Színházi szemle
Osvát Ernő
Aforizmák
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Macskarácsony
A hanta banda -
Őskori kaland
Osvát Ernő <br> Aforizmák Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Macskarácsony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Könyv

Kedvesebb hazát – A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság antológiája

Somogyi Kornél - 2016.12.22.

„… és kedvesebb hazát mindenkinek.”

Vajon hány „versbarát”, hány kortárs költőnk tudja, kinek a verséből idézem az utolsó sort, amelyből idén a Nagy Lajos Társaság (teljes neve alább) idei, harmadik éve immár sorozatban megjelent antológiája a címét kapta? A teljes válasz: a szerző az éppen 30 éve elhunyt, a szegények, a hátrányos helyzetűek stb. költője, a hányatott sorsú Ladányi Mihály, a „létező szocializmus” valóban baloldali, szociálisan, morálisan, művészileg elkötelezett, ezért aztán csak megtűrt alkotója. (Ladányi válogatott verseinek kötete 21 éve jelent meg, azóta tőle semmi, tudomásom szerint.) Az ő emlékének ajánlja a Társaság a borítóján Picasso festményét, hátsó borítóján a ma még aktuálisabb költő Ráolvasás című rövid, amennyire egyszerű, annál hatásosabb versét közlő vers-, próza- és tanulmány-gyűjteményét.

Az egyetlen tanulmány, Szerdahelyi István munkája, a Ladányi Mihály, a szegények költője. Nem szépprózai alkotás (talán visszaemlékezés, önvallomás részlete) az orvos Boga Bálint Utam a költészethez című „dolgozata”. Ami a lírát illeti: Ágai Ágnestől Czigány Györgyön, Dobos Éván, Képes Gáboron, Payer Imrén, Simor Andráson át Zonda Tamásig különböző korosztályokat képviselő költők versei sorakoznak itt, kitől egy, a legtöbbjétől kettő, kevesektől 4 vagy éppen öt mű. (Többségben vannak az „öregek”, ami jó is, meg nem is. Húszas éveiben lévő költő talán egy sincs, a harmincasok is csak elvétve fordulnak elő, már ha nem töltötték be a negyvenet?!) Gazdag a lírai anyag, hiszen Baranyi Ferenc „kapásból” felismerhető, egyedi hangú, jól megmunkált-megformált kötött versei mellé tehetjük ellenpontképpen Debreczeny György sajátos kollázsverseit, vagy éppen Köves István Katalógus cédulák című szabadverseit, ezek különös portrévázlatok, amelyek éppen pontosságuk, határozott vonalaik folytán életteliek, hatásosak. Van Ladányinak szóló vers is, természetesen (Dobos Éva: Ladányi Mihálynak a túlvilágra), de Ladányihoz legközelebb talán a már említett Baranyi Ferenc áll, persze egész életművét tekintve. Nem poétikai, inkább tartalmi szempontból, ami sosem titkolt baloldali elkötelezettségét illeti. Ő L. M. Spirituálé című verséből veszi a mottót egyik művéhez: „Engedd a népemet előre menni!” De ugyanilyen alapon kiemelhetem „a leginkább Ladányi-kortárs” poétát, mert nála nem sokkal később indult, Simor Andrást is. Meglepő-e, avagy nem, tény, hogy bőven szerepel szonett is a kötetben (pl. Baranyitól, Botár Attilától, Egry Artúrtól, Horváth Ödöntől, Lengyel Gézától, Sárközi Lászlótól, s talán csak tördelés kérdése, hogy nem szonett-e Ádám Tamás két rímtelen „tizennégysorosa”). Humort a versekben csak Balogh Dezsőnél találunk (többek közt a leghatározottabban a Limerickekben), illetve szójátékokat a már említett Debreczenynél: „légycsapóval a jégcsapok/ közé csapok…” vagy uo. „mindenki csak magáért nyafog/ önmagáért ontja könnyeit/ vagy mások belét [….] s a gróf tán mulatt valahol/ egy meszticcel mulat…” ( vad fájdalomnak lehet alkalom).

Megjegyzem, Ladányi bennem nem a világ bajain komoran merengő költő csupa-fájdalom és harsányan forradalmasító költőként ÉL, hanem mint sokszor könnyed, játékos, humoros versek alkotója. S még valamit: ha költő emlékének ajánlunk egy kötetnyi írást, az éppen hogy ne legyen tele idézettel, hivatkozással, pastiche-sal, utánérzéssel stb., az megbocsáthatatlan, méltatlan volna. „Elég”, ha az írások színvonala jó annak az alkotónak a műveihez mérten (is), akit megidézünk. De ha már itt tartunk, a három szerkesztő: Gyimesi László, Köves István és Szepes Erika 3-4 (magányos) vers esetében több engedékenységet mutatott, mint kellett volna. Még a verseknél maradva: Gyimesi és Birtalan Ferenc egész költészete, szerintem, Ladányi nyomában jár valamiképpen, nem is szólva költői attitűdjükről. Egyáltalán egy Nagy Lajosról elnevezett Irodalmi és Művészeti Társaság tagjának lenni egyenértékű ezzel. Még akkor is, ha a stíl (59 év telt el Ladányi indulása, első kötetének megjelenése és mint kezdtem, 30 a halála óta!), mást követel meg a ma költőjétől (Ágai Ágnes, Kántás Balázs, Payer Imre, Szarka István, Vadász János és Varga Rudolf erre a példám).

