Színeket váró papírlapok

Manapság felnőtt emberek is kifestőkönyveket vásárolnak, amiben nincs is semmi szokatlan, hacsak az nem, hogy maguknak. Ősi emberi érzés ugyanis a „horror vacui”, az űrtől, a vákuumtól való irtózás. Az üresség kitöltésének kirívóan fegyelmezetlen módja a graffiti, a falfelületek telefirkálása. A zabolátlan firkálásnak ugyancsak gyermekkortól szokásos fegyelmezett alternatívája kultúránkban a kifestőkönyv használata. Az üres felületek kiszínezése nemcsak a manuális ügyességet fejleszti, a koncentráló képességet növeli, hanem valóságos lelki gyakorlat.

Az sem mindegy, mit tartalmaz a kifestőkönyv. Világszerte elterjedt foglalatosság a keleti kultúrákból származó mandalák színezése. Nálunk természetesen adódik az ismerős, de mégis ismeretlen magyar motívumkincs kifestőkönyvekbe való áttétele. Ezzel a módszerrel készült a Tinta Könyvkiadó nemzedékeket megszólító kifestőkönyv sorozatának 2015-ben, Horváth Ágnes szerkesztésében megjelent három darabja: Magyar motívumok kifestőkönyve, Magyar hímzésminták kifestőkönyve, A magyar díszítés alapformái. Jelen, negyedik kifestőkönyv nyolc tájegység hímzésmintáiból nyújt válogatást. Így a magyar mintakincs megismeréséhez is bevezetésnek tekinthető, ráadásul a tárgyi néprajz, a hímzéstechnikák megismerése felé irányíthatja olvasóit, használóit.

Népművészetünkben a hímzés az alapanyagot (szövetet, bőrt stb.) díszítő eljárás, melynél tűvel fonalat, ritkán fémszálat visznek az alapra. Ez a folyamat alakul át jelen kötet segítségével papírlapok kiszínezésévé. A békési hímzések jellemzően ködmönök díszítései, a buzsákiak jellemzően női ingek, díszlepedők és vánkoshéjak hímzései, a debreceniek avagy hajdúságiak szűrhímzések. A kalocsai hímzés valószínűleg a bútorfestésből alakult ki a 19. században. A kun avagy vásárhelyi hímzéssel párnákat díszítettek. A matyók Borsod megye délnyugati részén, a Bükk és a Tisza menti síkság találkozásánál élő népcsoport. Színpompás, zsúfolt hímzésük 2012-ben az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is felkerült. Kötetünk 21. képén a híres mezőkövesdi matyó íróasszony, Kis Jankó Bori (1876–1954) nevezetes madármotívuma látható. A régi dunántúli hímzések stílusában készült munkákat nevezik rábaközi hímzésnek. A sárközi hímzések főleg a női viselet darabjain jelentek meg.

Kifestőkönyvünk népművészetünk legbecsesebb motívumai közül csak madárból három igen jellegzetest kínál kiszínezésre: az említett matyó madár (21. kép) mellett még egy-egy madártípust Kalocsáról (14. kép) és Vas megyéből (23. kép).              K. S. A.

Horváth Ágnes: Híres magyar hímzésmotívumok kifestőkönyve
Tinta Könyvkiadó, 20 oldal, 30 kép, 1490 Ft