Jü Hua neve ismerősen csenghet az olvasók fülében, hiszen az elmúlt években több kötete is megjelent magyar nyelven. A Testvérek, Kína tíz szóban, és A hetedik nap után, most az eredetileg 1993-ban megjelent Élni című kötetet vehetik a kezükbe a magyar olvasók, a Helikon kiadó jóvoltából.

Az Élni Fu-kuj életét meséli el, egy módos családba született fiúét, aki miután szerencsejátékon elveszti a család minden vagyonát, szegény földművesként kerül újabb és újabb embert próbáló helyzetbe. Fu-kuj élete minden, csak nem vidám vagy egyszerű. Erőszakkal sorozzák be katonának, végigéli a kommunista hatalomátvételt és a kulturális forradalmat is. Keményen dolgozik, sokszor éhezik, és szerettei sorra halnak meg körülötte, mégis valami halvány derűvel néz vissza az életére.

Kettős élmény a regény olvasása, mert Fu-kuj története sodró lendületű, a szöveg nincs fejezetekre tagolva, az elbeszélést csak néha-néha szakítja meg a visszatérés a jelenbe, falatnyi epizódokban mutatva, ahogy az immár öreg Fu-kuj meséli élete történetét az arra járó vándor népdalgyűjtőnek. A történet folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, szeretnénk tudni, érkezik-e fordulópont a tragédiák sorozatában. Mindazonáltal nem könnyű olvasmány, hiszen Fu-kuj megannyi sorscsapáson megy keresztül és az európai olvasó lelkét próbára tehetik a korszak és a hely sajátosságai is, mint a feleség olykor tárgyként való kezelése és teljes semmibevétele.  Azonban a leírás a falu életének átalakításáról, a termelés centralizálásáról és a javak kollektivizálásáról olyan fejetlenséget, kapkodást és hozzá nem értést jelenít meg, ami nemcsak a kínai kommunizmusnak volt sajátja. Maga Fu-kuj karaktere is kettős, mert a balszerencsés fordulatok ugyan mélyen feldúlják, mégis valahogy rezignáltan tekint az élet folyására. A zaklatott lelkiállapota ellenére is, minden esemény leírását egyfajta távolságtartás jellemzi.  És Fu-kuj nem lázad sem rendszer, se isten ellen. Ha hibáztat is valakit nehéz sorsáért, az mindig csak az egyes ember, dühe legfeljebb a közvetlen környezetében lévő személyek felé irányul. És mindig, mindennek ellenére, megy tovább. Hiába lenne ezer oka meghalni, Fu-kuj él.

A fülszövegen Lisa See (többek között A Hóvirág és a titkos legyező szerzője) azt ígéri, hogy az „Az Élni nemcsak a kínai nép lényegéig hatol le, hanem mindannak a hús-vér mélységébe, hogy mit jelent embernek lenni.” Nagy elvárásokat helyez ezzel a könyv vállára, és ha ezt nem is teljesíti, az mindneképpen igaz, hogy az Élni egy ember sorsára és hányattatásaira fókuszál, nem a korszak teljes tablóját akarja megfesteni. A háború, a kommunizmus, vagy a kulturális forradalom inkább csak díszlet és kulissza, ami előtt Fu-kuj élete játszódik. Ő maga is csak sodródik az eseményekkel, nem alakítja őket, sokszor nem is érti pontosan mik a nagyobb összefüggések. Fu-kuj egyszerű ember, egy egyszerű vággyal: életben maradni. A regény során Fu-kuj sosem elemzi, hogy mi is történik, hogy például miért kell a falu öszes vasedényét beszolgáltatni, hogy kik ellen és miért sorozták be katonának, vagy hogy milyen üzenettel plakátolják tele a közeli várost. Mindezek a dolgok csak megtörténnek vele, vagy körülötte, szürrealitásukat érzékeljük, de feloldásuk nem történik meg, csak tovatűnnek a múló idővel. Azt viszont, hogy ez az elemi élni akarás, ez a zsigeri létfenntartás, az apró örömök, és a sorozatosan lesújtó gyász tényleg az emberi lét leglényegét ragadja-e meg, már az olvasónak kell eldöntenie.

Vincze Dóra

Jü Hua: Élni
Helikon Kiadó, 260 oldal, 3499 Ft