Bár a kötet nem jelzi az ilyenkor szokásos módon, de recenzensnek szomorú kötelessége megemlíteni, hogy 2016. május 31-én elhunyt Dobos Éva költő, a spanyol és dél-amerikai irodalom kitűnő fordítója, Balázs Béla-díjas szinkrondramaturg. Mivel már nem szerepelhet többé a Társaság antológiájában, hadd idézzek tőle hosszabban egy Ladányi indulatára hajazó, a kötet alapeszméjét „szolgáló” verséből: „Már megint egy hajléktalan,/ ráadásul ugyanott!/ Miért kedvelik annyira a hajléktalanok/ az alkotmánybíró erkélye alatti/ kis lyukat, fel nem foghatom./ És ez is pont olyan rendetlen,/ mint a tavalyi…” (Már megint).

Áttérve a szépprózára: A kötet legidősebb szerzője, az idén 97. évébe lépett Nemes László Egy élet című – valószínűleg önéletrajzi elemekből építkező – írása megkapó „vázlata” egy, mint jelzi, hosszú, tarka, tartalmas „élet”-nek. Benedek István Gábor Odessza című elbeszélése egy Magyarországon született, Amerikába vetődött testvérpárnak az egyik dédnagyapa származási helyére tett különös „kirándulását” adja elő frappánsan. Újból egy hatásos (őszinte), jól megformált (realista) novellát olvashatunk Szepes Erika „ördöggolyó-ciklus”-ából. Aki már jól eligazodik Bene Zoltán, Bistey András, Kis Antónia és Szeitz János különböző stílusú, eltérő hangvételű novellisztikájában, azokat sem éri csalódás. S ha azt mondtam, hogy van néhány gyönge vers a kötetben, örömmel jelentem ki, egyetlen prózai darabról sem ítélek így. Sőt! Olvasván és bemutatván a 2015-ös kötetet is a könyvhét online felületén, egyértelműen ki kell jelentenem most, „erősebbnek” érzem a prózai részt. Talán mert akiktől (jó) verset-verseket vártunk – Csokonai Attila, Konczek József és Rigó Béla is –, meglepetésünkre nem akármilyen prózával van jelen ebben az antológiában. A találkozó-ban a Beszterce ostroma szereplői „lépnek elénk” ugyan, de a szatirikus írás tárgya nagyon is mai. A Hajni-ról elhinnénk, hogy – mint szerzője el akarja hitetni, kitalált történet, ha nem állna előtte a capriccioso szó, ami szerint valóban változó hangulatú, tréfás is, komoly is, önironikus is ez a régi, „kedvesebb” időket idéző írás. (Talán a szerzők többségének életkorával függ össze, de jó néhány novellában az Idő, az eltelt idő, a bennünk élő Múlt, egy vagy több emlék, a korosodással járó helyzet, állapot, tapasztalat megfogalmazása áll a mű középpontjában ‒ hál’isten éppen nem nosztalgikus ‒ „bezzeg, akkor!” ‒ beütéssel. Inkább „az élet már csak ilyen – is” hűvös józanságával közelítik meg művészi formában a dolgok rendjét.) A három „mesére” osztott Svéd korona a kötet egyik kiemelkedő novellája, amely éppen egyszerű, közvetlen előadásmódján keresztül (kegyetlen humor is van benne!) érzékelteti, hogyan fordulhat föl pillanatok alatt a világ, hogyan kúszik be a mindennapokba a legszörnyűbb módon, groteszk alattomossággal az iszonyat, a tragédia, a háború. És itt konkrétan a közelmúlt délszláv, ezeddig utolsó európai etnikai konfliktusára kell gondolnunk.

Somogyi Kornél

Kedvesebb hazát – A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság antológiája
Nagy Lajos Kiadó 2016
238 oldal, 2000 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

A Könyvhét 2017/2. száma megtalálható

A Könyvhét 2017/2. száma megtalálható

Könyvhét 2017/2. számamókus könyvek reklámfüzethosszú hajúA hanta bandaMóraHelikonkönyvszakmaMesekalauzEuro-AuditObserverSaxumSzigetFekete Sas
Belépés