kereső krimik igen izgalmas típusa: a nyomozók számára sokáig csak dereng a lehetséges kapcsolat, és még lassabban bomlik ki a megoldás. Szerencsére Nesser a legkevésbé sem szájba rágósan vezeti olvasóját, inkább aprólékosan, „cseppenként” adagolja az információkat. Közben természetesen betekinthetünk a detektívsorsokba is: örömeikbe, kudarcaikba, kapcsolataikba.
A szerző bravúrja azonban abban mutatkozik meg igazán, hogy miközben a tettesről szinte semmit nem árul el, mégis megteremti az olvasóban az együttérzéssel vegyes gyanakvást: talán nem is elvetemült bűnözővel van dolgunk. Az első perctől kezdve átüt a sorokon, hogy a gyilkosságoknak oka van, mégpedig olyan, ami esetleg megbocsáthatóvá, jogossá is teszi a tetteket. Vagyis, Nesser krimijének remek húzása, hogy ugyanúgy drukkolni kezdünk a gyilkosnak, ahogy a nyomozóknak.
A végkifejlet és a megoldás azzal az elégedettséggel ajándékozza meg az olvasót, mint a jó krimik általában: más nem is lehetett volna.
Laik Eszter
Håkan Nesser: Nő anyajeggyel
Animus Kiadó, 300 oldal, 3590 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával